Ferenc pápa nagyböjt negyedik vasárnapja közeledtével március 8–9-ét jelölte ki a megbocsátás napjainak. Az Átölel az Isten címmel, immár harmadik alkalommal megvalósuló kiengesztelődési napon az ország egész területén, több mint harminc helyen várják a görögkatolikus atyák gyónásra vagy lelki beszélgetésre a híveket.
A Hajdúdorogi Főegyházmegye honlapján március 6-án közzétett interjúban a bűnbánat, gyónás, lelki beszélgetés fontosságáról kérdezték Domokos Zsolt áldozópapot. Az alábbiakban részleteket közlünk a beszélgetésből.
„…a bűnelkövetők nagy százaléka mindig hátrahagy valami aprócska jelet, ami alapján meg lehet találni az elkövetőt. Ez azért lehet érdekes a számunkra, mert maguk a komoly bűnözők is érzik, hogy vétettek a rend ellen, és valahol tudat alatt vágynak arra, hogy a rend helyreálljon. Mindannyian így vagyunk ezzel, ha lehet mondani.
Érdemes ezeket a jeleket komolyan venni és kicsit befelé fordulni. Ilyenkor alapvetően három irányban kell megvizsgálnunk a gondolatainkat, tetteinket és mulasztásainkat: Istennel, a másik emberrel és önmagunkkal való viszonyunkat. Ha nem vagyunk gyakorlott gyónók, akkor érdemes használni a különböző lelki tükröket – ebből találunk az imakönyveinkben is párat. Nagyon jó látni, amikor valaki cetlire felírja, hogy miket talált. Szép rituálé lehet az is, ha ezt a papírt a gyónás végén elégeti az illető. A bűneink, ahogy a papírlap is, semmivé válnak Isten kegyelme által.
(…) minden bűnünket tegyük le, ha gyónni megyünk, ne csak azt, amit súlyosnak ítélünk meg. Amiatt gondolom ezt, mert lehet, hogy az általunk aprónak tartott bűneink azok, amik árulkodhatnak arról, hogy miért nem szorosabb az istenkapcsolatunk, és ebből kifolyólag miért van annyi konfliktus az életünkben.
Ennek a gyökere pedig az lehet, hogy nem hisszük el, hogy Isten végtelenül értékes személynek teremtett bennünket, akinek konkrét célt, feladatot, küldetést adott az életben. Ugye, egy ilyen aprócskának tűnő bűn sok minden mást, más bűnöket, gyengeségeket bevonzhat maga mellé, és akkor egyre több minden lesz, ami eltávolít bennünket a valódi énünktől.
(…) a rendszeresség nagyon fontos. Az évi kétszeri gyónás a kötelező minimum. Aki igényességre törekszik, aki már megérezte, hogy mennyivel könnyebb Istennel együtt élni a mindennapokat rendszeres gyónóként, az biztosan többször keresi ennek a lehetőségét. Talán amiatt is van, hogy az emberek ritkán gyónnak, mert félreértettük, hogy mi is ennek a lényege. A gyónás számvetés: visszatekintek, hogyan is teltek a mindennapjaim. Ezt akár minden este elvégezhetnénk. Igen, a mai napon ez és ez jól sikerült (nyugodtan elmondhatjuk a gyónásban azt is, amit sikerként könyvelünk el; ez nem dicsekvés); viszont itt meg itt nem a szeretetparancs szerint jártam el. Egy hónap alatt a sok örömteli győzelem mellett találunk javítani valót, és azokat letehetjük.
– Az is egy érdekes kérdés lehet, hogy miért nem szeretünk gyónni járni.
