A koronavírus terjedése, Európában való megjelenése vezető témája lett az elmúlt heteknek. Míg csak Kínában dühöngött, távoli problémának tűnt, pedig már akkor is volt ránk gazdasági hatása. Az olaszországi, majd az európai országok kétharmadában kimutatott esetek azonban egy világjárvány képét vetítik előre.
Nagy világjárványokat átélt már az emberiség. Tombolt a pestis, elsősorban azokban a városokban, ahol erőteljes kereskedelem miatt gyakoribb volt a kontaktus az emberek között. A spanyolnátha is végigsöpört Európán, pont abban az időben, amikor hazajöttek a katonák, és legyengült a hátország a világégés után. Vélhetően a COVID–19-et okozó új vírusnak nem lesz ilyen következménye, hiszen a halálozási arányt egyelőre 2%-ra teszik, ami valószínűleg alacsonyabb lesz, ha kiderül, mennyien fertőződtek meg valójában.
Természetes, hogy senki sem szeretne megfertőződni, még akkor sem, ha csak ötvenéves kor felett lépi át a halálozási arány az egy százalékot. Így tehát jogos elvárás a kormányzatoktól, hogy mindent megtegyenek a járvány megállítására.
Mindenki a tavasznak, a vírusok fő ellenségének eljöttében reménykedik, hogy minden visszazökkenjen a régi kerékvágásba.
A vírus rámutatott a globális gazdaság sérülékenységére, a termelési láncok sebezhetőségére és a turizmus veszélyeire.
Az egész járvány Kínának egyik nagy ipari körzetében jelent meg. S mivel a karanténon kívül más eszköz egyelőre nincs a vírussal szemben, rögtön hatott a gyártásra, a fuvarozásra, majd a világ teljes ellátási láncaira.
A gyárak leálltak egy időre, majd a legtöbb kínai tartományban újraindították a termelést, de nem mindenhol. A gyártás újraindításához azonban már nem volt elég munkaerő, akadozik a gyártáshoz szükséges nyersanyagok és alkatrészek ellátása, illetve egyes gyárak átálltak az orvosi kiegészítők gyártására. Az is nehezíti az újraindítást, hogy a megelőzés érdekében a nem helyi munkásokat el kell különíteni, védőfelszerelést kell biztosítani minden dolgozó számára, illetve időközönként mérni kell a lázat. Ebből kifolyólag a beszállítók vis maiorra hivatkozva jóval többször álltak el a teljesítéstől.
Akadozik a kínai tartományok közötti áruszállítás, miután a kamionsofőröknek is 14 napos önkéntes karantént rendeltek el.
A fertőzöttebb tartományokból származó kamionosokat minden esetben megállították az ellenőrzéseknél és visszafordították őket saját tartományukba. Mindezért például Sanghajon belül a kamionellátottság 40%-ra csökkent, Sanghaj és más városok között pedig 10%-ra esett vissza, döntően amiatt, hogy a sofőrök nem hajlandóak más tartományokba árut szállítani. De hasonlóan akadozik az áruforgalom Kína külső határain is.
A vietnámi oldalon a kamionoknak átlagosan 4-5 napot kell várniuk a határon.
Hongkongban a hatóságok elrendelték, hogy minden beutazó kínai állampolgárt 14 napra zárjanak karanténba.
De a levegőben és a vizeken is akadozik az áruszállítás. A jelentések szerint 82 transzatlanti, Ázsia és Európa között összesen 54 vízi kereskedelmi járatot töröltek márciusig.
Egyre nagyobb a torlódás a légi cargo-termináloknál és raktáraknál. Mivel az utazók száma is megcsappant, február végéig hetente több mint 25 ezer járatot töröltek, ezzel a légi áruszállítási kapacitás a felére esett vissza, ami 3-4-szeres díjnövekedést okozhat a légi áruszállításban. A vasúti áruszállításban is számos rakomány szállítását mondták le.
Mindez kiterjedt Kínán kívülre is.
Az autóiparban, de számos más szektorban minden alkatrészt más vállalat gyárt, amelynek időre le kell szállítania a termékét pontos órarend szerint, hiszen a végső összeszerelő gyárban nem raktároznak több napra előre.
