A Bodrogközben és Ung-vidéken mindenki ismeri Zvolensky Gabriellát, a kultúra nagyasszonyát. Gyerekkorában udvaruk a királyhelmeci Csemadok székházára nézett; elmondása szerint így már az anyatejjel magába szívta a magyar kultúrát. Nyugdíjba vonulása kapcsán emlékezik vissza megvívott harcaira, eredményeire.
Hogyan követték egymást életpályája állomásai?
1989-ig a bacskai óvoda igazgatónője voltam, majd egy éven át a Tőketerebesi Közművelődési Intézetben dolgoztam. Királyhelmec kulturális életébe 1990-ben cseppentem bele. Három éven át a Csemadok területi választmányán voltam, ezután 2000-ig a városi kultúrház alkalmazottja voltam, az utolsó öt évben igazgatója. Koreográfusi minőségemben vezettem a Bodrogközi Néptánccsoportot, s a színjátszó csoporttal rendszeres résztvevői voltunk a megmérettetéseknek. 2000-ben elbocsátottak, mert függetlenként polgármesternek mertem magam jelöltetni. Ekkor a nagygéresi alapiskolában tanítottam öt évig, mivel az eltelt évek során az óvónői képesítésem mellett a Sárospataki Tanárképző Főiskolán szerzett pedagógusi diplomámat a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen honosították. 2008-ban a pedagógia doktora címet is megszereztem. Kassa Megye Önkormányzata 2006 tavaszán, egyedüli magyar kulturális intézményeként megnyitotta Királyhelmecen a máig műküdő Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézetet. Az igazgatói pozícióra kiírt pályázatot elnyerve 15 éven át, október végi nyugdíjba vonulásomig itt tevékenykedhettem. A megyében egyedüli ez az intézmény, amelyben egy igazgatóság alá tartozik a regionális könyvtár, a múzeumi tárlat, illetve a közművelődési intézet kulturális részlege. Ugyan az alapítólevél ezeket a tényeket leszögezte, de a nulláról kellett építkezni, mert magamra voltam hagyva a két bérelt kis irodahelyiséggel és két kollégával.
Vagyis kreativitását, ügyességét, szervezőkészségét bevetve ki kellett harcolnia a könyvtárnak, illetve az addig nem létező múzeumnak az épületeket, majd azokba életet is lehelni?
Igen, pontosan így volt. Éveken át terveztem, építettem, küzdöttem, ma már akár úgy is fogalmazhatnék, hogy ez az intézmény a harmadik gyerekem. Sikerült megszerezni a múzeum számára a várostól az 1895-ben Gróf Mailáth József által építtetett, műemlékként pangó, akkor éppen funkció nélküli épületet. Szimbolikus áron, harmincéves bérleti szerződéssel, az egykori Tiszaszabályozási Társulatnak helyet adó, méltó épületbe kerülhetett a regionális múzeum. Költségvetési szervezetként, bérelt ingatlan lévén megyei forrás nem állt rendelkezésünkre, ezért meg kellett oldanom, hogy miből tatarozzam és rendezzem be az épületet.
A Nemzeti Kulturális Alap nyertes pályázatának köszönhetően megterveztem, bútorasztalosokkal kiviteleztettem és még az év decemberében berendeztem – a néhai tulajdonos tiszteletére – egy emlékszobát. Az eltelt évek alatt folyamatosan bővülhetett és mára már interaktív helyiséggé alakult.
Az épületet, egy Interreg-pályázaton elnyert 560 ezer eurós anyagi forrásnak köszönhetően, fokozatosan állíttattam vissza korabeli formájába. A restaurálási és felújítási munkálatokat követően 2016 decemberétől, egykori arculatát visszanyerve, továbbra is jegyzett műemléképületként áll a kultúra szolgálatában, legnagyobb megelégedésemre. Az eredeti tetőszerkezetet restaurálták és megemelve azt, a tetőtérben ma már a kisebb kiállítások megnyitói, múzeumpedagógiai foglalkozások, konferenciák zajlanak. A földszinten a napfényes folyosó galériájában tematikus kiállítások kapnak helyet, míg a nagy teremben a pár hónapig tartó, nagyobb tárlataink. Olvasótermünkben a régióval kapcsolatos, folyamatosan bővülő irodalom tanulmányozható. Az eltelt 15 év alatt az intézményünk saját kiadványokat jelentetett meg a régió jeles személyiségeiről, borászairól, a színjátszó-, tánc-, ének-, népzenei csoportjairól. Szerkesztés alatt van a képzőművészekről szóló albumunk. Az épület alagsorában bormúzeum kapott helyet, mert ahogy a város címerében található szőlőfürt is jelzi, Királyhelmec és környéke ősidők óta szőlőtermő vidék. Az udvarrészt is hasznosan kihasználható egységgé szépítettük. Jó időben a színpadi részén családias hangulatú koncertek zajlanak, tematikus alkotónapok, nyáron pedig kézműves gyermektáborok helyszíne.
