Az 1956-os forradalomban azok tudtak cselekedni, akik a diktatúrában rájuk kényszerített rabság idején is szabadok maradtak – közölte a családokért felelős tárca nélküli miniszter pénteken Budapesten, a Műegyetemen, az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából.
Novák Katalin szerint a felkelők magukban őrizték azokat az értékeket, amelyeket szüleik, nagyszüleik, tanáraik mellett a magyar élet rájuk hagyományozott. Tudomásul vették a kettős nevelést, de szívüket, szellemük szabadságát nem adták – mondta.
Úgy fogalmazott: „az ember – a magyar pedig különösen – génjeiben hordja a múlhatatlan igényt a szabadságra, de nekünk, magyaroknak ott van zsigereinkben a magunkra utaltság rideg valósága is”.
Ahogyan 1956-ban nem számíthattak a magyarok magukon kívül senki másra, ma is kevés igazi szövetségest talál az ország az európai vezetők között – tette hozzá a miniszter.
Novák Katalin azt mondta: kevesen mernek kiállni az igazság mellett, kevesen vállalják az egyenes beszédet, kevesen mernek határozottan dönteni, kevesen vállalják a valódi szabadság melletti kiállást, ha azért folyamatosan támadásokat kapnak. A magyar tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy az eloldalgásból, a hamis kompromisszumokból, az igazság elhallgatásából nem lesz boldog, kiteljesedett élet – fűzte hozzá.
„Az eltemetett kommunista téveszméket exhumálták, szivárványos ruhába öltöztették, és újfent éltetik. Egyenlőség helyett egyformaságot követelnek, elfogadás helyett elhallgatást, rend helyett anarchiát” – közölte.
Novák Katalin úgy fogalmazott: „1956 mi vagyunk, mi, magyarok. Nem mi változtunk. Európa gyávább fele felejti el újra létének lényegét: a belső és a külső szabadság együttes megvalósítását”.
Az újmarxista eszme követői nem a Rákosi-címert vágnák ki a lobogóból, hanem a nemzeti színeket tüntetnék el körülötte – jelentette ki.
Kiemelte: Európára és a magyarok szabadságára nem a nemzeti szuverenitás jelent veszélyt, hanem a keresztény kultúráról, a nemzeti identitásról való lemondás, az érték-, gyermek-, hit- és vallásmentes jövő.
Magyarország szabadon szeretne határozni sorsáról, az állam igazgatásáról és a munka értékesítéséről, és ehhez erőforrást, ihletet, bátorságot adnak azok a magyarok, „kik szabadon éltek, haltak, szolgaföldben nem nyughatnak” – mondta Novák Katalin.
1956 kommunistái ugyan jórészt meghaltak, de leszármazottjaik, szellemi, anyagi örököseik „itt élnek közöttünk” – hangsúlyozta a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára pénteken a budapesti Bem téren.
Soltész Miklós az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója alkalmából tartott ünnepi megemlékezésen hozzátette: ők azok, akik 15 évvel ezelőtt, a forradalom 50. évfordulóján az ünnepet meggyalázták.
„Szemeket lövettek ki, békés tüntetőkre és ünneplőkre támadtak” – hangsúlyozta az államtitkár, hozzátéve: ők azok, akik rabosítottak fiatalokat, egzisztenciájukban megfenyegették őket, jogalap nélkül kutattak át autókat és otthonokat.
„Ők azok, akik sohasem kértek bocsánatot, sem a 65 évvel ezelőtti, sem a 15 évvel ezelőtti gyalázatért” – jelentette ki Soltész Miklós, aki az ünnepségen részt vevő fiatalokhoz szólva azt hangsúlyozta: „rajtatok múlik, hogy sem a jelenben, sem a jövőben ne ismétlődhessen meg ez a gyalázat”.
„A brüsszeliták már a spájzban vannak” – fogalmazott A tizedes meg a többiek című magyar film szállóigévé vált mondatát átalakítva, hozzátéve: „ne engedjük, hogy szabadon garázdálkodjanak”.
A Bem József-szobornál tartott ünnepségen az államtitkár felidézte, 65 évvel ezelőtt ezen a téren 50 ezren gyűltek össze: fiatalok, idősebbek, diákok, munkások és értelmiségiek egyaránt. Aznap és a következő napokban már fegyveres összecsapások is voltak a forradalmárok és a kommunistákat védők között. Sebesültek tucatjait, százait kellett ápolni.
Egy 16 éves lány, a mosonmagyaróvári Magyar Katalin is egy mentőautón szolgált. Ő 14 napig hozott áldozatot másokért, de november 7-én egy szovjet tank szétlőtte a mentőautót, amelyben dolgozott – ismertette Soltész Miklós, kiemelve: ez a lány nem futamodott meg, ahogy más fiatalok sem. 65 évvel ezelőtt ezekben a napokban fiatalok ezrei küzdöttek a szabadságért – emelte ki.
Soltész Miklós azt mondta: a 30 év alattiak közül több mint ezren meghaltak, csaknem 14 ezren megsebesültek. A forradalom leverése után több száz emberre várt halálos büntetés, köztük sok fiatalra is. A „brutális megtorlásról” szólva az államtitkár példaként említette a 16 évesen fiatalkorúnak számító Mansfeld Pétert, akinek esetében megvárták, amíg 18 éves lett, s akkor hajtották végre a halálos ítéletet.
Az ünnepség elején egy határon túli diák, Szilágyi Zsolt egyetemista mondott beszédet. Utalva arra, hogy a koronavírus-járvány miatt tavaly elmaradtak az október 23-ai megemlékezések, örömét fejezte ki, hogy újra személyesen találkozhatnak itt a Kárpát-medence minden pontjáról. Megjegyezte, szüleiket, nagyszüleiket megkérdezve mindenkinek lesz egy története 1956-ról. Azt hangsúlyozta: kötelességük, hogy megismerjék a történeteiket, hiszen „1956 eseményei hatással voltak minden magyarra”.
Az ünnepség résztvevőinek többsége a Műegyetem elől induló fáklyás felvonulással érkezett a Bem térre. A menettel a forradalom egyik meghatározó eseményeként számon tartott október 22-ei műegyetemi diákgyűlésre emlékeztek. Ezen a hallgatók pontokba szedve fogalmazták meg követeléseiket, és arról is döntöttek, hogy a lengyel nép melletti szolidaritás jegyében másnap, vagyis október 23-án a Bem térre vonulnak.
A mostani, több ezer ember, többségében fiatalok részvételével megtartott felvonulást három korabeli Csepel teherautó vezette fel, a platókról pedig korhű ruhába öltözött fiatalok integettek. A menet résztvevői közül többen nemzeti színű és a forradalmat jelképező lyukas zászlókat lengettek.
A fáklyás felvonulás és a Bem téri megemlékezés társrendezője a Rákóczi Szövetség volt.
(MTI/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
