A Financial Times információi szerint az EU a magyar gazdaság, értsd, a magyar munkahelyek és a magyar fizetőeszköz ellen intézne támadásokat abban az esetben, ha Budapest nem szavazza meg az Ukrajnának szánt 50 milliárdos támogatási csomagot. Ez már nem politikai kötélhúzás, hanem nyílt hadüzenet, pofátlan birodalmi terjeszkedés olyan technokraták részéről, akik kilóra eladták magukat a tőzsdespekulánsoknak és a közel-keleti országoknak – mindkettő esetről elég nyilvános bizonyíték áll már rendelkezésre.
Ezt a rendszert védik és szolgálják az olyan politikusok és megmondóemberek, mint Michal Šimečka (PS) pártelnök, Ódor Lajos szakértőnek beállított progresszív exkormányfő, vagy a Denník N kommentátora, az idősebb Šimečka, aki szerint a szlovák EP-képviselőket nem azért választják meg az emberek, hogy Szlovákia érdekeit képviseljék, hanem hogy az Európai Uniót.
Azt az EU-t, amely most nyíltan uniós polgárok és európai családok megélhetését akarja szándékosan elvenni, saját birodalmi ambíciói miatt. Beszéljünk nyíltan. Tegyük a fel a kérdést, hogy vajon hány bukott uniós tisztviselő kap majd jól fizető állást az Ukrajnába küldött pénzeket kezelő nemzetközi alapoknál? Von der Leyen Amerikában élő családja milyen kedvezményeket fog kapni azoktól a nagyvállalatoktól, akiket helyzetbe hozott Európában (konkrét esetként ott van a Pfizer)? És progresszív Šimečka és Ódor miért akarja elhitetni, hogy ez nekünk jó és ennek ez a rendje?
Szép remények
Szlovákia uniós és NATO-csatlakozása idején gimnazista voltam, és társadalomismeret órán arról kellett vitáznunk, hogy jó-e nekünk a NATO-tagság. A fő narratíva akkor az volt, hogy persze, hogyne. Mikor rám került a sor, ránéztem Európa térképére, és azt mondtam: nem maradhatunk ki, de aggaszt, hogy ütközőzónának használhatnak minket. Megmosolyogtak.
Eltelt húsz év, kitört egy háború a szomszédban (amit az oroszok indítottak el, kétségtelen), és a nyugat egy ponton elkezdte sulykolni a „hajlandók szövetségét”, ami arról szól, hogy a kelet-európai országok küldjenek „békefenntartókat” Ukrajnába, persze nem a NATO égisze alatt.
Hallottuk az uniós csatlakozás előtt, ahogy azzal érveltek Brüsszel nagy pártolói, hogy nem kell aggódnunk amiatt, hogy a nagy tagállamok leszavaznak, hiszen ott van a vétójog és a V4, az majd segít ellensúlyoznunk a nyugati érdekeket. Eltelt húsz év, és a progresszív-liberális politikusok, újságírók hadjáratot indítottak a vétójog és a V4 ellen.
Ma pedig az EU egy nem uniós ország támogatása érdekében egy uniós országot akar tönkretenni, kifejezetten a benne élő családok megélhetését célozva. Ezt a politikát támogatja Ivan Korčok, a progresszívok kvázi elnökjelöltje és Ódor Lajos, a progresszívok EP-választási listavezetője.
Szándékosan vártam egy napot ezzel az írással, hogy lássam, Korčok és Ódor felemeli-e a hangját az EU embereknek ártó tervei ellen. Nem emelte fel sem Korčok, sem Ódor.
Az az Ódor, aki egy interjúban arról beszélt, hogy a kormány nem tehet meg mindent csak azért, mert 51 százalékot szerzett. Persze, ha az ő brüsszeli gazdái akarnak bármilyen alkotmányos felhatalmazás nélkül pénzt ellopni a hétköznapi emberek zsebéből, az rendben van, az neki jó. Hiszen a legrosszabb esetben kap egy jólfizető állást egy uniós agytrösztnél, ha elbukja a választásokat.
Ódor a felvidéki magyar politika szégyene. Nem azért, mert gyenge politikus (harmatgyenge), és nem is azért, mert ártó szándéka felérne Bugár Béláéhoz (valószínűleg nem ér fel).
Hanem azért, mert társaival akkor rúg bele a közép-európai emberekbe, amikor épp a földön fekve próbálják túlélni az energiaválságot, a megélhetési válságot és a háború mindennap fenyegető érzését. Közben pedig a Korčok és Ódor félék csak öntik az olajat a tűzre, és a liberális sajtó mögé bújva ontják magukból a hazug propagandát.
Hol van a Szövetség? És akar-e még egyáltalán valamit a választóktól?
A Magyarországgal kapcsolatos uniós tervek rámutattak arra, hogy milyen fontos lenne megfelelő EP-képviselőket bejuttatnia a felvidéki magyarságnak is. A gond ott kezdődik, hogy nem csak Ódor hallgat a témában, de az MSZ várhatóan listavezető helyérő induló Berényi is, de Forró Krisztián pártelnök/elnökjelölt és Orosz Örs alelnök sem. Gyimesi nem tartozik ide, mert ő már többször bizonyította, kinek az oldalán áll és milyen értékek mentén akar politizálni. Az előbb említett politikus urak azonban még nem.
Felesleges azt fejtegetni, hogy a hallgatás mögött most lustaság, alkalmatlanság vagy alibizmus áll. Egy emberek százezreinek, és közvetve millióinak megélhetését nyíltan fenyegető brüsszeli szándékra reagálniuk kellett volna, hogy tudjuk, ők hogyan képzelik el Európa politikáját, amelynek alakítására mandátumot kérnek. Ehelyett most megtudtuk, hogy még ez sem elegendő indok arra, hogy elkezdjenek dolgozni.
Egyre biztosabb, hogy nagyon nehéz EP-választás előtt állunk, és könnyen előfordulhat, hogy nem lesz kire szavaznunk. Pedig a Felvidéknek is illene kivennie a részét a küszöbön álló nemzeti-konzervatív európai fordulatból. Csak, ugyebár, ahhoz nemzeti-konzervatív érzelmű politikai képviselet is kellene…
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
