A koronavírus-járványt az idegenforgalom is megsínyli, ám ahol a fenntartók a kényszerleállásokkal is tarkított korlátozások idején jól tudtak és tudnak sáfárkodni az erejükkel és a tudásukkal, a működési koncepciók újragondolásának, az eddigi ismeretek újszerű összegzésének és bemutatásának lehetünk tanúi.
Érdemes a turisztikai desztinációk (például egy-egy műemlék, tematikus útvonal, szolgáltatáscsomag stb.) fejlesztését szlovákiai magyar szemmel is figyelemmel kísérni. Egyrészt mi magunk is tájékozottabban válhatunk az újdonságok haszonélvezőivé, másrészt érték- és információközvetítők lehetünk: a szlovákiai kínálati oldalról hírt adhatunk az összmagyarságon belüli érdeklődőknek. Mindez nemcsak a tájékoztatás, hanem a kölcsönös bizalomerősítés szempontjából is lényeges.
Ha a világ bármely részéről érkező magyar vendég érzi, hogy a szlovákiai kínálati oldal számára is kellőképpen fontos, nagyobb kedvvel jön felfedezni „Hegyország” szépségeit. Ha pedig a szlovákiai szolgáltató azt tapasztalja, hogy magyar részről észrevették és méltányolják a magyar vendég komfortosabb kiszolgálását célzó törekvését, tudatosabban fog a továbbfejlesztéshez. Csak az ilyen kölcsönösen türelmes „kirakójáték” lendíthet túl bennünket a sajnos még számos helyen – és nemegyszer mindkét oldalról – tapasztalható idegenkedésen.
A közvetítésben szakmai-tudományos szinten a „kínálati” és „keresleti” terepet is kellőképpen ismerő (vagy azt könnyebben feltérképezni képes) szlovákiai magyar történészeknek, muzeológusoknak és helytörténeti kutatóknak van kulcsszerepe, turisztikai és tájékoztatási vonalon pedig a szlovákiai magyar desztinációmenedzsereknek, utazásszervezőknek és idegenvezetőknek, valamint a sajtónak (azon belül hangsúlyosan a szlovákiai magyar médiának).
A fenti gondolatok jegyében – és egy sorozat részeként – tekintjük át a szlovákiai kínálati oldal újdonságait.
Elsőként az Ilustrovaný sprievodca – Ľubovnianske múzeum – Hrad v Starej Ľubovni (Képes kalauz – Lublói Múzeum – Az ólublói vár) című, szlovák nyelvű kiadványt ismertetem, amelyet öt euróért vásárolhatnak meg az érdeklődők nemcsak a várban és a városi turisztikai információs irodában, hanem online is – a vármúzeum honlapján. (A weboldalnak a szlovák, az angol és a német mellett lengyel és magyar nyelvű változata is van. Ennek és a szolgáltatások körének külön cikket szentelek.)
A Lublói Múzeum (Ľubovnianske múzeum) 92 oldalas, egyszerű szövegezésű, jól szerkesztett és informatív kiadványában összesen több mint 300 grafikai elem (zömmel fotó, valamint néhány térkép és ábra) segíti az eligazodást. Bevezetőképpen a váralapításról szóló monda olvasható, azt történeti összefoglaló követi, időtengelyen is jelezve a vár főbb korszakait, az azokhoz kötődő jelentősebb személyiségeket, birtokoscsaládokat és eseményeket (például a várépítést kezdeményező III. András; a Drugethek, az 1412 és 1772 közti időszak, amikor a vár a Luxemburgi Zsigmond által a lengyeleknek elzálogosított szepességi területek egyik központja volt; a Lubomirskiek, a Raiszok és Zamoyskiak stb.). Külön rajzok jelzik – akárcsak az épületegyüttes egyes pontjain – a várépítés főbb mozzanatait. Röviden megismerkedhetünk a vármúzeum történetével is. Egyebek közt azzal, hogyan mentette meg a helyi postahivatal elöljárója, a később múzeumigazgatóvá lett Andrej Čepiššák az 1950-es években az ólublói archívumot, amikor hulladékgyűjtőbe akarták vinni. Áttekinti a kiadvány a második világháború utáni várfelújítás egyes szakaszait; legutóbb (2017–2020) a barokk palota újult meg.
A történelmi összefoglaló után olyan sorrendben következik leírás a vár főbb részeiről, amilyen sorrendben a látogató az idegenvezetőkkel, továbbá a magyarul is elérhető kísérőszövegek vagy az egyes helyeken feltüntetett QR-kódok alapján is megtekintheti. Olvashatunk a várkapuról és az ahhoz vezető gesztenyesorról, az első várudvart körülvevő reneszánsz toronyról, rondelláról, az említett barokk palotáról, a reneszánsz fülesbástyáról és az alatta lévő kazamatákról, a fellegvárba vezető kapuról és az ott berendezett kocsiszínről, a barokk kápolnáról, az egykor (1655–1661) e várban őrzött lengyel koronaékszerekről, amelyeknek a másolatát a várban is kiállították. Kitér az ismertető a Raiszok időszakára; a család tagjainak magyar feliratú sírkövei a barokk kápolna közelében tekinthetők meg. Van leírás a többszintes reneszánsz palotáról és a gótikus palota romjairól, valamint a közelben álló vártoronyról, ahol egy ideig (1768) Benyovszky Móric raboskodott.
A tetszetős kiadványt olyan ismert környékbeli célpontok rövid jellemzése zárja, amelyeknek a története a váréval is összefügg. Nem hiányozhat a vár tövében kialakított skanzen és Ólubló városa, de szerepel a könyvben a Pieninek ékének számító Dunajec-áttörés és Vöröskolostor, meg a fürdőjéről ismert Felsőzúgó (1899-ig Felső-Rusbach, szlovákul Vyšné Ružbachy) is. Akárcsak a honlapon, a kiadványban is van információ a vár részbeni akadálymentesítéséről, tehát arról, milyen szolgáltatásokat nyújtanak a vakok és gyengénlátók, valamint a siketek számára.
Az egyelőre szlovák és lengyel nyelven elérhető kötet szerzői: Františka Marcinová, Daniela Reľovská és Radovana Rabíková, szerkesztette Dalibor Mikulík múzeumigazgató. A vármúzeum pénztárában kapható egy korábbi, A lublói vár és skanzen című, magyar nyelvű kiadvány is.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
