Nem államfőportré a Viktor Dvořák címszereplésével készült cseh nagyjátékfilm, a Havel. Sokkal inkább egy világviszonylatban is jelentős író, gondolkodó életrajzi drámája, amelyben Václav Havel igazságért folytatott küzdelme dominál.
1968-tól 1989-ig látjuk őt a mozivásznon. Előbb sikeres drámaíróként, aztán elszánt emberjogi harcosként, majd politikai fogolyként, végül pedig a bársonyos forradalom vezéralakjaként. Egy kiforrott tehetségű, negyvenéves színész számára komoly kihívás az ilyen rendkívüli kvalitású, a világpolitikát is nagyban befolyásoló személy megformálása.
Az öröme volt nagyobb, vagy sokkal inkább az izgalma, miután bizonyossá vált, hogy megkapta Václav Havel szerepét? Hogyan sikerült leráznia magáról azt a terhet, amit egy valós figura megformálása során okkal érez a színész, hiszen egy mindenki által ismert képnek kell megfelelnie? Mikor, kitől hallotta először, hogy nagyon hasonlít Václav Havelre? Rómeót, főiskolásként, sikerült eljátszania? Még a börtönbe is bevonult, ahol Václav Havel raboskodott. Mégis milyen tapasztalattal hagyta el a zárkát? Aňa Geislerová játssza a filmben Olgát, Havel első feleségét. Milyen partner volt? A koronavírus komoly gátat szabott a film forgalmazásában. Hová jutott el az alkotás? A szülei hogyan reagáltak az alakítására?
A már megvásárolható Vasárnapban ezekre a kérdésekre is választ kapnak Szabó G. László interjújában.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
