„Ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég, de ha vigyázunk rá, nem alszik ki még” – fülünkben cseng ezen az ünnepen is a Neoton Família jól ismert karácsonyi slágere. És ismét elmúlt egy karácsony, ismét lejártak a nagy családi találkozások, és talán ugyanolyan már minden, mint előtte volt. Hiába vágytunk arra, hogy minden ugyanolyan maradjon, hogy a szeretet lángja ugyanúgy égjen, mégis halványabban fénylik. Mert mi visszazökkentünk a hétköznapi rohanásba, s elvárjuk, hogy mindenki ezt tegye.
A karácsonyi történet egyik meghatározó jelenete, amikor a pásztorokat meglepik az angyalok, és hirdetik nekik az örömhírt. Ez az örömhír szólt hozzánk most, 2021 évvel később is. Ahogyan a pásztorok hallották az angyalok szájából a jót, úgy hallhattuk mi is emberi szájakból a karácsonyi csoda hírét, hogy üdvözítő született ma nekünk. De mit is tehetünk ezzel a hírrel, hogy egy életen át karácsonyunk legyen, s ne csupán három napról szóljon az ünnep minden évben számunkra?
Lukács evangéliumában az evangélista leírta ennek a kulcsát. Egy egyszerű, figyelmen kívül hagyott szócskán van a hangsúly, és ez a szócska nem más, mint az „egészen”. „Menjünk el egészen Betlehemig…” (Lk 2,15). Mert mi is történt volna, ha a pásztorok csak Betlehem határáig mentek volna el? Nem találkozhattak volna az üdvözítővel, Krisztussal. Vajon mi elmentünk-e egészen Betlehemig? Ha nem mentünk el, akkor nem találkozhattunk a Megváltóval. Akkor valóban lejárt már számunkra az ünnep, és folytatódnak a hétköznapok hajszái. De mit jelent ez számunkra? Hol van Betlehem? Azt nyilván érezzük, hogy nem repülőjegyet kell váltani, s fapados repülővel repülni egészen Betlehemig. Igen nagy lenne a csalódásunk, mert ott egy kis városkát találnánk, s legfeljebb a kegyes hagyomány következtében felépült emléktemplomot látnánk. Akkor mitévők legyünk? Hol van az a Betlehem, ahol Jézus megtalálható? Van-e ilyen a mi világunkban? Igen, van! Négy ilyen helyről szeretnék írni.
Az első a közösség, a gyülekezet. Maga Jézus mondta: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok.” Az a – sajnos, református emberek között gyakran hangoztatott – kijelentés, hogy „jó református vagyok, de templomba nem járok”, hamis. Nincs gyülekezet nélkül igazi keresztyénség, mert Jézus magát a közösséghez kötötte. A közösségben lehet találkozni Jézussal.
A másik hely, ahol Jézusra lehet találni, a Biblia. A Biblia első lapjától az utolsóig Jézusra mutat. Elmenni Betlehembe annyit tesz: kézbe venni a Bibliát.
A harmadik jézusi lelőhelyet Urunk így fogalmazza meg egyik példázatában: „éheztem és ennem adtatok… amennyiben eggyel az én legkisebb atyámfiai közül megcselekedtétek, velem tettétek meg”. Ez azt jelenti, hogy a másik emberben Ő közelít felém. Ezért számunkra a másik nem lehet ellenség, kiállhatatlan alak, hanem testvér, felebarát, mert Krisztus közelít benne. Ez már önmagában forradalmi gondolat. A mi korunkban különösen is az. Jean-Paul Sartre irodalmi Nobel-díjas francia dráma- és regényíró mondotta: Luther korában egyik ember a másik számára Krisztus volt, napjainkban a pokol maga. Idáig érkeztünk. Ilyen miliőben a másikban Krisztust látni óriási horderejű tény. Jézus előbb idézett szavaiból hangsúlyos ez: a legkisebb atyámfiai. Azaz a nálam kisebbek, a rászorulók, a megvetettek, a hajótöröttek, a kisemmizettek, a társadalom perifériájára sodródottak. Meglátom-e őket? De egyáltalán meglátom-e Jézust azok szemében, akik körülöttem élnek, azokéban, akiket reám bízott ebben az életben? A családtagjaim, a barátaim szemében? Nemrégiben sokat közmunkáztunk a presbiterjeinkkel, és olyan jó volt látni az ő szemükön át, ahogy rám mosolyog Jézus. Az ő segítségükön, az ő szeretetükön keresztül. Ha bajban vagyunk vagy problémákkal küzdünk, akkor könnyebben meglátjuk Jézust a másik szemében. Milyen jó is lenne, ha mindennap meglátnánk Őt mások szemében.
A negyedik lelőhely az úrvacsora. Jézus mondta: „ez az én testem… ez az én vérem” – tehát nem egy emlékvacsora. Nem is puszta szimbólum. Jézussal lehet találkozni benne, általa. De vigyázzunk: egészen Betlehemig kell menni. Ez nem azt jelenti, hogy a kenyér és a bor átváltozik Jézus valóságos testévé és vérévé, és így mintegy őt áldozzuk meg. Nem. A jegyek nem változnak, de mi annál inkább. Nagy a baj, ha ezen az ünnepen sem változtunk a szent jegyek által.
Íme, ezt jelenti egészen Betlehemig menni. Vajon eljutottam már oda, vagy egyáltalán el akarok-e jutni? Hogyan megyünk tovább az ünnep után? Milyen lesz az új évünk? Milyenek leszünk mi az új évben? Elmúlt karácsony, s a szeretet lángja lehet, hogy halványabban ég, de vigyázzunk rá, hogy soha ki ne aludjék.
Marosi Árpád
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
