Itthon is gyakran mondogatják vezető politikusok, Izraelben Orbán úton-útfélen hangoztatta: „Magyarországon zéró tolerancia van érvényben az antiszemitizmus ellen”. Jó lenne pontosan tudni, mit is jelent ez a mondat.
Önmagában a szóhasználat is különös. Lehetne ugyanis a mantrát jórészt magyar szavakkal, például a következőképpen megfogalmazni: „Határozottan fellépünk minden antiszemita jelenséggel szemben”, vagy „nem tűrjük el az antiszemita megnyilvánulásokat”. Miért ezt a „zéró tolerancia” szöveget nyomatják unos-untalan? Ami annál is furcsább, mivel a „tolerancia” szó a liberális világ szótárában kiemelt jelentőséggel bír: elvileg ugyanis toleránsnak kellene lennünk a más véleményen lévőkkel, a bevándorlókkal, a buzikkal stb. szemben (sőt a liberálisok azt tartják kereszténynek is, aki így tesz, lásd Ferenc pápa kétes népszerűségét köreikben). Erre tanítanak az iskolában, erre ösztönöznek a médiában. Majd hirtelen képünkbe nyomják a „zéró tolerancia az antiszemitizmus ellen” szöveget. Súlyosan kibukik ezzel az ellentmondás: mégsem kell mindenkivel toleránsnak lenni, a toleranciának megvannak a jól körülírható határai. Az antiszemiták ellen tilos mindenfajta tolerancia. Immár ezt is oktatják az iskolákban, hirdetik a médiában. A liberalizmus legnagyobb dicsőségére.
(De akinek nem elég a fenti tapasztalati úton született hazai lista, a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség fekete-fehéren és hosszan sorolja a honlapján, hogy mely Izrael- vagy zsidókritikák számítanak tiltott gyümölcsnek.)
Mindez így együtt – a holokauszt cáfolását tiltó jogszabállyal együtt – szép kis lista arról, miről nem lehet beszélni és írni ebben a fene nagy demokráciában és szabadságban. Tisztázandó természetesen az is, hogy a „zéró tolerancia” büntetőjogi felelősségre vonást jelent-e, vagy pedig csupán a médiára, illetve az állami alkalmazottakra vonatkozó szabály. Pillanatnyilag tudomásom szerint nincs olyan paragrafus a Btk.-ban, amely büntetni rendelné az úgynevezett antiszemitizmust, vagyis a zsidóság vagy a rá vonatkozó „pozitív diszkrimináció” kritikáját. Egyelőre. Mert mint az említett nemzetközi zsidó szervezet által ihletett román példa mutatja, ilyen jogszabály bármikor bevezethető. De mivel, ismétlem, nincs ilyen törvény, a „zéró tolerancia” elvileg nem jelentheti az antiszemitának bélyegzett személyek törvényi üldözését. Akkor pedig marad a másik lehetőség: az a politikus, állami tisztségviselő, illetve kormányirányítás alatt álló médiában dolgozó újságíró, akinek a száján vagy tolla alól kicsúszik valami antiszemitának nevezhető szó vagy mondat, állásával fizet ezért. Ha ez utóbbi a „zéró tolerancia” jelentése, akkor a média nem kormányirányítású részében elvileg bárki szabadon bírálhatja akár Izrael állam cselekedeteit, vagy a zsidó lobbi ténykedését.
De felmerül az a kérdés is, hogy a „zéró tolerancia” vonatkozik-e például a pedagógusokra is? Egy tanárt ki lehet-e rúgni munkahelyéről azért, mert mondjuk bemutatja a diákoknak a palesztinok szemszögéből is az izraeli-palesztin viszályt? És ha valaki ki meri fejteni a nagy nyilvánosság előtt, hogy a „zéró tolerancia az antiszemitizmus ellen” jelszó homályos, zűrzavaros és értelmezhetetlen, arra a „zéró tolerancia” nevében milyen büntetés vár ebben a „demokratikus jogállamban”?
P.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »