Gyakran előfordul, hogy nagyobb távokat vonattal utazom, így alkalmam nyílik kisebbfajta szociológiai természetű "megfigyeléseket" tenni. Így esett most is, betekintetést nyerhettem a "roma nemzeti öntudat" mélységeibe, legalábbis azt hiszem, arról volt szó. Mostanában ugyanis egyre több helyen olvasom, ha valami sérelem éri őket, erre hivatkoznak, hogy "belegázoltak roma nemzetük öntudatába".
A történet igazából nem túl jelentős, gondolom, naponta megtörténik hasonló, de azért mégis érdemes ismertetni.
Felszálltam a vonatra, pár perc múlva érkezett a kalauz, ellenőrizte a jegyemet, majd ment tovább, a vagon túlsó végében viszont már egy problémás utassal találkozott. Egy fiatal férfiről volt szó. Aki úgy kezdte, elnézést kér, hogy nincs jegye, de kevés ideje volt az átszállásra, és így úgy ítélte meg, lekésné a vonatot, ha még a jegyvásárválással törődne a pénztárban, így hát arról érdeklődik, meg tudná-e vásárolni itt a jegyet. Meg tudta, csak éppen drágábban.
Ezt azonban nem akarta elfogadni, mert már – mint mondta – ki tudja fizetni, de tételezzük fel, mi volna, ha mégsem tudná? Erre a kalauz azt felelte, akkor a következő megállónál le kellene szállnia. A kedves utas ilyenkor már egyre inkább sértve érezte magát, és azt mondta, ha nem lenne feltétlenül fontos számára az utazás, hogy odaérjen, ahová szeretné, akkor ő bizony le is szállna, és "ezt az ügyet nem fogja abbahagyni", de nyomatékosította:
Mire a kalauz: kedves uram, én ugyan nem vagyok roma, de képzelje, nekem is munkából kell élnem…
Az önérzetes cigány egyébként igazából nem volt agresszív, de ez a mondat kifejezetten beszédesre sikerült. Azért érzi magát sértve, mert munkából kell élnie, és nem lopásból, és amiért mégis megteszi, hogy elmegy dolgozni, azt a kalauznak (és ki tudja még, kinek) azzal kellene díjaznia, hogy nem fizetik a ki jegyet? Az, hogy nem lopásból él, már akkora teljesítmény, hogy az előtt vigyázzállással kell tisztelegni? Furcsa elképzelések…
L. J. – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
