Láttam egy remek karikatúrát. Egy, a 2021-es esztendőt ábrázoló figura megtörten ül a pszichológusnál. Azt mondja: úgy érzem, az embereknek túl nagy elvárásaik vannak velem szemben.
Hát igen, nagyon sokat várunk az idei évtől. Újrakezdenénk életünket, pontosabban éppen ott szeretnénk folytatni, ahol valamikor tavaly márciusban abbahagytuk. Már ősszel is sokan éreztük úgy, hogy a koronavírus úgynevezett második hulláma, illetve az ezzel járó korlátozások, gazdasági következmények túllépnek a tűrőképességünkön. Most, a vakcina megjelenésével nem a fényt véljük felfedezni annak a bizonyos alagútnak a végén, hanem ennek a rémálomnak a végére kerülő óriási pontot. Egyetlen tűszúrással visszakapni a társasági életet, a korlátlan utazásokat, a normális mederben folyó, félelemmentes mindennapokat, a kiszámíthatóságot. „Csak” ennyit kell teljesítenie 2021-nek. Attól tartok, nem fogja venni az akadályt.
A félelem nyíltan vagy a tudatalattiban, de jelen van mindannyiunk életében, s ennek számos következményét láthatjuk idehaza is. Az oltást elutasítók viszonylag nagy létszáma is a félelemmel magyarázható. „Békeidőben” elenyészően kevesen vannak azok, akik kétségbe vonják a különböző, egykor pusztító járványokat okozó betegségek elleni vakcina elfogadását. Most viszont egy érthető módon felfokozott lelkiállapotban lévő társadalom reagál a hírekre, a tudományos eredményekre, mindenre, ami történik. A félelemmel járó bizonytalanság állapota a legkézzelfoghatóbb dolgokban is megrendítheti a bizalmat. Tényleg védelmet biztosít az oltás? Valóban igazat mondanak az orvosok, a politikusok, a média, a közvélemény formálói? Sorakoznak a józan ész diktálta logikát nélkülöző kérdések, virágzik a bizalmatlanság.
Közben az állam sincs a helyzet magaslatán. Mifelénk emberemlékezet óta nem is volt. És érkezik a gazdasági válság, mert mi más érkezne, ha hónapokon keresztül akadályoztuk a természetes életmenetet? Szakértők szerint a romániai lakosság leginkább azt érzékeli a járvány és az amiatt kialakult gazdasági válság hatásaként, hogy megdrágultak az élelmiszerek, többe kerül a megélhetés, ugyanakkor az ágazatok egy része fellendült, másik része összeomlott, új iparágak, szolgáltatások jönnek létre, a meglévők átalakulnak. Tudunk-e alkalmazkodni a félelem és bizalomvesztés uralta hangulatban a nem feltétlenül drámai, de mindenképpen új helyzetekhez? Mennyire tudnak visszaélni a kiszámíthatatlanság nyújtotta lehetőségekkel a politikai kufárok?
2020 a döbbenet éve volt. Tán egy világháború sem lepte volna meg jóléti társadalmainkat annyira, mint a koronavírus, s annak életünkre való kihatása. 2021 az újrakezdés esztendeje lehetne, de félő, hogy a mindent elárasztó bizonytalanság és bizalmatlanság éve lesz.
Forrás:kronikaonline.ro
Tovább a cikkre »
