Gyártók és vásárlók ma már annyira rácuppantak a szabadidő-autókra, hogy labdába sem rúghat, aki nem kínál legalább hármat belőlük.
De még jobb, ha többet, lásd: Škoda, Volkswagen, Mazda. És újabban a Hyundai. A koreaiak ugyanis belőttek a Kona/Tucson/Santa Fe trió mellé egy negyediket is. Mégpedig a Bayont, mai tesztünk alanyát, amelyet Style csúcsszereltségben, lágy hibrid hajtással és a hozzá kizárólagosan járó automata váltóval kaptunk meg tesztelésre. Ja, és fronthajtással, mivel csak ezzel kapható.
Külalak, besorolás
Lényegében a hajdanvolt ix20 revitalizációjáról van szó, de egy mai modern crossover képében. Ez egyben azt is jelenti, hogy az autó a jelenlegi i20 alapjaira épült, tehát a Kona alá sorolható be.
Megformálása kimondottan virtuóz munka volt a márka dizájnőrei részéről: kupés vonalvezetés, a frontrész fényforrásainak pazar tűzijátéka, az oldalfelületek látványos horpaszai és hullámvonalai, hátul pedig a kvázi fényhíddal összekötött bumeráng alakú lámpatestek. Az ablakokat szegélyező krómsáv negatív ívben fut fel a tetőig, ami külön izgalmassá teszi az összképet. A tetővonalba belesimuló fekete sínek csak erősítik a kupés hatást, csakúgy, mint az eltérő magasságú ajtókilincsek. Tesztautónk Aurora Grey gyöngyházmetál fényezése a modell legattraktívabb színkínálatainak egyike volt, dekoratív mintázatú 17 hüvelykes könnyűfém keréktárcsákkal kiegészítve.
A beltérben
… sok a hasonlóság az új i20-assal, megspékelve olyan retróelemekkel, mint pl. a bordázott műszerfal. A tízhüvelykes digitális műszerfal külön jeleníti meg a három menetmódot (Eco, Comfort, Sport), a 10,25 colos központi kijelzőn pedig a Hyundai jelenlegi legfrissebb Bluelink rendszere fut. Felbontása kiváló, a standard navigáció és tolatókamera képe tűéles, és bónuszként hangulatképek is megjeleníthetők rajta, a hozzájuk illő hangkulisszával. Az Apple CarPlay és az Android Auto csatlakozás magártól értetődő, az egyzónás légkondi mélyen fekvő kezelőpultját viszont ergonómiai fogyatékosságként könyvelhetjük el.
Az elülső ülések átlagon felüli oldaltartást adnak, a hátsó élettér pedig a kategória átlaga, és ennek megfelelően kihajtható középső kartámlát sem kínál. A csomagtér viszont nemcsak az alap i20-aséra ver rá 49 litert, hanem – alapon és bővítve egyaránt – a nagyobb testvér Konára is (361–1143 l). A konkurensnek tekinthető Peugeot 2008 vagy Renault Captur rakodókapacitását szintén túlnövi; hogy ezt miként hozták össze, maradjon az ő titkuk…
Az országúton
Az autó egyliteres, közvetlen befecskendezésű benzines turbómotorja a három henger ellenére meglepően kultivált járású; zongorázni lehetne a különbséget az egy héttel korábban tesztelt Opel Mokka háromhengereséhez viszonyítva.
Sajátossága, hogy mindig ECO rezsimben indul, de a hétgangos automata váltó olyan finoman működik, hogy a korai váltásokat észre sem vesszük.
Ebben a rezsimben egyébként vitorlázással is spórolhatjuk az üzemanyagot A másik két menetmódot (Comfort, Sport) a középkonzolra telepített gomb megnyomásával választhatjuk ki. A külön 48 voltos akkumulátorról táplált mild hibrid rendszer pedig az indítómotoron keresztül segít be a hajtásba; nyomatéktöbblete az autó dinamikáján is érezhető, de a fogyasztásból is le tud faragni néhány decilitert. Bizonyítja ezt tesztünk 6 liter alatti átlaga is, ami egy 120 lóerős benzinmotoros autótól több, mint elfogadható érték. A végére pedig még annyit, hogy a Hyundai legkisebb crossovere kizárólag fronthajtásal készül; a 4×4-es hajtásmód a Konától válik elérhetővé.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
