Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júniusban Juhász Ferenc miskolci plébános ad útravalót.
A papszentelés környékén nagyobb figyelmet kap a papság és az a feladat, amire a papok vállalkoznak. Korunkban mintha csökkenni látszana a létszámuk, ezért több tennivaló – és felelősség – hárul a világiakra. Olykor jót is tesz egy közösségnek, ha megtapasztalja a vezető hiányát, mert ettől fölélednek azok a belső erők, amelyek egyébként rejtve, visszahúzódva maradnak. A lelkipásztor azonban elsősorban nem vezető, hanem pásztor. Feladata nem csupán a vezetés, hanem sokkal több annál: gondoskodás azokról, akiket rábíztak. A gondoskodásnak csupán egy szegmense a vezetés. Emellett ott van még a szolgálat, a bátorítás, az elfogadás, a biztatás, a lelkesítés, a gyógyítás, a tanítás, a feddés, a gyarapítás – és sorolhatnánk.
Akár csak egy zarándoklaton: amilyen a vezető, olyan az eredmény. Vezető nélkül, ha a hívek leszállnak a buszról, csak egymást kérdezgetik: most hova kell menni, hol van ez vagy az, mikor indulunk tovább? Ilyenkor fordul elő, hogy szétszélednek, eltévednek, vagy elveszítik egymást. Valaki lemarad, és ha a többiek nem akarják otthagyni elkallódott társukat, akkor sokáig várnak, míg megkerül. Emlékszem egy ilyen esetre. Néhányan elindultak megkeresni az eltévedtet, míg a többiek a buszon maradtak. Akit kerestek, az már régen megkerült, de újabbak keveredtek el. Hosszú idő után végre mindenki visszatalált. Vezető nélkül a hit zarándokútján is hasonló módon el lehet tévedni. A jó vezető biztonságot jelent. Meglehet, ha van vezető, olykor zúgolódnak ellene, de mindenki célba ér, ha őt követik. Ki a jó vezető? Aki meggyőződéssel dolgozik, aki lelkes, figyel a másik emberre, és aki az elképzelése fogadtatásával is számol.
Az Úr, amikor elküldi tanítványait, megnevez két területet, ahová ne menjenek: a pogányokhoz és a szamaritánusokhoz. E szentírási szakaszból nem derül ki, hogy Jézus azért mondja-e ezt nekik, mert még számára sem világos, hogy mindenkihez jött vagy csak a zsidó nép fiaihoz, vagy pedig azért, mert meg akarja óvni apostolait a kezdeti kudarcoktól. Csak amikor már megszerezték az első jó tapasztalatokat, azután engedi őket a pogányok közé. Ez egyébként az ősegyház gyakorlata is. Olvassuk az Apostolok cselekedeteiben, hogy éppen ez indokolja az első jeruzsálemi zsinat összehívását: mit kezdjenek azokkal, akik a pogányságból – és nem a zsidóságból – lettek keresztényekké?
A világ ma nem ugyanaz, mint Krisztus korában volt. Leírok egy esetet, amihez hasonlót sokan ismernek. Néhány évvel ezelőtt a püspöki konferencia tervei között szerepelt, hogy felállít egy bizottságot, amely a Rákosi- és a Kádár-érában történt egyházüldözés dokumentumait vizsgálja. Azonnal támadni kezdte az ötletet egy magát vallástörténésznek tartó személy. Azzal állt elő, hogy előbb olyan bizottságot kellene felállítani, amely azt vizsgálja, hogy milyen bűnöket követett el az Egyház. Ma másfajta ellenségei vannak az Egyháznak, és lényegesen bonyolultabbá is vált a tevékenysége, mint Krisztus korában volt. Nem azt mondom, hogy akkor veszélytelenebb volt. Ma azonban az apostoli munka sikere és hatása kevésbé intenzív, ugyanis kialakultak vele szemben különböző praktikák. Jézust a kimerült tömeg látványa szánalomra indította, és imádságra szólított fel: kérjék az Atyát, hogy küldjön pásztorokat.
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
