Szeptember 11-én a Szentatya az irgalmasság példabeszédei kapcsán arra biztatott, hogy vizsgáljuk meg a szívünket, megvan-e bennünk az nyugtalanság, amely Isten szívében él az elveszettek, az eltávolodottak miatt, vagy éljük a békés, befelé forduló életünket.
Ferenc pápának a déli Úrangyala elimádkozásakor mondott teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai liturgia evangéliumának témája az irgalmasságról szóló három példázat (vö. Lk 15,4–32). Azért hívják így őket, mert Isten irgalmas szívét tárják fel előttünk. Jézus ezeket a farizeusok és írástudók méltatlankodására válaszolva mondja el, akik szemére vetik: „Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük” (Lk 15,2). Megbotránkoztak, mert Jézus a bűnösök közé ment. Ha számukra ez vallási szempontból botrányos, Jézus azzal, hogy szóba áll a bűnösökkel és együtt eszik velük, azt mutatja meg, hogy Isten is ilyen: ő senkit sem zár ki, azt akarja, hogy mindenki ott legyen a lakomáján, mert mindenkit gyermekeként szeret, kivétel nélkül mindenkit. A három példázat tehát összefoglalja az evangélium lényegét:
A példázatok főszereplői ugyanis Istent képviselik: egy pásztor, aki elveszett juhát keresi, egy asszony, aki megtalálja az elveszett drachmát, és a tékozló fiú apja. Álljunk meg egy olyan tulajdonságnál, amely közös e három főszereplőben, melyet a következőképpen határozhatunk meg: a hiány miatti nyugtalanság. Hiányzik a bárány, hiányzik a pénzérme, hiányzik a fiú; a hiány nyugtalansága: mindhárom példázat szereplője nyugtalan, mert hiányzik neki valami. Végeredményben, ha egy kicsit számolnának, mindhárman megnyugodhatnának: a pásztornak hiányzik egy báránya, de van kilencvenkilenc másik, „ki érdekel, ha egy elveszik?” – mondhatná; az asszonynak hiányzik egy drachmája, de van kilenc másik; és az Atyának is van egy másik, engedelmes fia, akinek szentelheti az életét… Minek gondoljon arra, aki elment, hogy szabados életet éljen? Ezzel szemben a szívükben – a pásztor, az asszony, az apa szívében – nyugtalanság van amiatt, ami hiányzik: a bárány, a drachma, az eltávozott fiú miatt.
Aki szeret, az aggódik azért, aki hiányzik, vágyik arra, aki nincs jelen, keresi azt, aki elveszett, várja azt, aki eltávolodott. Mert nem akarja, hogy bárki is elvesszen.
Testvéreim, Isten ilyen: nincs „nyugta”, ha eltávolodunk tőle, szomorú, aggódás él a szívében; és elindul, hogy keressen bennünket, míg vissza nem visz a karjaiban.
Az Úr nem számol a veszteséggel és a kockázattal, neki apai és anyai szíve van, és szenved szeretett gyermekei hiánya miatt. De miért szenved attól, hogy ez a nyomorult fiú elment?” Szenved, szenved. Igen, Isten szenved attól, hogy távol vagyunk tőle, szenved, amikor eltévedünk, várja a visszatérésünket. Ne feledjük:
Ahogyan az egyik zsoltár mondja, ő nem alszik, hanem mindig őrködik felettünk (vö. Zsolt, 121,4–5).
