A keresztyén hit egyetemességének és katolikusságának különösen szép ünnepi megélése lett azok osztályrésze, akik részt vehettek a Ferenc pápa vezette Az Úr születése elnevezésű 2022. évi szentesti eucharisztikus liturgián.
Magyar reformátusokként, Dóra leányunk kíséretében voltunk ott a bazilikában a világ minden tájáról összesereglett hívők közösségében. Miután az alapossággal elvégzett reptéri biztonsági ellenőrzés megtörtént, másfél órás sorban állást követően jutottunk be a lenyűgöző méretű és művészettörténeti alkotásokkal felrangosított templomtérbe. További két órát vártunk a liturgia kezdetéig az ötezer férőhelyes, teljesen megtelt templomhajóban, a hit két évezredes történetét regélő falak között.
A bazilika előtti téren további több száz ülőhelyet töltöttek meg az alkalom résztvevői, becslések szerint mintegy hétezren. Az erre a célra kiadott 95 oldalas külön füzetben (Natale del Signore) latin, olasz, angol, francia, spanyol, portugál, helyenként kínai, arab, maláj nyelven jelentek meg az imák, evangéliumi részletek.
Ferenc pápa bejövetelét több száz pap, püspök, érsek, bíboros bevonulása előzte meg, akik a világegyház legkülönfélébb részeiből érkeztek. Köztük egyre több ázsiai, japán, koreai fiatal pappal. És szerzetes nővérek csapatai is ott ültek velünk együtt, a legkülönfélébb közösségekből. A napnyugta bíbor fényei körülfestették a bazilika történelmi falait, magas tornyát. Aztán elkezdődött a vatikáni gyermekkórus, férfikar gyönyörű éneke, ráhangoló műsora az ünnepi alkalomra.
Ferenc pápa mintegy 20 perces homíliája református lelkészi szemmel nézve is mestermű volt. Klasszikusan a Lukács evangéliuma 2. fejezetére épülő három főüzenet megfogalmazása, a beszéd érvelése, stílusa olyan jegyeket mutatott, melyeket protestáns igehirdetés-elméleti és gyakorlati szempontból is tanítható mintának lehet tekinteni, arról, hogyan prédikálnak más felekezetekben. A világosan gondolkodó egyházfő világos mondanivalót fogalmazott meg érthető stílusban. Evangéliumi fejtegetését a hívő ember személyessége, az egyszerű bibliai ábrázolás eszközeinek (jászol, az istálló) konkrét és jelképi értelmezése jellemezte, és a levont nagyon időszerű következtetés a mai korszellemet célozta meg és alázatos kritikája valóban élmény volt. Érdekes, hogy átfutva a nemzetközi sajtót, visszafogottság volt látható a közlésekben. Véletlen? Vagy a helyenkénti kemény kritika okán? Nem töprengek. Inkább felidézem a pápai homília néhány részletét, amit saját fordításban adok közre.
Ferenc pápa halk hangon, mély átéléssel, meg-megállva olvasta fel homíliáját. A hívők közül mindig sokan felálltak, hogy mobiltelefonjuk vagy fényképezőgépük kamerájával elkapjanak egy-egy nekik fontos pillanatot. Ilyen hatalmas érdeklődést tükröző légkörben kezdte mondandóját ezzel a kérdéssorral:
Mit mond, üzen ez az este és éjszaka nekünk 2000 év után, annyi dísz és ajándék közben, amelyek valójában egyre üresebbé teszik azt a titkot, amit valójában ünnepelünk. Hogyan kaphatjuk vissza az ünnep jelentőségét? Hol kereshetjük meg, találhatjuk meg ezt a titkot?
Népszámlálás – kicsit hasonló volt az egykori helyzet a miénkhez. De az evangélium akkor is igen gyorsan a valóság felé fordította a figyelmet. Az evangélium egy kicsiny, jelentéktelen dologra irányítja a figyelmet: a jászol felé, ahol Mária elsőszülöttje fekszik (Luk 2,7), aztán az angyal felé, aki a pásztoroknak elmondja a jó hírt, hogy gyermeket találnak a jászolban, bepólyálva (Luk 2,12), s végül, hogy a jászolban megtalált gyermekről mit tudunk meg (Luk 2,16). Karácsony értelmének újbóli megtalálása, felfedezése ugyanis a jászollal kezdődik.
