Bár egy háborúban bármi és annak ellenkezője is megtörténhet, az orosz-ukrán harcok negyedik napján úgy néz ki, hogy alapvető változás állt be a lehetséges kimenetelt illetően.
Mentális hadviselés az orosz tankokkal szemben
Míg a harcok kirobbanásakor azt gondolta a világ – és maguk az oroszok is – hogy 2-3 nap és Putyin eléri amit akar, a negyedik nap végére inkább az ukránoknak áll a zászló. A mentális hadviselés tekintetében mindenképp.
Vlagyimír Putyin atomháborúval való fenyegetésével ugyanis túlment minden határon. Nem lennénk meglepődve, ha az ilyenkor szokásos „kijáró emberek” (nevezzük a halálkommandó tagjainak őket) már Moszkvában lennének, az orosz elnök közvetlen közelében…
Persze nem véletlen, ami történt, több kulcsfontosságú pillanat összhatása kellett hozzá.
A Nyugat nagyon gyorsan és összehangoltan reagált
Az egyik legfontosabb, hogy a Nyugat által elfogadott villámgyors szankcióknak komoly hatásuk van. Maguk az oroszok érzik a saját bőrükön. Londonban nem működnek Putyin baráti köreinek bankszámlái, az oligarchák gépei nem tudnak felszállni, otthon pedig egyre növekszik a feszültség. Ezt akartuk? Kérdezik az oroszok. Mi szükség volt minderre 2022-ben?
A kocka azonban Zelenszkij propagandavideóival fordult. Amikor kiállt, a legnagyobb veszély kellős közepén, és elhitette, hogy kész akár az életét is feláldozni hazája szabadságáért. Az ukránok élőben látták, hogy elnökük nem rezelt be, hanem beleállt. Elsőszámú célpontként nem az országból való kimentését kérte a CIA-tól, hanem fegyvereket és lőszert, hogy harcolni tudjon.
Mindez hihetetlen mobilizáló erővel bírt. Maguk az ukránok is elhitték, hogy van keresnivalójuk. Ha kellett, a Kijev főutcáján fölásott bunkerben várják az orosz tankokat. A helyi sörgyár átállt molotov koktélok gyártására. Boldog-boldogtalan fogott össze, hogy puszta kézzel védje a hazáját.. Velük szemben áll a többszörös túlerő, az orosz katonák, akik többsége nem is nagyon tudja, hogy mit keres Ukrajnában.
Az atomháború belengetésével lényegében vesztett
Putyin látva, hogy villámháborúja csődöt mondott, kétségbeesett lépésre szánta el magát. Belengette az atomháború lehetőségét, megfenyegetve a NATO-tagországokat is. Ez pedig már a vég. Aki ilyet kimond, az lényegében diagnózist állít ki magáról hogy őrült. Egy atomnagyhatalom élén, mely képes elpusztítani a világot. Ami megengedhetetlen…
Ezt látjuk lényegében a szemünk előtt, amikor maguk az oroszok kezdenek el tüntetni a háború ellen. Putyin korábbi, kelet-európai szövetségesei is sorra a háború elutasítása mögé sorakoznak fel, ami lényegében ugyanaz, mintha Putyin ellen mennének. A háborút ugyanis az orosz elnök agressziója váltotta ki.
Magyarként mégis óva intünk mindenkit attól, hogy idealizálja az ukránokat. Könnyen a fejükbe szállhat ugyanis a dicsőség. Zelenszkijvel is elszaladhatnak a lovak, aminek a kárpátaljai magyarok ihatják meg ismét a levét.
Ne legyenek illúzióink az ukránokkal szemben
Ukrajna már soha nem lesz olyan, mint a háború előtt volt. Közös felelősségünk, hogy a valószínűsíthető győzelem hozadékaként rákényszerítsük az egyébként kemény nacionalista, korrupt ukrán társadalmat arra, hogy kezdjen el európai módon viselkedni. A nemzetiségi jogok, az ország (maradékának) demokratizálódása érdekében. Ha már egyszer kiküzdik magukat az orosz medve karmaiból és a „nyugathoz“ való tartozást (vagy akár csak a függetlenséget) választják.
Addig is, tisztelet a hősöknek. A történelem a szemünk előtt játszódik.
Király Zsolt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
