„Akitől az élet mindent elvett, azt szokta jóvátételképpen a bölcsesség italával megitatni.”
Örkény István 1912. április 5-én született Budapesten, jómódú zsidó polgári családban. Édesapja hivatását követve, aki patikus volt, ő is elvégezte a gyógyszerész szakot, majd néhány év londoni és párizsi tartózkodás után vegyészmérnöki diplomát is szerzett a Műegyetemen.
Örkény első elbeszélése a Szép Szóban jelent meg 1937-benTengertánc címmel.
A II. világháborúban munkaszolgálatosként a Donnál hadifogságba esett és csak 1946-ban térhetett haza. A munkaszolgálat alatt és a hadifogságban szerzett élményeit a Lágerek népe című művében dolgozta föl.
A Rákosi-éra alatt dramaturgként tevékenykedett, majd a Szépirodalmi Kiadó lektora lett. Az ’56-os forradalomban való részvétele miatt 1958-tól 1962-ig nem publikálhatott, csak 1963-ban jelenhetett meg a Macskajáték című kisregénye. A tilalmi időszak alatt Örkény gyógyszergyári vegyészmérnökként dolgozott.
Még 1964-ben írta, de csak 1967-ben mutatták be a Tóték című színművét, ami meghozta számára a világsikert is. A drámából Isten hozta, őrnagy úr! címmel Fábri Zoltán rendezett filmet 1969-ben.
Örkény írásait, drámáit groteszk humor jellemzi. Az elbeszéléseiben és kisregényeiben gyakran előforduló helyzet- és jellemkomikum leginkább az színpadi adaptációkban érvényesül. Örkény a műveiben nem alkotott egyértelműen jó vagy rossz alakokat, és a tragédia is olykor vígjátékba vált át nála.
Örkény István 1979-ben hunyt el szívelégtelenségben. Hagyatékát özvegye, Radnóti Zsuzsa, irodalomtörténész, a Vígszínház dramaturgja gondozza. Férje mai évfordulóján Nézzünk bizakodva a jövőbe! címmel több neves irodalmár részvételével rendezett konferenciát a Magyar Tudományos Akadémián.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