Nézzünk most magunkra és tegyük fel magunknak a kérdést: vajon utánozzuk-e ebben az Urat, vagyis megvan-e bennünk a hiány miatti nyugtalanság? Vágyunk-e azok után, akik nincsenek itt, akik eltávolodtak a keresztény élettől? Vajon hordozzuk-e ezt a belső nyugtalanságot, vagy nyugodtak és zavartalanok vagyunk egymás között? Más szóval, akik hiányoznak közösségeinkből, tényleg hiányoznak nekünk? Vagy csak úgy teszünk és nem is érinti meg a szívünket? Aki hiányzik az életemből, az valóban hiányzik? Vagy magunk között elvagyunk kényelmesen, boldog nyugalomban a csoportjainkban – „egy kiváló apostoli csoport tagja vagyok!” –, és nem érzünk együtt azokkal, akik távol vannak? Ez nemcsak arról szól, hogy „nyitottak legyünk mások felé”, ez az evangélium! A pásztor a példázatban nem azt mondta: „Kilencvenkilenc juhom már van, ki kényszerít, hogy megkeressem az elveszettet, hogy az időmet vesztegessem?” Hanem útnak indult. Gondolkodjunk hát el kapcsolatainkról: imádkozom-e azért, aki nem hisz, aki eltávolodott, aki megkeseredett? Vonzzuk-e a távoliakat Isten stílusával, ami a közelség, az együttérzés és a gyengédség? Az Atya arra kér, hogy figyeljünk oda azokra a gyermekeire, akiket a legjobban hiányol. Gondoljunk egy ismerősünkre, aki közel áll hozzánk, és aki talán még sosem hallotta, hogy valaki azt mondta volna neki: „Tudod, te fontos vagy Istennek!” „De szabálytalan élethelyzetben vagyok, nagy rosszat tettem, súlyos bűnt követtem el…” – „Te fontos vagy Istennek!” Mondjuk meg neki:
Legyünk nyugtalan szívű emberek! Nyugtalanítsanak bennünket ezek a kérdések, és imádkozzunk a Szűzanyához, mennyei édesanyánkhoz, aki fáradhatatlanul keres és gondjaiba vesz bennünket, gyermekeit!
*
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Holnapután háromnapos útra indulok Kazahsztánba, ahol részt veszek a világvallások és a hagyományos vallások vezetőinek kongresszusán. Lehetőség nyílik találkozni számos vallás képviselőjével és párbeszédet folytatni olyan testvérekként, akiket a béke iránti közös vágy tölt el, melyre világunk szomjazik. Már most szeretném szívélyesen üdvözölni a résztvevőket, valamint a hatóságokat, a keresztény közösségeket és annak a hatalmas országnak a teljes lakosságát. Köszönöm a látogatásom előkészítése során végzett munkát. Kérek mindenkit, hogy imádsággal kísérje a párbeszédnek és a békének ezt a zarándoklatát.
Imádkozzunk továbbra is az ukrán népért, hogy az Úr adjon nekik vigaszt és reményt! Krajewski bíboros, a szeretetszolgálatért felelős dikasztérium prefektusa ezekben a napokban Ukrajnában tartózkodik, hogy különböző közösségeket meglátogasson és konkrét tanúságot tegyen a pápa és az Egyház közelségéről.
Mostani imánkhoz kapcsolódóan szeretnék megemlékezni Maria de Coppi komboniánus misszionárius nővérről, akit a mozambiki Chipenében megöltek, ahol közel hatvan éven át szeretettel szolgált. Tanúsága adjon erőt és bátorságot a keresztényeknek és Mozambik egész népének!
Külön köszöntöm Etiópia kedves népét, amely ma ünnepli hagyományos újévét: biztosítom őket imáimról, a béke és a kiengesztelődés ajándékát kívánom minden családnak és az egész nemzetnek.
Ne feledkezzünk el imádkozni a diákokért, akik holnap vagy holnapután újra megkezdik az iskolát!
Most pedig köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és más országokból érkezett zarándokok. Köszöntöm a családokat, az egyházközségi csoportokat, az egyesületeket. Külön is üdvözlöm a kolumbiai katonákat, a Costa Rica-i csoportot és az argentin nők képviseletét a Világgazdasági Fórumon. Köszöntöm a hitvallás letételére készülő cantùi fiatalokat, a Musile di Piave-i, a Ponte a Tressa-i és a vimercatei hívőket, valamint az Erőszakmentes Mozgalom tagjait s a Szeplőtelen Fogantatás-plébánia fiataljait!
Szép vasárnapot kívánok! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican.va
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
