Maria Salomea Skłodowska 1867. november 7-én született Lengyelországban, az Orosz Birodalomhoz tartozó Varsóban, és 1934. július 4-én halt meg Franciaországban Sallanches közelében.
Ő volt a párizsi Sorbonne első női professzora, elsőként kapott kétszer Nobel-díjat, a fizika, illetve a kémia területén végzett munkájáért. 1903-ban Henri Becquerellel és férjével Pierre Curie-vel megosztva kapta meg a fizikai Nobel-díjat, majd 1911-ben egymaga a kémiai Nobel-díjat.
A család legfiatalabb, ötödik gyermekeként született. A tudás és annak átadása fontos volt a családjukban, és nem csak a fiúk számára.
Édesapja két fiúgimnázium igazgatója volt, valamint matematikát és fizikát tanított, nagyapja pedig köztiszteletnek örvendő tanítóként tevékenykedett. Édesanyja egy leányinternátust vezetett egészen Maria tizenkettedik születésnapjáig, amikor tuberkulózisban életét vesztette. Már két évvel ezt megelőzően is tragédia történt a családban: Maria legidősebb testvére, Zofia elhunyt tífuszban.
1883-ban, 15 évesen kiváló eredménnyel érettségizett, de az egyetemre nem kerülhetett be a neme és származása miatt. Az 1863-as lengyel felkelésben ugyanis a család elveszítette vagyona nagy részét, így az anyagi hátteret sem tudták volna biztosítani a felsőbb tanulmányaihoz. Nővérével, Bronislawával – aki orvostanhallgató volt a Sorbonne-on – megegyezett, hogy egymást segítve próbálják megteremteni a forrást a tanulásihoz.
Maria Varsóban házitanítói munkát, majd nevelőnői állást vállalt apja egyik rokonánál Ciechanów-ban, a földbirtokos Zorawskinál, ahol egymásba szerettek a család fiával, Kazimierz Zowarskival, a leendő kiváló matematikussal. A szülők azonban ellenezték, hogy feleségül vegye a nincstelen rokont, és Kazimierz hallgatott szüleire. A szakítás tragikus volt mindkettőjük számára. A fiú hamarosan doktori címet szerzett, és matematikusként folytatta tudományos karrierjét, a Krakkói Egyetem professzora lett.
Maria Skłodowska 1891-ben Párizsba költözött, s a Sorbonne-on Paul Appel, Gabriel Lippmann és Edmond Bouty előadásait kezdte látogatni. Az egyetemen olyan – akkor már közismert – fizikusokkal találkozott, mint Jean Perrin, Charles Maurain és Aimé Cotton. Sklodowska késő éjszakáig tanult a diáknegyedbeli padlásszobájában, s szinte csak vajaskenyéren és teán élt. 1893-ban szerzett licenciátust a fizikai tudományokból.
Lippmann kutatólaboratóriumában kezdett dolgozni. 1894-ben a matematikai tudományokból is licenciátust (a doktorátust megelőző tudományos fokozat) kapott. Az év tavaszán ismerkedett meg Pierre Curie-vel.
Az 1885. július 25-én kötött házasságuk egy világra szóló eredményeket hozó kapcsolat kezdetét jelezte.
1898 nyarán felfedezték a polóniumot, amelynek nevével Maria szülőföldje előtt kívánt tisztelegni, majd néhány hónappal később a rádiumot is. A Henri Becquerel által felfedezett, és Maria Curie által később “radioaktivitásnak” elnevezett új jelenségből kiindulva Maria úgy döntött, hogy disszertációjában azzal foglalkozik, vajon az uránnál észlelt tulajdonság más anyagoknál is megfigyelhető-e. Gerhard Carl Schmidt német vegyésszel egy időben fedezte fel, hogy a tórium is radioaktív.
A feladat megoldásába Pierre Curie is bekapcsolódott, így fedezték fel a két új elemet: a polóniumot és a rádiumot. Míg Pierre elsősorban az újfajta sugárzások fizikai tanulmányozásával foglalkozott, Marie tiszta, fémes állapotú rádiumot igyekezett előállítani. Munkája végül Pierre Curie egyik tanítványa, André Debierne francia kémikus segítségével járt sikerrel. Kutatásai eredményeként Marie Curie 1903 júniusában elnyerte a tudományok doktora címet, s Pierre-rel együtt nekik ítélték a brit Royal Society Davy-érmét is. Szintén 1903-ban kapták meg Henri Becquerellel megosztva a fizikai Nobel-díjat a radioaktivitás felfedezéséért.
Lányai – Iréne (1897) és Eva (1904) – születése nem akadályozta meg Mariat tudományos tevékenységének folytatásában. 1900-ban kinevezték a sérves-i École Normale Supérieure női tanárképző főiskola fizikatanárává, s ott újfajta, szemléltető kísérleteken alapuló tanítási módszert vezetett be. 1904 decemberében a Pierre Curie vezetése alatt álló laboratórium főmunkatársa lett.
