Az Irán északkeleti részén található Nashtifan faluban Mohammad Etebari az ősi hagyományok egyik legutolsó őrzője. A most már idős Etebar…
Az Irán északkeleti részén található Nashtifan faluban Mohammad Etebari az ősi hagyományok egyik legutolsó őrzője. A most már idős Etebari annak szentelte életét, hogy megőrizze a város néhány tucat történelmi szélmalmát működőképes állapotban.
Etebari azonban nem tudja, mennyi ideje van még hátra, és sajnos a fiatalabb generációkat nem nagyon érdekli a napi karbantartás kemény munkája. Rendszeres felügyelete nélkül a szélmalmok, melyek a várost a turisztikai térképre helyezték, egy napon leállhatnak.
“A tiszta levegő az, ami forgatja a szélmalmokat – az életet adó levegő, amit mindenki képes belélegezni,” – mondja Etebari az alábbi videóban.
A természetes agyagból, szalmából és fából készült szélmalmok becslése szerint 1000 éve őrlik a gabonát lisztté. A függőleges tengely kialakítása valószínűleg hasonlít a perzsák által az időszámításunk szerint 500 körül kifejlesztett szélmalmokéhoz, ami egy olyan szerkezet, amely lassan elterjedt az egész világon, és amelyet később a hollandok és mások is alkalmaztak.
A Nashtifanban található szélmalmok mindegyike több kamrából áll, mindegyik szekció hat széllapáttal rendelkezik. Ahogy a területen fújó erős, egyenletes szél behatol a kamrákba, működésbe hozza a lapátokat, amelyek az őrlőköveket forgatják. A szerkezetek akár a 20 méteres magasságot is elérhetik.
2002-ben a szélmalmokat Irán nemzeti örökségi helyszíneként ismerték el. A jövőjük azonban mégis bizonytalan. Jelenleg vannak könnyebb módjai a gabona őrlésének, és Etebari nem tudja, hogy ki fogja átvenni a munkáját, amikor ő már nem lesz. Ha ez megtörténik, a történelem egy élő darabja is elveszhet.
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
