A Rockefeller Alapítvány 2010-es tanulmánya pontosan megírta a mostani világjárványnak nevezett eseményeket és ezeknek a társadalmi hatásait – ezt elemezte a Fórum a Demokráciáért holland konzervatív párt vezetője Thierry Baudet – írja az Erdély.ma hollandiai tudósítója.
2010-ben a világ egyik legbefolyásosabb NGO-ja, civil szervezete, a The Rockefeller Foundation [Rockefeller Alapítvány] arra vállalkozott, hogy egy tanulmányban bemutatja, milyennek képzeli el a jövőt.
Ebben leírták a “Lock Step” [olyan menetelési mód, amelyben az emberek a lehető legközelebb helyezkednek el az előttük levőhöz, ilyen az összeláncolt rabok menete] névre hallgató forgatókönyvüket, amely egy globális járvány beköszöntéről és annak következményeiről szól. Jóslataik jelentős része már most valóra vált. Aggasztó az is, ahogyan az „új normalitás” nevezetű jelenséget előre látták, vagyis azt, hogy
„A járvány lecsengésével nem csökken, de egyre fokozódik a civil személyek ellenőrzése és megfigyelése.”
A Rockefeller Alapítvány a világ egyik legbefolyásosabb civil szervezete, amelyet John D. Rockefeller üzleti mágnás alapított 1913-ban. Az alapítvány vagyona nem kevesebb, mint 4 milliárd dollár és célja az „emberiség jólétének” elősegítése [amolyan “filantróp” szervezet]. Stratégiájuk legfontosabb része forgatókönyvek készítése. 2010-ben készítették el az 54 oldalas jelentésüket, amely a “Scenarios for the Future of Technology and International Development” [Forgatókönyvek a technológia és a nemzetközi fejlődés jövőjéről] címre hallgat.
Ebben a műben négy forgatókönyvvel számolnak. Ezek egyike az előbb említett “Lock Step” forgatókönyv.
Ezen forgatókönyv alapján a világot egy rendkívül fertőző és halálos járvány sújtja majd, aminek eredményeképp egy szigorú, fentről lefelé irányuló kormányzati ellenőrzés és az autoriter vezetés világa következik be, ami az állampolgárok nemtetszését váltja ki. A felvázolt forgatókönyv nagy hasonlóságot mutat a jelen helyzettel.
Jelentésükben a Lock Step forgatókönyvet [már 2010-ben] múlt időben írták, mintha már megtörtént eseményt elemeznének. „Még a járványokra leginkább felkészült országokat is jelentősen sújtotta, amikor a vírus elterjedt az egész világon, és a világ népességének közel 20 százalékát megfertőzte, és mindössze 7 hónap alatt 8 millió ember halt meg, akik többsége egészséges, fiatal felnőtt volt” – írják a dolgozatban.
„A járvány bénítóan hatott a gazdaságokra is: az emberek és az áruk nemzetközi mozgása leállt, az idegenforgalom leállt és a globális ellátási láncok megszakadtak. Az amúgy nyüzsgő üzletek és irodaházak hónapokig kihaltak voltak, nyoma sem volt alkalmazottaknak vagy ügyfeleknek.”
Ez a jó kis jóslat a valóságtól talán csak abban tért el, hogy a fertőzés kevésbé volt halálos és nem kifejezetten az egészséges fiatalokat, hanem a betegeket, vagy az idős embereket sújtotta leginkább. Amit viszont rendkívül pontosan sikerült megjósolniuk, azok a lezárások voltak.
Különös tekintettel Kínára. A Lock Step forgatókönyv szerint a kínaiak bevezették „az összes állampolgár számára kötelező kijárási tilalmat, valamint az összes határ azonnali és szinte hermetikus lezárását, ami a vírus terjedését jóval korábban megállította, mint más országokban, így biztosítva a pandémiát követő gyors felépülést”. Ez teljes összhangban van Kína jelenlegi kormányzati narratívájával, azzal a kitétellel, hogy vajon mennyire vehetjük megbízhatónak a kínai kormány adatait.
Szabályok és korlátozások
Megjósolták az amerikai áldozatok magas számát is. A forgatókönyv szerint az Egyesült Államok kezdeti politikája az volt, hogy először megpróbálták erőteljesen lebeszélni az embereket a repülésről, de ezzel a teszetosza intézkedéssel csupán elősegítették a vírus terjedését, nemcsak az Egyesült Államok határain belül, de azon kívül is.
