Az amerikai Warren Farrellt sokan a “férfimozgalom atyjának” tartják. Tevékenységével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az 1990-es évektől kezdve egyre inkább elterjedt az Egyesült Államokban és a világ többi részén a férfiak diszkriminációjával, alárendelt szerepeivel, kedvezőtlen társadalmi helyzetével kapcsolatos kritikai gondolkodás és ennek megváltoztatását célul kitűző aktivizmus.
Farrell munkásságának története azonban valahol egész máshol kezdődött: Warren Farrell, aki 1943 júniusában született, aktív feminista lett, a feminizmus második hullámában az 1960-as évek végén, és a 70-es években a legtermékenyebb amerikai férfi feministájaként tette le névjegyét. Farrell igazgatósági tagja volt a New York-i National Organization for Women (NOW) szervezetnek, és ő lett az egyetlen férfi, akit háromszor választottak meg a National Organization for Women in N.Y.C. igazgatótanácsába.
Farrell öt tantárgyban tanított egyetemi szinten, pedagógus és aktivista. Számos könyv szerzője a nemek közötti egyenlőséggel, a nőkkel, a férfiakkal és a nemi szerepekkel kapcsolatban. Jól ismert előadóvá vált a nők és férfiak szűk nemi szerepeinek kiemelésében; többek között arról ismert, hogy 1976-ban a Mike Douglas Show-ban szépségversenyt rendezett férfiaknak. A verseny célja az volt, hogy megmutassa a férfiaknak, hogy a nőket mindig a megjelenésük alapján ítélik meg. Farrell fordított szerepjátékokat is használt, hogy a nők is lássák a férfiak perspektíváit.
Farrell a hetvenes évek közepén szakított a feminizmussal. Úgy látta, hogy azok az emberek, akikre korábban a nemek közötti egyenlőség úttörőinek tekintett azt prédikálták, hogy a nőknek előjoguk van a gyermekhez, anélkül, hogy a férfiakat szülőként ténylegesen egyenlővé akarnák tenni. Lehetetlennek tartotta megvédeni azt, hogy a gyermekeknek ne legyen egyenlő joguk az apához, mint az anyához. Ettől kezdve Farrell munkásságának fókuszában a férfiakat érintő társadalmi problémák kerültek. Farrell ma felszabadítónak, férfijogi aktivistának tartja magát, aki azért küzd, hogy mindkét nem megszabaduljon a sztereotip nemi szerepeitől.
“Mindkét nem nagy áldozatokat hozott a társadalomban, nem csak a nők” – mondta Farrell. Az elmúlt 50 évben a társadalom kizárólag a nők férfiak hatalmával kapcsolatos tapasztalataira összpontosított, de nem a férfiakkal szembeni nemi alapú elvárásokra, vagy a férfiak női hatalommal kapcsolatos tapasztalataira. Vannak elvárásaink a férfiak nemi szerepeivel szemben, amelyek nagyon világos párhuzamot mutatnak a nőkkel szembeni elvárásainkkal. A nők azon tapasztalatai, hogy “szexuális tárgyak”, összehasonlítható azokkal az elvárásokkal, amelyeket a férfiakkal szemben támasztunk, hogy “a siker tárgyai” legyenek.
Farrell szerint a társadalom annak érdekében, hogy a fennmaradását biztosítsa feláldozza a férfiak egészségét, jólétét és életét. A feláldozhatóság magában foglalja azt a társadalmi elvárást, hogy a férfiak megvédjenek másokat a veszélytől, a legveszélyesebb munkát végezzék, és ezzel a halált vagy a súlyos sérülést kockáztassák. Farrell rámutat arra, hogy a férfiak lovagiasságának romantizálásával a férfiak “szolgaságát és eldobhatóságát” segítették elő, mindennek érdekében pedig “társadalmi megvesztegetésként” szobrokkal és dicsőséggel jutalmazták azokat a férfiakat, akik nyilvános hősi cselekedeteket hajtanak végre. Farrell azt mondja, hogy ez az elvárás arra készteti a társadalmat, hogy fiatal fiúkat és férfiakat „hős” gondolkodásmódra szocializálja, ami azt idéző elő, hogy jelentkezzenek a besorozásra vagy a fegyveres szolgálatra, és önkéntes vállaljanak kockázatos társadalmi szerepeket.
Az egyik legújabb könyve a “The Boy Crisis”, melyben a fiúk kedvezőtlen helyzetéről ír. Szerinte annak a ténynek, hogy a fiúk most rosszabbul teljesítenek a világ mind a 63 legfejlettebb országában, mindenkinek fel kellene nyitnia a szemét. A fiúk minden tantárgyban lemaradnak – beleértve az értelmes élet megteremtésének alapvető kritériumait is: mint például a mentális egészség, az olyan elsődleges tényezők, mint az olvasás és az írás, sőt még a barátságok kialakításának képessége is. Farrell olyan tanulmányokra utal, amelyeket a legtöbb ember nem ismer; és dokumentálja, hogy a dolgok sokkal rosszabbul mennek az apa nélkül felnővő fiúk esetében. Azok a fiúk, akik hiányzó apával nőnek fel, nagyobb valószínűséggel hagyják abba az iskolát, isznak, drogoznak, bűnözőkké válnak és börtönbe kerülnek. A “The Boy Crisis” célja, hogy jobban felhívja a közvélemény figyelmét a férfiak kihívásaira a mai társadalomban, és hosszú listát állít össze azokról a területekről, amelyek negatívan befolyásolják a fiúk fejlődési lehetőségeit. A könyv megoldásokat is kínál a probléma visszafordítására is.
Farrell hangsúlyozza azt is, hogy “ha csak az egyik nem nyer, mindkét nem veszít”. Úgy véli, hogy a nemek közötti harcban olyan háborút hoztunk létre, amely csak a nők kihívásait képes meglátni. De a nemeknek kölcsönösen őszinte párbeszédre van szükségük – nem pedig egynemű monológra. Mert segíthetünk mindkét nem növekedésében, ha tudatos egyensúlyt teremtünk a kettő között. Senki sem profitál a fiúk közelgő válságából, még azoknak is, akiknek nincs fiuk vagy férjük, meg kell fizetniük az árát egy olyan társadalomban, ahol a fiúk kimaradnak, nem találnak értelmet, segélyből élnek, munkanélküliek vagy börtönben vannak. Ahogy az amerikai férfimozgalmat a feministák jellemzően nőgyűlölettel vádolják, a férfimozgalom gyakran azzal vádolja a feministákat, hogy férfigyűlölők. Farrell maga amellett érvel, hogy mind a nőmozgalomnak, mind a férfimozgalomnak abba kell hagynia egymás hibáztatását, ehelyett együtt kellene működnie egy közös felszabadítási mozgalom létrehozása érdekében.
Warren Farrell neve összeforrt a mindkét nem szűk nemi szerepei elleni munkával. Megalkuvást nem ismerően őszintének tűnik a munkájában, és lenyűgözően nem fél népszerűtlen döntéseket hozni. A férfiak és nők rugalmasabb szerepeiért folytatott küzdelme visszatérő téma munkájában, a 60-as évek elejétől napjainkig. Feminista korától kezdve férfijogi aktivistaként töltött idejéig.
Forrás:
(1) Warren Farrell – Fra feminist til mannsaktivist – MannsForum
(2) Farrell, Warren (2001). The myth of male power: why men are the disposable sex
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
