Barbara Bell, egy brit katona lánya, arról beszélt, hogyan változtatta meg apja szemléletét a második világháborúról a bergen-belseni koncentrációs tábor felszabadításának borzalmas élménye. A katona, Herbert Hurst, soha nem beszélt a családjának a látottakról – egészen addig, amíg lánya tanárként rá nem vette, hogy ossza meg a múltját.
Megrendítő tapasztalat: Herbert Hurst a felszabadítók között
Herbert Hurst, a Lancashire-i Rossendale-ből származó brit lövész, 36 éves volt, amikor 1945. április 15-én belépett a náci Németországban található bergen-belseni koncentrációs táborba. A 63. páncéltörő ezred tagjaként szemtanúja lett a táborban uralkodó szörnyű állapotoknak – adta hírül a BBC.
Lánya, Barbara Bell elmondása szerint Hurst korábban nem látta értelmét a háborúnak. „De amikor meglátta a borzalmakat, megértette, hogy Adolf Hitlert le kell győzni” – emlékezett vissza.
A Bergen-Belseni tábor rettenete
A brit katonák holttestek halmait és több ezer beteg, éhező foglyot találtak a súlyosan túlzsúfolt és piszkos táborban. „Emlékszem, apa azt mondta, hogy már mérföldekről lehetett érezni a betegség szagát” – mesélte Bell.
Bergen-Belsent eredetileg hadifogolytábornak hozták létre, de később zsidó foglyok ezreit szállították ide a megszállt Európából. A tábor áldozatai között volt Anne Frank és nővére, Margot is, akiket Auschwitzból vittek Belsenbe, ahol életüket vesztették.
A csend öröksége
Bár Bell és testvérei tudtak arról, hogy apjuk ott járt, a témáról soha nem beszéltek otthon. „Soha nem beszélt róla, és mi sem kérdeztük. De megőrizte a hivatalos fényképeket Belsenről – a jelenetek borzalmasak voltak.”
Később, amikor Barbara történelemtanárként dolgozott a Tottington High Schoolban, rávette apját, hogy rögzítse visszaemlékezéseit. Így tudta meg, mi mindenen ment keresztül. „Meghasadt a szívem, amikor meghallgattam. Megértettem, hogy magától soha nem akart volna beszélni róla.”
Az élet a háború után
A háború végeztével Herbert Hurst visszatért Lancashire-be, ahol folytatta munkáját a cipőiparban és családot alapított. 1995-ben, 86 évesen hunyt el – néhány héttel a bergen-belseni tábor felszabadításának 50. évfordulója után.
A megemlékezések a televízióban ismét felszínre hozták az emlékeket Barbara számára: „Az összes érzelem visszatért, amit 1945-ben érzett. Aznap éjjel nem tudott aludni.” Bell hozzátette: „Apa szelíd lélek volt, és egész életében emlékezett arra, amit Belsenben látott.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
