Trópusi halak élnek a Hévízi-csatornában, de van olyan is, amelyik a sok évtized alatt alkalmazkodott a hűvösebb vízhez és betelepült a Kis-Balatonba is.
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet adatai szerint az elmúlt 24 évben 89 új halfaj jelent meg a hazai vizekben, így a jelenleg ismert idegenhonos fajok és hibridek száma már eléri a 130-at. A kutatók megállapították, hogy az újonnan előkerülő fajok többsége melegkedvelő, akváriumi díszhal. Ez a helyzet a Hévízi-csatornánál is.
Jukatáni fogasponty, citromsügér, tűzfejű tarkasügér, ragadozó jaguársügér – csak néhány a csatorna 22-25 fokos, a Hévízi-tó fölösleges vizét a Balatonba vezető csatornában élő egzotikus halfajokból.
„Ezek a halak valószínűleg szabadon engedett akváriumi halak és azok utódai. A tulajdonos megunhatta azokat, vagy a halak már nem fértek el az akváriumban. Megölni nem akarta őket, visszavinni pedig nem tudja. Amikor módom van rá, mindig felvetem, hogy sokat javíthatna a helyzeten, ha ki lenne dolgozva a megunt akváriumi kedvencek visszaváltási rendszere” – mondta Takács Péter, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főmunkatársa a Turista Magazinnak.
Ezek az idegenhonos fajok a meleg vízhez kötődnek, így
annak a veszélye egyelőre csekély, hogy egyik napról a másikra az ország más vízfolyásaiban is elterjedjenek, az viszont aggasztó, hogy már a csatorna tótól távolabbi, hidegebb vizű szakaszán is fel-felbukkannak.
Ha kellő idő áll egy melegkedvelő faj rendelkezésére, akkor a meleg vízi fajoknál is kialakulhat egy hideget jobban toleráló vonal, ami képes arra, hogy eltávolodjon a melegvizes élőhelytől, átteleljen, és szaporodóképes állományt hozzon létre. Erre már számos példa ismert a kutatók előtt. Ilyen a szúnyogirtó fogasponty (Gambusia holbrooki) története. A Közép-és Észak-Amerikában honos melegkedvelő faj szívesen eszik szúnyoglárvákat, és ezt a tulajdonságát kihasználva először a Panama-csatorna építésekor alkalmazták a maláriaszúnyog elleni védekezésben, majd később minden kontinensre betelepítették.
„Magyarországra is ezért hozták be az 1920-as évek elején, és tudományos megfigyelés céljával a Hévízi-csatornában tartották azokat ketrecekben. Valaki azokban állítólag megrongálta a ketreceket, és a halak kiszabadultak” – meséli Takács Péter.
„Eleinte csak a Hévízi-tó közelében lévő meleg vízben éltek, aztán a faj egyre lejjebb lopakodott, és ma már a Kis-Balatonban is megtalálható.
Ehhez persze kellett száz év és közel száz generáció” – idézte fel.
A cikkben megemlítik, hogy a Hévízi-csatornát telente evezősök látogatják, nyaranta viszont fürdőzők jelennek meg, bár itt nem legális a strandolás. A vizet élvezőket egyelőre csak „kedvesen csipkedik” a kisméretű, trópusi halak, de nemrégiben egy kígyófejű hal néhány fiatal egyedét is megtalálták itt. A nemzetségbe tartozó fajok többsége az aligátorteknőshöz hasonlóan igen agresszív, különösen veszélyesek az őshonos halakra, nem véletlen, hogy itthon nem is lehet azokat árulni.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
