Künn még szüretelnek, a polcokon alma és körte illatozik, az ősz szépen lassan elosztogatja minden gyümölcsét. Lobogó nagy tüzet kell gyújtani, és elővenni a „duruzsoló, piros, érett meséket” a hosszú estékre. Dsida Jenő verse szelíd, szeretetteljes kapaszkodó az októberi félelem idején…
ZÚG AZ ŐSZI SZÉL
Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk.
De októberben nagyon félünk.
Sápadt az arcunk, fátylas a szemünk
s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet.
Gyümölcsök helyett kis szobánkban
a polcokra meséket rakunk,
duruzsoló, piros, érett meséket:
fehér időkre kellenek.
Gondjainkkal megtömjük a kályhát,
– hiszen annyi van, annyi van! –
rövidke négy hónapig, öt hónapig
bizton eltartanak.
Vacogva megcsókoljuk egymást.
Aztán egy egész lompos fenyő-erdőt
húzunk magunkra takarónak:
Téli álomra térünk.
Kép: Gróf Andrássy Tivadar: Fenyő-erdő széle (Forrás: dka.oszk.hu)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »