Csak ámulok és bámulok… A tévében arról beszélnek a komoly szakemberek, hogyan eddzük magunkat hozzá a hideghez. Járjunk ősszel is sokáig zokni nélkül, sortban, hideg vízzel zuhanyozzunk meg ilyesmi. Szóba kerül még a meleg zokni és a kötött pulcsi is, amit bent a hideg lakásban kell majd hordani… Mi van? Hol élünk? Melyik században? Milyen sci-fit nézek én? Tán csak nem hagynak minket télen megfagyni ebben a szupermodern világban?
És ekkor eszembe jutnak azok a nagy, nehéz dunyhák, ami alatt gyermekkoromban úgy el tudtunk bújni, hogy alig találtak meg bennünket. De ami a lényeg, olyan melegben aludtunk, ha betakartak vele a szüleink, mint az álom. Kellett is ez abban a korban, amikor olajkályhával, később meg széntüzelésű kazánnal fűtöttünk. Este még raktak a tűzre, de reggelre már igencsak friss lett a levegő a házban. Ilyenkor kibújtunk a dunyha alól, spuri a fürdőszobába, aztán felkapkodtuk magunkra a ruháinkat, megittuk a meleg teát, bekaptuk a reggelit és indult mindenki a dolgára. Legközelebb már csak délután gyújtottunk be újból. Hideg lakásból mentünk el reggel, hidegbe tértünk haza délután. De estefelé már kellemes melegben tévéztünk vagy társasoztunk.
Nekünk így is tökéletesen kerek volt a világ.
Aztán jöttek a modern idők, a tollas dunyhák kimentek a divatból és bekerültek a párnatartókba, nagy szekrények mélyére. Jöttek a könnyű kis paplanok, előbb még a tollasak, később már a modern antiallergének. Hisz már volt végre gázfűtés, a lakásban egész nap kellemes meleg uralkodott. A nagy dunyhákat meg rakosgattuk ide-oda, sehol sem volt már számukra hely. A hozzájuk télen oly annyira ragaszkodó nagyszülők is a másvilágra költöztek… Végül aztán kidobtuk vagy a faluba időnként betérő tollasnak adtuk a meleg takarókat. Ki az ördög gondolta volna, hogy egyszer még újra jó szolgálatot tehetnének? Most csak ki kellene tisztítani a tollat és szép, új „angínba” tölteni. S a haza, jobban mondva, a téli ágymeleg meg is lenne mentve.
A régi péterkályhák, ha megvolnának…! De azok is áldozatául estek a „modernizálásnak”. Hát még a kemence, mert a házunkban az is volt hajdanán. Minden héten egyszer abban sütötték a kenyeret a nagyanyámék… Minden eltűnt, eltemettük azt a régi kort. Azokra az ósdiságokra már nem volt szükségünk. Haladni kellett a korral!
Most meg itt állunk megfürödve. A digitális forradalom idején, amikor a világ másik felén élő rokonnal pillanatok alatt összeköttetésbe kerülhetek és képernyőről üdvözölhetem, most azon kell törni a kobakunkat, hogyan melegedjünk télen. Mert még az sem biztos, hogy lesz gáz. Vagy ha lesz is, ki tudjuk-e egyáltalán fizetni. A kisember ilyenkor minimum azt elvárná, hogy az ország vezetői előálljanak a farbával, mondjanak át vagy bét. Az isten szerelmére, valamit már nyögjenek ki végre! Még mielőtt a fele erdőt kivágják és a boltokból eltűnik minden hősugárzó, biztosítsanak minket két dologról. Az egyik, hogy lesz gáz és nem fagyunk meg télen. A másik pedig az, hogy ki is bírjuk fizetni.
A többit megoldjuk. Paraszti józan eszünk segít ebben. Lejjebb vesszük a hőfokot a termosztáton, esetleg, mint a régi szép időben, ha nem vagyunk otthon, kikapcsoljuk a fűtést.
Véget vetünk a forró vízben való dagonyázásnak is egy-egy fárasztó nap végén. Megelégszünk a gyors zuhannyal, de meleg vízzel. Nem pazaroljuk sem a vizet, sem a villanyt, félhomályba borulnak esténként otthonaink. Csak hagyjanak minket emberhez méltó körülmények között élni! Felejtsék el, hogy nem mossuk ki a ruháinkat, vagy hogy hetente csak egyszer tisztálkodunk. Mert megoldások helyett ilyen őrült ötletekkel is előálltak már a politikusok. És igen, felvesszük a melegzoknit, a kötött pulcsit is, ha kell, de azt elvárjuk, hogy a radiátorok mindig melegek legyenek, ha nem is tűzforrók. Ja, és a számlákat olyan összegben kérjük, amit ki is tudunk fizetni. Úgy, hogy maradjon azért még ennivalóra is…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