Több kényszerű leállás volt Dél-Koreában (Hyundai Motor, SsangYong Motor, Kia Motor) és Japánban (Nissan).
Kínában a termeléskiesést már ezermilliárd dollár fölé becsülik. Ez nagyobb ütést mért a gazdaságukra, mint a vámháború.
De Kína nemcsak a világ egyik legfontosabb „gyára”, hanem a világ egyik legnagyobb fogyasztója is. A Moody’s úgy véli, Kína autópiacán az idén az új autók eladása 2,9%-kal esik, az eddig becsült 1%-os növekedés helyett. Kevesebb luxuscikk fogy, kevesebb szolgáltatást vesznek igénybe, ami számos jelenlévő multi eredményére hatással van. Ennek következtében a világ szinte összes tőzsdéjén csökkennek a vállalatok árfolyamai.
Ahogy terjed a kór, úgy lép szinte minden kormány. Szaúd-Arábia lezárta határait
nem csak a Mekkába és Medinába, a próféta mecsetjéhez igyekvő zarándokok előtt, hanem megtiltotta a beutazást a turistavízummal rendelkező személyek számára is.
Oroszország több Kínával határos határátkelőt lezárt, és nem ad ki vízumot iráni állampolgároknak,
reagálva arra, hogy Iránban is fertőzési góc alakult ki. Európában már szinte az összes repülőtéren próbálják szűrni a fertőzötteket, és benne van a levegőben Schengen szüneteltetése, a határvizsgálatok visszaállítása.
Okos közgazdászok már számolják, mekkora gazdasági visszaesést hozhat a koronavírus a világnak. A kínai gazdaság idei éves növekedése 5 százalék alá lassulhat, de az egész bolygó gazdaságát is visszafoghatja. Az egész éves globális GDP-növekedési veszteség a világjárvány nélküli alapeseti prognózishoz képest 1100 milliárd dollárnak felelne meg.
A forgatókönyvek azzal is számolnak, hogy globális járvány esetén az amerikai és az euróövezeti gazdaság 2020 első felében technikai recesszióba kerülne.
Európában a legkellemetlenebb helyzetben az olaszok vannak. Március–május között 21 millió turistát vártak, de ha fennmarad az utak lemondásának jelenlegi üteme, ez az idegenforgalomnak 2,65 milliárd euró veszteséget okozhat.
Ha a koronavírust nem sikerül felszámolni májusig, akár 10 milliárd eurótól eshet el az olasz költségvetés. Mindez 0,3–0,4 százalékponttal gyengítheti az olasz hazai összterméket (GDP) az idén, ami tavaly is csak minimálisan, 0,2 százalékkal nőtt.
A jelenlegi helyzetet többen egy igazi fekete hattyúnak, gazdasági hirtelen halálnak tartják. Az újabb gócpontok miatt egyre valószínűbb, hogy globális járvánnyá válik. Iránban a halottak számából valószínűsíthető, hogy több ezer fertőzött lehet. Olaszországban és Dél-Korában is gyorsan nő a fertőzöttek száma, és szinte biztos, hogy Afrikában is vannak fertőzöttek.
A hosszú ellátási láncok miatt leállhat az ipar, a pánik miatt a szolgáltató szektor, senki sem megy boltba, plázába, és leáll a turizmus.
A kínai példa azt mutatja, hogy az extrém karantén működik, de a modern demokráciákban ehhez nem nagyon van erő és akarat. Belegondolni is rossz, hogy egy olyan államban, mint Szlovákia, ahol az élelmiszer-önellátást nem tartják nemzetbiztonsági tényezőnek, mit okozna a nemzetközi kereskedelem akadozása.
Reménykedni lehet, hogy a vírus, amilyen gyorsan jött, el is megy. A pesszimistább modellek nem sok jót vetítenek elénk. A közép-európaiaknak viszont, ha már minden kötél szakad, van egy hatásos hagyományos gyógymódjuk a koronavírus ellen, mégpedig a kalapkúra.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/9. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