Férjének 1906. április 19-én bekövetkezett hirtelen halála mélységesen megrázta Maria Curiet, egyszersmind fordulópontot is jelentett az életében: ettől kezdve minden erejét arra fordította, hogy egyedül fejezze be a kettejük által közösen elkezdett tudományos munkát. 1906. május 13-án kinevezték a férje után megüresedett professzori állásba, így ő lett a Sorbonne első női tanára. 1908-ban címzetes professzor lett, s 1910-ben megjelent a radioaktivitásról szóló korszakalkotó értekezése. 1911-ben a vegytiszta rádium előállításáért megkapta a kémiai Nobel-díjat.
Irányításával készültek el a Párizsi Egyetem Rádium Intézetének (Institut du Radium) laboratóriumai 1914-ben.
Az I. világháború alatt leányával, Irénével együtt a röntgenográfia alkalmazásainak fejlesztésén dolgozott. A Rádium Intézet – amelynek ekkor már Iréne is tagja volt – csak 1918-ban kezdett komolyabban dolgozni, s hamarosan a magfizikai és magkémiai kutatások központjává vált. A hírnevének csúcsán álló Maria Curiet 1922-ben az Orvostudományi Akadémia tagjai közé választották, s ettől kezdve elsősorban a radioaktív anyagok kémiájának és orvosi alkalmazásának a kutatásával foglalkozott.
Két lánya kíséretében 1921-ben nagy sikerű utat tett az Egyesült Államokban, ahol Warren B. Harding elnök az amerikai nők által gyűjtött pénzből vásárolt 1 grammnyi rádiumot ajándékozott neki. Maria Curie sok előadást tartott, főleg Belgiumban, Brazíliában, Csehszlovákiában és Spanyolországban. A Népszövetség Tanácsa beválasztotta a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába. Tanúja lehetett a párizsi Curie-alapítvány felvirágzásának, és a varsói Rádium Intézet 1932-es megnyitásának, ahol nővére, Bronislawa lett az igazgató.
Maria Curie legkiemelkedőbb eredményei közé tartozik annak felismerése, hogy jelentős radioaktív anyagtartalékokat szükséges felhalmozni egyrészt a betegségek kezeléséhez, másrészt azért, hogy állandóan elegendő anyag álljon rendelkezésre a magfizikai kutatásokhoz. Az így összegyűjtött radioaktív anyagkészlethez hasonló tudományos eszköz sehol a világon nem volt a részecskegyorsító-berendezések megjelenéséig (1930). A párizsi Rádium Intézetben lévő 1,5 gramm rádiumban az évek során jelentős mennyiségű rádium D és polónium halmozódott fel, amelyek nélkül az 1930 körül elvégzett vizsgálatok – különösen Iréne Curie és férje, Frédéric Joliot kísérletei – nem lehettek volna sikeresek. Ezeknek a kutatásoknak az alapján fedezte fel Sir James Chadwick a neutront, valamint Iréne és Fredéric Joliot-Curie 1934-ben a mesterséges radioaktivitást.
Maria az őszinteségéről és mértékletes életmódjáról volt ismert. Miután 1893-ban kapott egy ösztöndíjat, 1897-ben visszaadta, amint fizetést kapott. Első Nobel-díjának nagy részét barátainak, családtagjainak, hallgatóinak és kutatótársainak adta. Egy szokatlan döntésben Maria Curie szándékosan tartózkodott a rádium-izolációs eljárás szabadalmaztatásától, hogy a tudományos közösség akadálytalanul végezhessen kutatásokat. Ragaszkodott ahhoz, hogy pénzbeli ajándékokat és díjakat a hozzá tartozó tudományos intézményeknek ítéljenek oda, nem pedig neki. Férjével együtt gyakran elutasították a kitüntetéseket és érmeket. Albert Einstein állítólag megjegyezte, hogy valószínűleg ő volt az egyetlen ember, akit nem rontott el a hírnév.
Az ionizáló sugárzás káros hatásai a később kidolgozott biztonsági intézkedések nélkül végzett munkája idején nem voltak ismertek. Radioaktív izotópokat tartalmazó, „halvány fényt” kibocsájtó kémcsöveket a zsebében hordta, vagy az íróasztala fiókjában tárolta. Marie ki volt téve az árnyékolatlan berendezésekből származó röntgensugárzásnak, miközben radiológusként szolgált a tábori kórházakban az első világháború alatt.
A sceaux -i temetőben temették el férje, Pierre mellé. Hatvan évvel később, 1995-ben, eredményeik tiszteletére mindkettőjük maradványait a párizsi Pantheonba szállították. Maradványaikat a radioaktivitás miatt ólommal bélelt koporsóba zárták. Ő lett a második nő, akit a Pantheonban temettek el Sophie Berthelot után, (aki azért érdemelte ki, mert a férje mellé temettek), de Maria Curie volt az első nő, akit saját érdemei alapján temettek el a Pantheonban.
A radioaktív szennyezettségük miatt az 1890-es évekből származó papírjait is túl veszélyesnek tartják ahhoz, hogy kezeljék. Még a szakácskönyvei is erősen radioaktívak. Iratait ólommal bélelt dobozokban őrzik, és aki tájékozódni kíván azokkal, védőruházatot kell viselnie. Utolsó évében a Radioactivity című könyvön dolgozott, amely halála után, 1935-ben jelent meg.
Forrás: Wikipédia, puskas.hu
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