Egész munkásságom alatt az volt a fő célom, hogy a helyi értékeknek, alkotóknak bemutatkozási lehetőséget, teret adjak. Sajnálatos módon rengeteg bodrogközi néprajzi érték a nagymihályi vagy a tőketerebesi múzeumok anyagát gazdagítja.
Hogy csak egyet említsek példaként: az Abarai Vénusz. Akár a mi múzeumunk is őrizhetné azokat a csontból faragott bodrogközi kürtöket, melyeket még Agócs Gergely is megcsodált. A könyvtár oszlopain is igyekeztem bemutatni környékünk jeles személyiségeit, mert irodalomórákon meg sem említik őket. 2010 őszén, ötéves harcot követően végre átköltöztethettem a könyvtár akkor 25 ezer kötetnyi állományát egy szintén történelmi épületbe, a Fő utcán. A berendezésre szükséges anyagi forrást is be kellett biztosítanom a bérelt ingatlanban. További 10 ezer könyvvel gyarapodhattunk a Márai-programnak, illetve a könyvtári és magánadományoknak köszönhetően. Iró-olvasó találkozók, könyvbemutatók, interaktív gyermekfoglalkozások helyszíne a könyvtár. Azon szorgoskodtam, hogy bárki megállhasson egy csepp kultúrára, egy kis újságolvasásra, meleg teára. A nehéz kezdetek ellenére egy 11 tagú csapat éléről mentem nyugdíjba: 3 muzeológus, 3 könyvtáros, 1 gazdasági és 3 kulturális szakreferens várja majd új vezetőjét a közeljövőben.
Ha egy kiállítást kellene kedvencként megnevezni, melyiket említené?
A helyi kötődés miatt a legkedvesebb az Erzsébet királyné ruháit 2018-ban bemutató kiállítás, amelyen Sissi 14 ruhakollekciója mellett az 1867-ben viselt koronázási ruhájának hű mása, valamint különlegességként egy 1897-ből való, általa viselt eredeti fekete zsabó is látható volt. Az épület volt tulajdonosának, Gróf Mailáth Józsefnek az édesanyja Sissi palotahölgye volt.
Az intézmény szervezésében különböző kulturális fesztiválok, rendezvények is hagyományt teremtettek.
Borsitól Ágcsernyőig 34, Abarától Szirénfalváig 16, vagyis összesen 50 község tartozik az intézet hatáskörébe. Évente átlagosan 80 rendezvényt bonyolít le, ezek közül néhányat rendszeresen. Az idén már 18. alkalommal volt a nyárvégi Zempléni Fesztivál helyszíne a Borsi Rákóczi-várkastély udvarrésze. Ezt a rendezvényt a Tőketerebesi Közművelődési Intézettől örököltük, de mi kétnyelvűsítettük. Ha már a helyszín magyar történelmi emlékhely, kötelességemnek éreztem, hogy zömében magyar fellépőket kérjek fel a fesztiválon való részvételre. A Libagaliba, a Márton-napi gasztrofesztivál a nevemhez köthető, tavaly lett volna 10 éves, de elmaradt, ahogy az idén is. A Mulatós Romale cigány kulturális fesztivált ősszel 6. alakalommal szerencsére sikerült megrendeznünk.
17 éves a Nosztalgia zenekar, amelyben Zvolensky Gabriella is énekel. Hogyan született meg az ötlet?
A szülői tanács egyik roma tagja, a neves népzenész, Oláh Árpád „Nyikinyaka“ unokája megkeresett, hogy segtísünk a szegény gyerekek étkeztetésének megoldásában. Telt házas nótaestünk bevételét szántuk adománynak. Az ötlettől vezérelve, máig vállalunk jótékony célú fellépéseket a régi, kedvenc slágerekkel.
Végül árulja el honnan van önben ez a sok energia, kitartás, a közösségért való tenni akarás vágya és a küzdőszellem?
Talán abból fakad, hogy a magyar forradalom évében születtem és szellemisége végigkísérte utamat.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