Miért annyira fontos a jászol? Mert a jászol nem véletlenszerű, esetleges jel, kellék, aminek a segítségével Krisztus belép az emberi történelembe. A jászol az a manifesztum, amivel jelenlétét megfoghatóvá teszi, az a mód, ahogyan Isten belehelyeződik a történelem valóságába és az emberi történelmet élhetővé teszi.
Mit üzen a jászolbölcsővel nekünk Isten? Legalább három dolgot: közelségét, szegénységét, és a konkrétságot.
A jászol viszi közel az ételt az állatok szájához. Így valójában korunk jelképe is: a fogyasztás csillapíthatatlanságáé. Miközben az állatok az istállóban magukhoz veszik a táplálékot, a hatalom és pénzéhség emberei a világban odakint felemésztik embertársaikat. Mennyi háború dúl napjainkban is! Hány helyen tapossák el ma is az emberi méltóságot és szabadságot! S a nyers bírvágy áldozatai mindig a gyengék, a szegények.
Itt most különösen azokra a gyermekekre gondolok, akiket a háború, a szegénység és az igazságtalanság emészt el. De Jézus pontosan hozzájuk megy, a semmibe vett és elutasított jászol újszülötteként. Benne, a betlehemi Gyermekben minden idők minden gyermeke jelen van. És Ő arra hív, hogy a politikát és a történelmet egy gyermek szemével vegyük szemügyre.
Az elutasítás bölcsőjébe fekszik bele Isten. Azért oda, mert abban látja megjelenni az emberiség valóságos problémáját. A közönyt látja ott, ami a csillapíthatatlan vagyonszerzés és fogyasztáshajszolás közben keletkezik. Ebbe a jászolba kerül az újszülött Jézus. A táplálás helyén lép ebbe a világba, hogy számunkra valóságos eledellé legyen. Isten olyan Atya, aki azért jön a világra, hogy megérintse a szívünket, és elmondja nekünk: az egyetlen erő, ami a történelem menetét megváltoztatja, az a szeretet.
Bátorodjék a szíved, ne hagyd magad legyőzni a félelem, a rezignáció, beletörődés és a kételkedés által. Nincs az a mélység, bűn, vétek, ahonnan Jézus ki ne akarna és ki ne tudna szabadítani. Karácsony ezt jelenti ma: Isten közel van hozzád, ébredjen újra bizalom a szívedben iránta!
Erről is szól a betlehemi jászol. A jászolok körül ma sincs sok minden. Szalma, néhány állat, s néhány ott használatos munkaeszköz. Az emberek akkor is meleg helyen tartózkodtak, például a vendégfogadóban, s nem a hideg istállóban. Jézus mégis ott jött a világra, s csak azok voltak mellette, akik a szeretet melegét árasztották reá, Mária, József, a pásztorok.
Arra kapunk felhívást és meghívást, hogy olyan egyház legyünk, amely a szegény Jézushoz fohászkodik, és Jézust a szegényekben szolgálja.
A jászol újszülöttje nem képzelet szülötte, hanem nagyon is konkrét, élő valóság. Az Ige testté lett. Messze járnak ettől a valóságtól a szép gondolatok és a kegyes érzelmek. Jézus, aki szegényként jött a világra, szegénységben élt, szegényen halt meg, nem tartott nagy beszédeket a szegénységről, hanem élte azt érettünk. A jászoltól a keresztig volt érzékelhető irántunk táplált szeretete konkrét és valóságos volta.
Konkrét, élő hitet szeretne látni bennünk, ami imádságban és emberszeretetben jelenik meg, nem üres külsőségekben. Azt várja tőlünk, hogy a dolgok nyers valóságát semmivel se leplezzük el, s tegyük le végre a jászolnál a kibeszélést, önmentő magyarázkodásainkat, önigazolásainkat, hamisságainkat. Isten nem a látszatot, hanem a valót várja el tőlünk. A konkrétumokat.
Jézus, Rád tekintünk, aki a jászolban fekszel. Nagyon közel érzünk Téged hozzánk, mindinkább közel: köszönjük, Urunk ezt. Látjuk szegénységedet, ezzel Te arra tanítasz, hogy az igazi gazdagságot ne a tárgyakban lássuk, hanem az élő emberekben, különösen a szegényekben. Bocsáss meg nekünk, ha Téged nem veszünk észre a szegényekben, és rajtuk keresztül nem szolgálunk Neked. Konkrétan tekintünk Rád, mivel a Te szereteted is konkrét irántunk: segíts minket, hogy hitünket valósággal megéljük és gyakoroljuk. Ámen.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
