„Nagyböjt első prefációja »örömteli időszaknak« hívja a nagyböjtöt. Ennek az az oka, hogy a nagyböjt hagyományos gyakorlatai legyőzik szívünk erőszakosságát, és felébresztik bennünk az igazi, krisztusi örömet” – írja Timothy Radcliffe OP Vesd bele magad! – Élet a keresztség és a bérmálás szentségében című könyvében, amely a Vigilia Kiadó kiadásában jelent meg.
Az alábbiakban további részletet olvashatnak a domonkos szerzetes, teológus Vesd bele magad! – Élet a keresztség és a bérmálás szentségében című könyvéből – a Vigilia Szerkesztőség közösségi oldalán április 12-én közzétett bejegyzés nyomán.
Általában a nagyböjti időben készítik föl a megkeresztelendőket, a megkereszteltek pedig fölkészülnek, hogy húsvét vigíliáján megújítsák keresztségi fogadalmukat. Nagyböjt első prefációja „örömteli időszaknak” hívja a nagyböjtöt. Ennek az az oka, hogy a nagyböjt hagyományos gyakorlatai legyőzik szívünk erőszakosságát, és felébresztik bennünk az igazi, krisztusi örömet. Ez a mi „dzsihád”-unk, a szó eredeti értelmében. Vivian Boland OP rámutat, hogy ezt a küzdelmet hármas parancsként is lehet értelmezni: szeressük Istent, felebarátunkat és önmagunkat. Nagyböjt három hagyományos gyakorlata, az ima, az alamizsnálkodás és a böjt, gyógyítja ezt a hármas szeretetet.
Az ima tudatosítja bennünk, hogy Isten – Isten. Kéréseket intézünk Istenhez, és hálát adunk azért, amit kaptunk, emlékezve arra, hogy mindennek Isten a forrása.
Ez nem hatalmaz fel arra, hogy felelőtlenek legyünk, hanem éppen az igazi felelősség előfeltétele.
Nagyböjt másik hagyományos cselekedete az alamizsnaosztás. Csökkenti elidegenedésünket embertársainktól, és elválaszthatatlan az örömtől. A jótékony adakozás kultúránk egészét áthatja. Könnyű elfelejtkezni arról, hogy a jótékonyság mennyire mélyen gyökerezik keresztény múltunkban, előtte pedig az Ószövetség gondoskodásában a szegények, az idegenek, az özvegyek és az árvák iránt.
Nem arról van szó, hogy feleslegünkből adunk valamit, amit megtakarítottunk és nem érinti életszínvonalunkat. Azért kell adnom, mert az éhező ember – testvérem Krisztusban, hús a húsomból és vér a véremből. Nehéz ezt elképzelnünk, mert legtöbbünk sohasem éhezett.
Kereszteléskor az öröm olajával kentek fel minket. A jótékonyság megtöri az elszigeteltség szomorúságát, a gazdagok és a szegények magányosságát, és meggyógyítja az egyenlőtlenség sebeit.
Nagyböjt hagyományos fegyelmi gyakorlata a böjtölés, aminek az a célja, hogy segítsen a helyes önszeretet kialakításában. A böjt fékezi mohóságunkat, és megszabadít erőszakos hatalmától. Nem önmagunk megtagadásáról van szó. Ellenkezőleg, önmagunk megerősítéséről.
A böjtölés nem a test megbüntetéséről szól. Elsősorban nem is arról, hogy mit és mennyit eszünk. Felszabadítja lelkünket a kis kényszerektől és rögeszméktől. Inkább az számít, hogy mit gondolunk, mint hogy mit eszünk. Akkor szeretjük magunkat helyesen, ha a mohóság szellemétől szabadulunk meg.
Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
