Magyar szempontból nézve szomorú adatsort tett közzé az Eurostat: Magyarország gyakorlatilag letaszíthatatlan az inflációs dobogó tetejéről, a hazai általános áremelkedés háromszorosa az uniós átlagnak. Az Indexnek nyilatkozó szakértők rámutattak: a sérülékeny magyar gazdaságon mesterséges védőfedő volt, aminek kényszerből történő leemelése elszabadította az inflációs hatásokat.
24,5 százalék – ekkora volt áprilisban az európai uniós módszertan szerint számított általános fogyasztóiár-emelkedés Magyarországon, 38 százalékos élelmiszer-infláció mellett. (A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 24 százalék volt az április infláció, ami csökkenő tendenciát mutatva hosszú idő után futott be 40 százalék alá havi bontásban.) Sőt, már a 24,5 százalékos fogyasztóiár-index is javuló eredmény a januári 25,7 százalékos csúcs, illetve a március 25,2 százalékos adat után.
Azonban ez a 24,5 százalék is bőven elég ahhoz, hogy behozhatatlan legyen az előny az uniós „inflációs versenyben”. Az európai uniós általános infláció 8,1 százalék volt áprilisban, ami megegyezik az előző év azonos időszakára vonatkozó adattal, és némi javulást mutat a márciusi 8,3 százalékhoz képest – derül ki az Európai Unió Statisztikai Hivatalának adataiból. Az Eurostat arra is rámutat, hogy az eurót használó országok (euróövezet) inflációs rátája gyakorlatilag stagnált áprilisban (7,0 százalék) a márciusi (6,9 százalék), valamint év/év alapon is (7,4 százalék 2022 áprilisában).
A legkevésbé a luxemburgiak érzik meg az áremelkedést (2,2 százalékos infláció), őket követik a belgák (3,3 százalék), illetve a spanyolok (3,8 százalék). A lista másik végén a toronymagasan vezető magyar adatot a lettek követik (15 százalék), majd a többi V4-ország következik: a cseheknél 14,3, a szlovákoknál és lengyeleknél 14 százalékos volt az áprilisi általános infláció.
Márciushoz képest az éves infláció huszonkét tagállamban csökkent (köztük Magyarországon), ötben pedig emelkedett.
Bécsi, berlini árak Budapesten
Az Eurostat Facebook-oldalán is közzétett grafikonbejegyezés alatt egy kommentelő megjegyezte: az óriási különbségekből azt szűri le, hogy csak Magyarország közöl „valós” adatokat, míg a többi ország elfedi a valóságot. Érkeztek is rá a magyar válaszok, miszerint: „valójában nem valósak az adatok, mert a tényleges infláció nem 25, hanem 50 százalék”, illetve az alábbi komment is árnyalta a hazai fogyasztói árak vonatkozó adatokat: „a legtöbb termék, így az élelmiszerárak megduplázódtak az elmúlt egy évben. Ugyanaz a termék jelenleg Budapesten drágább, mint Bécsben, vagy Berlinben”.
De legalább jól keresünk, ja, nem
A luxemburgi lakosok nemcsak azért nem élnek rosszabbul a jelenlegi nehézségekkel tarkított gazdasági környezetben, mert alacsony náluk az infláció, hanem mert az egy főre jutó jövedelem tekintetében is listavezetők az EU-ban. Ezzel szemben
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai azt mutatják, hogy a magyar alkalmazottak az uniós átlagbér csupán negyven százalékát keresik. Tőlünk nyugatabbra utazva még szomorúbb különbség sejlik fel. A dánok átlagosan 41 eurót (15 300 forintot), míg a németek 30,3 eurót (11 300 forintot) kapnak 60 percnyi munkáért.
Szintén a KSH adatai szerint pedig – tartósan 25 százalék körüli infláció mellett – a reálbérek immár zsinórban hatodik hónapja csökkennek, vagyis fél éve folyamatosan kevesebbet ér a fizetésünk.
Lekerült a fedő, kiszabadult a szellem
Miért nálunk a legmagasabb az infláció? – tették fel a kérdést az Indexnek nyilatkozó szakértőnek. „Az infláció európai szinten történő emelkedésekor Magyarország eleve egy magasabb szintről indult. Ennek az oka az azt megelőző évek (2018, 2019, 2020) forintgyengülése, továbbá keresletet felhajtó osztogató költségvetési politika. Erre jött még a koronavírus-járvány utáni újraindulás, majd az energiaválság inflációfelhajtó ereje” – mutatott rá Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője.
Számos nyugat-európai országgal ellentétben a hazai infláció az előző év közepéig nem volt kirívóan magas, aminek oka abban keresendő, hogy az adminisztratív kormányzati intézkedések – elsősorban a háztartások számára 2013-tól biztosított változatlanul alacsony rezsiárak, illetve a 2021 novemberétől 2022 decemberig érvényes üzemanyagokra vonatkozó hatósági árak – gyakorlatilag egy fedő alatt tartották az inflációs felhajtóerőt. Amikor azonban ez a fedő – kényszerűségből – lekerült, elemi erővel szabadultak el a hatások – tette hozzá a szakértő.
Török Zoltán szerint a különadóknak, valamint az egyes élelmiszerekre kivetett árstopoknak is fogyasztóiár-felhajtó hatása volt. Az érintett vállalkozások az ezek miatt keletkezett többletköltségeiket más bevételi források után nézve igyekeztek kompenzálni.
A CIB vezető elemzője szerint összetett okok húzódnak meg a magyar infláció uniós szinten történő elszállása mögött. „A tavalyi év elején még nagyjából összhangban mozgott a magyar infláció a régiós társakkal, utána következett be egy éles szétválás annak ellenére, hogy a külső sokkok nagyjából azonosak voltak. A szétválásban szerepet játszott a gyengülő árfolyam, ami felerősítette az importált inflációs nyomást, a választások előtti fiskális lazítás miatt megugró kereslet, ami nagyobb mozgásteret biztosított a vállalatoknál a költségsokkok áthárítására, az extrapofitadóknak is lehetett inflációs hatása, az MNB elemzése szerint az élelmiszerek esetében az árstopok is árfelhajtó tényezőként működtek” – fogalmazott Trippon Mariann.
„A legélesebb szétválás az őszi-téli hónapokban következett be, ennek pedig az az oka, hogy a rezsicsökkentés részleges kivezetése, majd a benzinársapka eltörlése drasztikus emelkedést okozott ezekben a termékcsoportokban. Ezek a hatások az idei év őszéig még érdemben magasabb inflációt eredményeznek az EU többi országával összehasonlítva, majd a sokkok kifutásával párhuzamosan a hazai infláció újra belesimulhat a régiós trendbe” – tette hozzá.
Az infláció elolvasztotta a pénztárcákat
Az infláció, illetve a hazai reálbérek szerelvényei egyre távolodnak egymástól, vagyis
„Az infláció mértéke, illetve a nominális béremelkedés között jelenleg 10 százalékos különbség van, tehát jelenleg egy ekkora mértékű reáljövedelemcsökkenés-megállóban tartózkodunk” – mondta Török Zoltán, aki szerint a vékonyabb háztartási pénztárcák jól leképezhetők a kiskereskedelmi forgalomban, ami nagyjából pont ezt a 10 százalék körül visszaesést produkálta márciusban. (13,1 százalék.)
A visszafogottabb fogyasztásnak azonban inflációcsökkentő hatása is lehet, hiszen alacsonyabb kereslet mellett nem tud olyan vastagon fogni az árakat felkaristoló ceruza.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
