Akik már 2010 környékén is figyelték a hazai közélet történéseit, a Szabadság és Szolidaritás akkori és jelenlegi mozgásában nagy hasonlóságot vélhetnek felfedezni. Vajon kétszeres kormánybuktató lesz Richard Sulík pártja?
Mielőtt azonban a szociális csomag elfogadásába belereccsenő Heger-kormány kulisszái mögé néznénk, vessünk egy pillantást a bűnüldöző szervek fókuszába került személyekre. A rendőrségen és a bíróságokon is „nagyüzem” volt a múlt héten.
Harabint bevitték
Amikor a múlt hét elején felreppent az alaphír, hogy Štefan Harabint elvitte a rendőrség, akár még azt is gondolhattuk volna, Baki Sadiki kapcsán derült ki új információ. Az egykor Vladimír Mečiar által delegált igazságügyi minisztert, akire tárcavezetőként leginkább a Speciális Bíróság felszámolásáért kifejtett erőfeszítései kapcsán emlékszünk, korábban pedig a Legfelsőbb Bíróságon hozott, furcsa ítéleteivel hívta fel magára a figyelmet, majd politikai pályafutását karikatúrába fajuló, valóságos mémgyárként befejeződő köztársaságielnök-választási kampánnyal koronázta meg, a parlamenti választásokon pedig csak egy adósságokban fuldokló pártot sikerült hátrahagynia, nem valamilyen szekrényéből előhullott csontváz miatt vitték el. Egy, az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos Facebook-bejegyzése miatt állították elő.
A már lassan feledésbe merülő Harabinnak most feleslegesen biztosítottak újra a szükségesnél nagyobb médiafelületet azzal, hogy elvették tőle a lehetőséget, hogy a lakhelye és a rendőrség közötti utat saját erőből tegye meg.
Miniszterek bajban
És két, volt igazságügyi miniszter is bajba került. Az egyikből időközben, rövid belügyminiszteri kitérővel speciális ügyész lett. Daniel Lipšicet az ügyészségek – a Főügyészség és a Speciális Ügyészség – közötti súrlódások miatt írásbeli megrovásban részesítették. Ilyenek legfeljebb az iskolapadból rémlenek, a Lipšic és Maroš Žilinka főügyész közti „farokméregetés” dicstelen megállója a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság ítélete, amely legfeljebb a két szerv további együttműködése szempontjából lesz értelmezhető.
Gál Gábor volt igazságügyi miniszter ellen ennél valamivel komolyabb ügy miatt indult rendőrségi eljárás.
A bűnüldöző szervek egy 2018-as, még igazságügyi miniszteri hivatalba lépése elé datált, állítólagos korrupciós ügy miatt vették elő a politikától időközben visszavonult Gált, aki elutasítja, hogy bármit is elkövetett volna, meggyanúsítását a „bűnbánók” önmentő próbálkozásának látja. Itt még korai volna bármi sommásat állítani, mindenesetre az ügy létezik.
Permanens koalíciós válság
Négypárti kormányunk – amelyből az egyik párt lassan már nem párt… – tulajdonképpen ez utóbbi napokban sem mutatott újat, mikor a világot sújtó, nem példátlan, de felénk azért rég látott inflációs hullámra, és a nyomában fakadó szociális problémákra keresték a sajátosan szlovákiai megoldást. Vajúdtak a hegyek, s egerek születtek. Mint ha a permanens kormányválság munkamódszer lenne.
De nem csak az embereket, az Egyszerű Embereket is megizzasztja ez az állapot, melynek kezdetébe önhibájukon kívül csöppentek kormányzati ciklusuk megkezdésével, alakulásáért, alakításáért azonban már felelősséget viselnek. S bár a kormányfőt Eduard Hegernek hívják, kívülről szemlélve továbbra is úgy tűnhet, Igor Matovič (most éppen) pénzügyminiszter és Richard Sulík SaS elnök, gazdasági miniszter vitája határozza meg a kormányzati lépéseket még olyankor is, amikor a társadalom egyes, sajnálatos módon egyre szélesedő rétegei létfenntartási gondokkal küszködnek.
Nem és nem tudunk elmozdulni onnan, hogy „Sulík nem vette meg a teszteket”. Látszólag semmi jót nem jelzett, hogy a kormányzati intézkedéscsomagot a kabinet szerdai ülésére sem tudták előkészíteni és beterjeszteni. Maradtak helyette az erős szavak. Megvétózzuk az új adókat, megvétózzuk az adóemeléseket – mondta Richard Sulík. Ez látszólag egy gazdasági álláspont, amely Igor Matovič szerint hazaárulással határos. Ez pedig már egy büntetőjogi kategória. Az öt órán át tartó kormányülés aztán látszólag az SaS arculatvesztésével ért véget. „Mi jeleztük, hogy vétózni fogunk, de végül nem vétóztunk” – magyarázta a helyzetet Sulík.
Az, hogy attól, akinek sok van, vegyünk el, még mindig a lelkekben élő szocializmus bizonyos formában való továbbélése. Ugyanakkor sem a hazai, sem a világpolitikában nem példátlan, a jelenlegi intézkedéseket bíráló ellenzék például korábban bankadót vezetett be, amely ugyanilyen ágazati különadó, csak a szenvedő alanya más. Ahhoz, hogy a mindenkori kormány osztogatni tudjon, valahonnan el kell venni.
Emelkedik a családi pótlék is, a jelenlegi, humoros összegről előbb harminc, jövőre pedig ötven euróra, ami már értelmezhető összeg. Ezenfelül támogatásban részesülnek a beteg családtagokat ápoló személyek, azok, akik az idősek, akik nem részesülnek nyugdíjban, és akik nem jogosultak ápolási segélyre, de segély nélkül is idős vagy beteg személyt, jellemzően családtagot gondoznak. Havi ötven euró támogatás érkezik a gyerekek szabadidős tevékenységére is, a javaslatnak ez a része még nem kellően kidolgozott, illetve emelkedik a gyermekek után járó adóbónusz összege is. Ennek hatásait az alkalmazottak azonnal érezhetik, a vállalkozók a következő adóbevallásnál érvényesíthetik.
A csökkenő adóbevételek azonban hiányozni fognak az önkormányzatoknál. A Szlovákiai Városok és Falvak Társulása ezért sztrájkkészültséget hirdetett, amire korábban még nem volt példa.
Arra, hogy a kormányzati intézkedéscsomag hozzávetőleg 550 millió euró kiesést jelent az önkormányzatoknak, ami azért szabad szemmel is jól látható összeg. Az önkormányzatok ezt csak a helyi adók és illetékek radikális emelésével tudnák behozni. De vajon ki lesz az a polgármester, akinek az októberi önkormányzati választásokon az adóemelés lesz a fő kampányüzenete? Matovič párhuzamos valóságában ez sem így van, szerinte az önkormányzatok nem kevesebb, több forráshoz fognak jutni. Pedig a számok makacs dolgok.
Arra, hogy családtámogatást lehet hosszú távon, kiszámíthatóan, hatékonyan működtetni, láthatunk jó példákat, nem is kell értük messzire menni, elég lenne a magyarországi rendszert ellesni. Igaz, ehhez kell a több mint nyolc százalékos éves gazdasági növekedés is, ami Szlovákiában alig több mint három százalék.
Megjelent a Magyar7 2022/21. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