Azt is világosan látták, hogy az egyes nemzetek vezetői törvényekkel, rendeletekkel és korlátozásokkal erősítették tekintélyüket és bevezették például az arcmaszk kötelező viselését, vagy a testhőmérséklet ellenőrzését a vasútállomások és szupermarketek bejáratánál. A történet azonban itt nem áll meg.
A Lock Step forgatókönyv szerint még további dolgok is történtek:
„A pandémia lecsengése után is folytatódott, sőt fokozódott a civil emberek és tevékenységeik szigorú ellenőrzése és megfigyelése.”
Ebben a 2010-ben írt jelentésben utaltak a klímával kapcsolatos lezárásokra is. „Hogy megvédjék magukat az egyre nagyobb mértékű kihívásoktól – a járványoktól és a nemzetközi terrorizmustól kezdve a környezeti válságokig és az egyre növekvő szegénységig – a világ vezetői egyre szorosabbra húzták a hatalmi gyeplőt.”
A jelentés kitér az állampolgárok általános reakciójára is. Csakúgy mint manapság, amikor az emberek a közösségi médiában képeket tesznek közzé a beoltásuk pillanatáról és büszkén dicsekednek a védettségi igazolványukkal, a Lock Step forgatókönyv írói is jól látták, hogy egy ilyen sok tekintetben ellenőrzött világ az emberek széles körében talál elfogadásra.
„A polgárok önként és dalolva adták fel szuverenitásuk és magánéletük jelentős részét a nagyobb biztonság és stabilitás érdekében. Elfogadták, s szinte elvárták a fentről lefelé irányuló ellenőrzés és felügyelet jelenlétét, a nemzetek vezetői pedig szabad utat kaptak a kényük-kedvük szerint kialakított rend betartatására.”
Kormánybuktatás
Azt is előre látták, hogy ez az egész helyzet a digitális útlevelek elterjedéséhez vezet.
2010-ben a Rockefeller Alapítvány ugyan még nem tudta pontosan megjósolni a technológia jelenlegi állapotát, de már akkor úgy gondolták, hogy a fokozott ellenőrzés „a polgárok biometrikus azonosítójához” vezet majd. Ez ma már mindenki útlevelében megtalálható. A vakcina útlevél [oltási igazolvány] ennek már csak egy kiterjesztése.
Megvizsgálták azt is, hogy hogyan profitál Kína a válságból. „Kína bővítette afrikai beruházásait a nélkülözhetetlen ásványi anyagok és az élelmiszer-export hozzáférése érdekében. A szorosabb kapcsolatok biztonsági megállapodásokhoz is vezettek. ”Kína katonai jelenlétének megerősödését várták a Kínától függő országok területein. A legnagyobb nélkülözést elszenvedő országok üdvözölték a külföldi biztonsági csapatok megjelenését.”
A tanulmány , mint megtörtént esemény, tovább folytatja az elemzést: „csupán 13 évvel a világjárvány után kezdi megunni a közvélemény a vezetők és a kormányok döntéseit. Ott, ahol a nemzeti érdekek ütköztek az egyéni érdekekkel, konfliktusok alakultak ki. Az eleinte csak elvétve előforduló lázadások egyre szervezettebbé és összehangolttá váltak. „Az elégedetlen fiatalok és mindazok, akik a kialakult helyzet miatt elveszítették egzisztenciájukat vagy lehetőségeiket – elsősorban a fejlődő országokban – társadalmi nyugtalanságot szítottak.” 14 évvel a pandémia után Nigériában a tüntetők megbuktatták a kormányt. „Még azok is, akiknek eleinte tetszett az új világ által nyújtott stabilitás és kiszámíthatóság, még azok is nyugtalanok lettek a korlátozások és a sok szigorú szabályzás miatt. Az az érzés alakult ki, hogy előbb vagy utóbb valami történik, ami elkerülhetetlenül megbontja a kialakult rendet, amelynek kialakításán a világkormányok olyan sokat fáradoztak.
A Lock Step forgatókönyv szerint tehát tizenhárom évnek kell eltelnie a világjárvány lecsengése után, amire a nyilvánosságnak elege lesz az „új normalitásból”.
Tizennégy évnek kell eltelnie, mire a növekvő tiltakozások hatására megbuktatják az első kormányt, és még csak nem is nyugaton. Ha ez a forgatókönyv válik valóra, akkor még van egy kis időnk 2033-ig rágódni a helyzeten, mire a holland lakosság körében is tömegesen borul a bili – írja Thierry Baudet holland konzervatív politikus.
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