– Talán helytelen istenkép él bennünk. Úgy képzeljük el Istent mint egy bírót, egy hivatalnokot. Isten Jézus Krisztus tanítása alapján – és remélhetően a saját tapasztalataink alapján is – szerető Atya. Ő nem elítélni akar, hanem hozzásegíteni, hogy igazán azok lehessünk, akiknek ő megálmodott bennünket. A legtöbb bűnünk mögött valami szép, igaz vágy bújik meg, de gyengeségeink miatt, türelmetlenségünk következtében nem várjuk meg, hogy elérjük azt, hanem bűnnel, pótcselekvéssel olcsó utánzathoz jutunk. (…)
Számomra mindig nagy öröm, ha valaki a reggeli Szent Liturgián bejön gyónni, és így kezdi: „Nemrég gyóntam, de a napokban történt valami, ami bánt, fáj, és nem szeretném hordozni…” Van, amikor ilyen rövid a felkészülési idő. Felismerjük, hogy tettünk, gondoltunk, vagy éppen mulasztással nem tettünk meg valamit, ami belerondít a rendbe, a lelkünk, a kapcsolataink rendjébe, és azonnal meg akarunk ettől szabadulni. Jó lenne, ha a felkészülés folyamatos lenne. Ahogy már korábban említettem is, jó lenne, ha mindennap találnánk legalább néhány percet, amikor megvizsgáljuk, hogyan voltunk jelen a mai napban, hogyan próbáltuk behívni Istent a mindennapi eseményekbe. Hol volt olyan, hogy kizártuk…
Vannak visszatérő bűneink. Vannak, amelyek akár évtizedekig is elkísérhetnek minket. A gyónásban nagyon fontos motívum a szándék. Tudom, hogy gyenge vagyok, de ennek ellenére most azzal a szándékkal teszem le, hogy többet ne vétkezzem ezen a téren. Ez már önmagában megerősít, mert ad egy alapmagatartást a gyarlóságainkkal szemben. Másfelől ezt úgy tudnám szemléltetni, hogy
minél magasabbra jutok, annál inkább látom az egészet, megérthetem, hogy mi vezet engem újra és újra oda, hogy beleessem abba a csapdába, és egyszer eljöhet a pillanat, hogy minden összeáll, és le tudom tenni azt a nehézséget.
(…) A lelki beszélgetés és a gyónás két külön műfaj, persze lehet együtt is alkalmazni azokat. A lelki beszélgetésben nem csupán a bűneinket mondjuk ki, hanem közösen megvizsgáljuk a lelkiatyával, hogy mi vezethetett oda, és hogyan válhatna szorosabbá a Teremtővel való kapcsolatunk. Amikor nem külön kérünk időpontot az atyától, hanem például a templomi szertartások alatt szeretnénk meggyónni, akkor annak megvan a veszélye, hogy nem tudjuk alaposan átbeszélni a gyónás tartalmát, mert hosszú a sor, és áldozásig mindenki szeretne sorra kerülni. A lelki beszélgetésbe életünk minden területét belevihetjük. Ahogy említettük is már korábban, egy ilyen alkalommal
Nézzük meg, hogy mi az, ami jó és mi az, ami nem. Ahol sok a konfliktusunk, ott valószínűleg nem látjuk reálisan magunkat, a kompetenciáinkat, ott még inkább Isten segítségére van szükségünk. Ebben állunk rendelkezésre ezen a hétvégén az „Átölel az Isten” keretében.
(…) van lehetőségünk megválasztani az atyát, akinél gyónni szeretnénk. Nem kellene, hogy automatikusan szégyenérzet kövesse a bűneinket, hanem csak bűnbánat, de ennek ellenére sokszor szégyent is érzünk, és ebből kifolyólag nehezen megyünk el a helyi paphoz gyónni. Sajnos, emiatt is hosszú idő telhet el, mire sikerül letenni a bűneinket. Másfelől, mivel ez a nap erre van szánva, így nem kell sietni, nyugodtan át lehet beszélni az örömeinket, nehézségeinket.
– mondta az interjúban Domokos Zsolt áldozópap.
A beszélgetés teljes terjedelmében ITT olvasható.
*
A megbocsátás napja lehetőség gyónásra, lelkibeszélgetésre, meghallgatásra – egy nap, amikor beszélgetésre várják azokat, akik régóta vágynak erre; azokat is, akik talán hirtelen ötlettel veszik rá magukat, hogy most leüljenek egy pap mellé; azokat, akik hiányolják a gyónás kegyelmét, és azokat is, akik még nem érzik át annak fontosságát; várják azokat is, akik nem gyónni, hanem csak beszélgetni szeretnének – egyszóval mindazokat, akik szeretnék megtapasztalni azt az éltető, erőt adó, felemelő, bátorító, szabadító, békét hozó felismerést, hogy Isten végelen szeretetével átölel minket.
Március 8–9-én a lelki beszélgetést azok is igénybe vehetik, akik a gyónás szentségéhez nem járulhatnak (például akik nem szentségi házasságban élnek); ők is felkereshetik a lelkiatyákat – ám nemcsak most ezen a két napon, hanem bármikor, hogy az életüket, kérdéseiket Isten elé vigyék.
Az Átölel az Isten eseményéről és a helyszínekről ITT olvashatnak bővebben.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
