1925. június 14-én született Darvas Iván, akinek a sikerekig vezető útja korántsem volt olyan felhőtlen, mint ahogyan azt egy elismert, népszerű színészről gondolnánk. A főiskoláról eltanácsolták, börtönben is volt és segédmunkásként is dolgozott, mielőtt kétszeres Kossuth-díjas művész lett belőle.
Szerepeit kivéve, nehéz Darvas Ivánról mosolygós képet találni, talán azért is, mert meglehetősen kemény sors jutott neki. 1925. június 14-én született, Bején (ami most Szlovákiához tartozik), majd a kis Szilárd Prágában gyerekeskedett, és már akkor több nyelven beszélt. Édesanyja orosz volt, apja magyar, és mert senki mást nem ismert, aki tudott magyarul, ezért azt hitte, ez valami titkos családi nyelv, amit csak ők értenek. Ehhez jött aztán a cseh, és mivel német iskolába járt, azt is elsajátította. Később angolul is megtanult.
1939-ben került Magyarországra és érettségi után jelentkezett a Színművészeti Főiskolára. Bár felvették, az egyik rostán kiesett. Ő erről úgy nyilatkozott, nem nagyon bánta, úgy érezte, nem sok hasznos dolgot tanult ott. Nem is volt miért búslakodnia, ugyanis Várkonyi Zoltán meglátta benne a tehetséget, és 1946-ban szerződtette a Művész Színházba. A színész ekkor döntött úgy, hogy a Szilárd helyett más keresztnevet választ, hiszen akkor már igen népszerű volt Darvas Szilárd költő, humorista. Már Ivánként vette el első feleségét, Tolnay Klárit, akivel 1947-től 1958-ig voltak házasok.
Tolnay Klárival a Rómeó és Júliában
Második felesége Házy Erzsébet operaénekes volt, de csak 47 évesen talált gyermekei édesanyjára, Morocza Irén fotósra.
Darvas Iván óriási sztár lett, miután olyan filmekben szerepelt, mint a Föltámadott a tenger, a Dollárpapa, a Rokonok, a Budapesti tavasz. De az igazi hírnevet a Liliomfi címszerepe hozta meg számára.
A Liliomfi címszerepében
Sikerei csúcsán jött az ’56-os forradalom, amiből aktívan kivette a részét – elsősorban bátyja, Darvas Attila kiszabadításáért küzdött. Tevékenységéért 32 havi elzárásra ítélték, és azután se léphetett színpadra, hogy szabadult. Így lett belőle segédmunkás, és egészen 1963-ig nem is tudott visszatérni a művészvilágba.
Végül a Miskolci Nemzeti Színházban kapott lehetőséget, ahonnan a József Attilába került. 1965-től ismét Várkonyi Zoltán adott neki esélyt, és egészen 1989-ig maradt is a Vígszínházban. Azt követően leginkább szabadúszóként csatlakozott egy-egy előadáshoz.
Az Egy őrült naplója ikonikus alakítása volt
Számos remek alakítás köthető a nevéhez, de alighanem Popriscsin a legemlékezetesebb. Gogol az Egy őrült naplója című darabját 1967-ben mutatták be a Pesti Színházban és hosszú évekig nem is lehetett levenni a repertoárról. De újra foglalkoztatta a filmes szakma is. Jött a Tizedes meg a többiek, a Tanulmány a nőkről, az Egy magyar nábob és még sok más.
Hogy milyen remekül énekelt, az a kívánságműsorokból is rendre kiderül, de kevéssé ismert, hogy nagyszerűen festett és rajzolt is, számos galériában találhatunk egyet-egyet műveiből.
1990-ben az SZDSZ színeiben országgyűlési képviselő lett, de mandátuma lejárta után már nem politizált többé. 2003-ban forgatta utolsó nagyjátékfilmjét, az Egy hét Pesten és Budánt, ám utolsó éveit már visszavonultságban töltötte.
Parlamenti képviselő
Darvas Iván 82. születésnapja előtt két héttel hunyt el, 2007. június 3-án. Úgy tudni, temetése nem volt, családja őrzi a hamvait.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
