Most olvasom, hogy Straub is egy szem volt a láncban. Maradtak fent jelentései, s teljesen mindegy, hogy ezek ártottak-e bárkinek is, vagy sem. Dühös vagyok. Egy díszpintyet tettek az ország élére, akit – ha esetleg elszabadult volna – besúgói múltja miatt bármikor meg lehetett zsarolni. Sok szerencsétlen, különböző ballépései miatt zsarolható ember vállalta a besúgást. Ez nem mentség, még csak nem is ítélet, hanem ténymegállapítás. A Straub körüli tényleges történetek nem derülnek ki a fent idézett hivatkozásból, de van egy áruló jel: a professzor 1956 után lett „kutató” fedőnevű titkos munkatárs. Akkor, amikor mások inkább kimenekültek az országból, ő vállalta, hogy a forradalom eltiprói beszervezzék. Egészen 1968-ig szolgált. A nemzetközi tudományos élet területén alkalmazták, valamint „a nyugaton élő magyar származású szakemberekről” kértek tőle információkat. A besúgást ’68 után sem hagyta abba, legalábbis erre enged következtetni ez a mondat: „Ügynöki megbízatását végül 1968-ban megszüntették azzal az indokkal, hogy mint hivatalos kapcsolat is el tudja látni az operatív megbízatásokat, ehhez ’komoly tudományos és társadalmi funkcióinál fogva’ nincs szükség a tartótiszttel való szoros együttműködésre.” Magyarra fordítva: úgy rászokott a besúgásra, hogy magától is megteszi, nem kell rövid pórázon tartani. Mi pedig, orrunknál fogva vezetett naiv polgárok, tisztelettel néztünk ezekre a gerinctelen udvari lakájokra. Surján László
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »