Varga László kaposvári megyéspüspök október 11-én megáldotta a felújított kadarkúti Szentháromság-templomot. A szentmisén a bérmálás szentségében részesült három fiatal, valamint kilencen az első szentáldozásukhoz járultak.
A szentmise elején Váron István plébános köszöntötte a főpásztort és a jelenlévőket, majd köszönetet mondott a templomhomlokzat, valamint a lábazat és az elektromos rendszer felújításáért.
A főpásztor prédikációjában a felolvasott evangéliumi szakaszról (Mt 22,1–10) elmélkedett. Azt hallottuk, hogy egy király lakomát rendezett a fiának. Ennek a lakomának a megjelenítése minden szentmise, s ez a lakoma fog beteljesedni majd a nagy lakomán, a mennyországban. A lakoma központja nem a lakodalmas nép, hanem a fiú, akit ünnepelnek.
Ahogyan ezt valaki megfogalmazta, a „szelfikereszténység” korát éljük. Mindenki tudja, mit jelent „szelfizni”, a fiatalok rendszeresen gyakorolják. Magukról készítenek fotót a legszebb katedrálisokkal és a legszebb tájakkal a háttérben. A központban nem a katedrális van, vagy a gyönyörű táj, hanem az, aki készíti a fotót – mutatott rá a megyéspüspök, majd hozzátette: a szentmisén is hajlamosak vagyunk saját magunkat helyezni a középpontba. Ha tetszik az ének, vagy a pap szép gondolatokat fogalmaz meg a prédikációjában, akkor az egy „jó mise volt”.
Énközpontú kereszténységet gyakorlunk, és Istennek leosztjuk a szerepet. Az a dolga, hogy nekünk jó legyen. Az imádságaink központja nem Isten dicsősége és dicsőítése, hanem a mi jobblétünk, jólétünk. Arra irányulnak imádságaink, hogy vigyázzon az egészségünkre, az anyagi biztonságunkra, a családunkra, és természetesen a jövőnkre is. Ezek nagyon fontos dolgok. Ezt is kérni kell, de nagy baj van, ha ez marad az imádságaink középpontjában.
Ki kell gyógyulnunk az énközpontú kereszténységből, mert
Lakomát rendez számomra, hogy jól érezzem magam a Fia társaságában. De a központ nem a lakodalmas nép, hanem a vőlegény, az Úr Jézus Krisztus. Jó lenne, ha visszakerülne Jézus a keresztények életének a középpontjába.
Másként éljük meg azt a szentmisét, amelyre azért megyünk el, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretünk, mert nem akarunk misét mulasztani, vagy hogy jól érezzük magunkat; és egészen más az a szentmise, amelynek a középpontja Krisztus. Azért megyünk, mert itt találkozhatunk vele, s mert itt ő az, aki az evangéliumban szól hozzánk. Azért veszünk részt, mert a szentmisében vele egyesülhetünk a szentáldozásban. Egy Krisztus-központú kereszténység egészen más gyümölcsöket terem, mint egy énközpontú kereszténység. Arra hív bennünket az evangélium, hogy tegyük szeretetválasszá az életünket, hiszen meghívottak vagyunk.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Azért járunk szentmisére, mert valaki meghívott bennünket, az Úr Jézus Krisztus és a mennyei Atya. Azért imádkozunk, mert valaki megszólított minket. Azért olvassuk a Szentírást, mert Isten szól hozzánk, és szeretnénk befogadni szeretetválaszként az ő igéjét, a szavait. Az imában pedig válaszolunk annak, aki megszólított bennünket. Azért megyünk gyónni, mert valaki felajánlotta, hogy elveszi a bűneinket, ha odaadjuk neki. Ha szeretetválaszként tesszük, mások a gyümölcsök. Nem mi leszünk a középpont, hanem az Úr Jézus Krisztus, aki meghívott és aki kiválasztott minket – hangsúlyozta a megyéspüspök, majd arra buzdította a jelenlévőket, hogy adjanak hálát ezért a meghívásért és tegyék szeretetválasszá életüket, majd egy Lisieux-i Szent Teréztől származó idézettel zárta prédikációját:
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
