Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a háború megkezdése óta szinte minden egyes nap videóüzenetben szól az ukrán néphez és a nyugati partnereihez. Több mint 650 alkalommal, Méltatta csapatait, ünnepelte a frontvonalakon elért állítólagos eredményeket, ezzel erősítve az orosz agresszióval szembeni állhatatosságot. Az állandó győzelmi retorika azonban egy ideje kezd visszaütni és látható problémákat okozni – derül ki a Financial Times cikkéből.
Zelenszkij üzenete minden alkalommal az volt, hogy „haladunk előre”, és hogy „győzni fogunk”. Ezzel próbálta fenntartani az ukrán ellenállás lendületét belföldön, és a nyugati partnerek támogatási hajlandóságát külföldön. Ezt a kommunikációs politikát az állam minden szintjén alkalmazzák Ukrajnában, a helyi önkormányzatoktól a minisztériumokon át a katonai parancsnokokig.
Az FT cikke azonban – valószínűleg a háború kitörése óta először – azt is kimondja, hogy Ukrajna szigorú cenzúrát alkalmaz a fenti narratíva fenntartásához, titkolják például az ukrán emberveszteségeket és eltitkolják a sikeres és jelentős orosz csapásokat.
Az FT-nek nyilatkozó ukrán katonai tisztviselők, volt elnöki munkatársak és kommunikációs stratégák szerint ez a módszer most a visszájára fordult, mert Ukrajna idén kevés katonai eredményt ért (az ellentámadás során szinte semmilyet), a Nyugat támogatási hajlandósága megingott. Ráadásul a cenzúra által fenntartott győzelmi narratíva szakadást idézett elő az államfő és a katonai vezetés között.
Zelenszkij politikai kritikusai az elmúlt időszakban ismét hallatták hangjukat. Köztük van például Vitalij Klicsko kijevi polgármester, aki nemrég Oroszországhoz hasonló autoriter rezsim kiépítésével vádolta meg Zelenszkijt.
A hadsereg azzal érvel, hogy a hivatalos politikai kommunikáció és a valódi helyzet között már akkora a különbség, hogy az előbbinek nincs hitele, így már nem motiválja sem az ukránokat, sem a nyugati partnereket.
Zelenszkij azonban kitart az optimista hangvétel mellett, mert úgy látja, ez az egyetlen megoldás arra, hogy Ukrajna oldalán tartsa a kételkedő Nyugatot, és elkerülje, hogy a vállalatok elhagyják az országot.
„Ha pesszimisták vagyunk, akkor az emberek leállítják vállalkozásaikat és nem fizetnek több adót, így nem lesz több pénzünk a háborúhoz”
mondta egy tisztviselő. Megjegyezzük, a dolog annyiban sántít, hogy már Kijev is elismeri, az amerikai támogatások nélkül Ukrajna képtelen fenntartani magát – adóbevételek ide vagy oda.
Valerij Zaluzsnij november elején a The Economist hasábjaira írt esszéjében hívta fel a figyelmet, hogy az ukrán fronton patthelyzet alakult ki. Ez szöges ellentétben állt a politikai vezetés „haladunk és győzünk” narratívájával. Az FT úgy tudja, hogy több nyugati vezető fel is tette a kérdést Kijevnek, hogyan kell érteni a vezérkari főnök szavait, és hogy az oroszokkal való tárgyalások reális eshetőségként szerepelnek-e.
Irina Zolotar, a korrupciós ügyek miatt leváltott korábbi ukrán védelmi miniszter, Olekszij Reznyikov kommunikációs tanácsadója az FT-nek azt nyilatkozta, hogy bár az optimizmus-stratégia kezdetben eredmény volt, most csak összezavarja az embereket.
„…az elvárások túl vannak hangsúlyozva, és nem felelnek meg a valós helyzetnek. (…) Azokat a sajtócikkeket, amelyek a harctéri eseményeket ‘kevésbé jóként’ írták le, mint a hivatalos vonal, álhírnek titulálták. A kormánynak ehelyett inkább kiegyensúlyozott realizmust kellett volna alkalmaznia”
mondta Zolotar. Hozzátette, ha a nyugati közvélemény folyamatosan azt hallja, hogy Ukrajna mindjárt győz, akkor az adófizetőkben egy idő után felmerül a kérdés, hogy mégis miért kell újabb összegeket fizetni Ukrajnának.
Aztán ott van Bakhmut példája, amely stratégiai jelentőséggel nem bírt, de az oroszok nagyon be akarták venni a várost propagandacélok miatt. Kijev ezért ellenpropaganda célból mindenáron védte a várost, ahol súlyos veszteségeket szenvedett.
Az ukrán sajtó bakhmuti erődről és a bevehetetlen Bakhmutról írt koratavasszal. Zelenszkij arról beszélt, hogy Bakhmutnál dől el a háború kimenetele, és újabb és újabb erőforrásokat és emberéleteket áldozott fel csak azért, hogy az oroszok ne kapjanak meg egy ideig-óráig felhasználható PR-győzelmet – a szerk.
Végül 10 hónapnyi harc után az oroszok bevették a várost, Zelenszkij pedig tagadásba vonult, és soha nem ismerte el a bakhmuti csata elveszett. A hivatalos narratíva szerint folytatódnak a harcok a város szélénél.
Itt fontos kiemelni, hogy minderről a Financial Times egy nappal Zelenszkij washingtoni látogatása előtt ír, ráadásul – valószínűleg a háború kitörése óta először – a háborús narratívától eltérve az ukrán katonák és családok szenvedésére is kitért, és idézték Zolotar lesújtó elemzését is:
A győzelmi narratíva „a kimerültség elképesztő mértékét, családok ezreinek szenvedését, a napi halálesetek óriási számát, a feszültséget és a jogos kételyeket takarta el”.
Csakhogy, ahogy egyre többen harcoltak a fronton, úgy egyre többen voltak azok, akiknek közeli barátja vagy családtagja harcolt vagy/és esett el a fronton. A rossz hírek a sajtón keresztül nem is, de szájról szájra járva végül eljutottak a hátországba.
Ezért a győzelmi-narratívának immáron nem maradt hitele. A szakértők szerint, a jelenlegi helyzetben, ha nincs negatív hír, az egyszerűen kivégzi a kormány hitelét a közvélemény előtt.
Végül az egész Financial Times-cikkhez hozzá kell tenni, hogy gyakorlatilag az ukrán elnök washingtoni látogatása előtt jó előre porrá zúzták azt a győzelmi narratívát, aminek biztosan hangot adott volna, ha szót kap a sajtó vagy a kongresszus előtt. Ha az lenne a cél, hogy Zelenszkij győzelmet ígérő, pénzért könyörgő nyilatkozatait elhiteltelenítsék, pontosan ilyen cikket kellene írniuk…
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
