Donald Trump november 5-i megválasztása óta fokozatosan, de a korábbi narratíváltásoknál jóval gyorsabban Oroszország legyőzése helyett a béke vált a fő témává az orosz-ukrán háború kapcsán. Vannak ugyan országok és háborúban érdekelt szereplők, akik annak elnyújtásán dolgoznak, de még ők is a béke valamilyen (nemegyszer durván kifordított) keretében nyilatkoznak. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök sem beszél már az oroszok felett aratott totális győzelem lehetőségéről. Kedden megismételte, hogy 202-ben véget érhet a háború. Legfeljebb abban lehet egyet nem érteni vele, hogy mit nevezünk békének.
Zelenszkij szerint olyan „tartós és valódi” békét kell létrehozni, amit „Oroszország nem tud megakadályozni”. A propagandisztikus szófordulat arra az egyébként Brüsszelben is sokat emlegetett nézőpontra utal, hogy Oroszország nem akar békét – mert a Nyugat számára csak az béke, ha Oroszország veszít Ukrajnában.
Az ukrán elnök kiemelte, hogy
„a 2025-ös esztendő elhozhatja a háború végét, de tenni kell azért, hogy ez valóban meg is valósulhasson”
mondta a Közös Expedíciós Haderő tallini csúcstalálkozóján. Ezen a találkozón Észtország, Nagy-Britannia, Finnország, Izland, Lettország, Litvánia, Hollandia, Norvégia és Svédország megállapodtak abban, hogy jövőre 12 milliárd euró értékben támogatják Ukrajna háborús kiadásait.
A találkozó hivatalos zárónyilatkozatában az szerepel, hogy „igazságos és tartós békére van szükség”, és hogy „Oroszországnak feltétel nélkül ki kell vonnia teljes haderejét Ukrajna teljes területéről”. Mondanunk sem kell, hogy ez utóbbi elvárás nem fog teljesülni.
Nagy bajban van Ukrajna a fronton
Többek között azért is várják hiába Oroszország haderejének teljes és feltétel nélküli kivonását, mert olyan sikereket ér el az orosz haderő, ami eleve kizárja azt, hogy Moszkva feltételek nélkül távozzon.
Persze, nem a stratégiai jelentőségű Pokrovszk városának szorult helyzetéről szólnak most a mainstream sajtóban a hírek, hanem Oroszország elsüllyedt tankereiről, Szíria feladásáról, az észak-koreai katonákról. Lényegében mindegy, mi van a hírfolyamban, csak a keleti front szörnyű helyzetéről ne kelljen beszélni.
Mi most egy másik, súlyos jelenséget mutatunk be: az ukrán haderő morálja válságba került. A legutóbbi hírek szerint a 155. gépesített lövészdandár 1000 katonája dezertált.
Az oroszok persze úgy adják el a jelenséget, hogy sikerült egy nyugaton kiképzett, nyugati fegyverekkel felszerelt dandárt szétverniük. Valójában azonban az ukránok szétszedték szét majd töltötték fel kényszersorozott újoncokkal (és ezzel meggyengítették) a jól működő dandárt. Ráadásul felszerelésének egy részét a front más szakaszaira irányították át.
Takács Márk katonai szakértő blogjában részletesen kifejti a dandár által átélt nehézségeket. Ahogy arról is beszámol, hogy a katonák morálja alapvetően az ukrán katonai vezetés döntései miatt törhetett meg.
A katonai vezetés elrendelte a franciák által kiképzett dandár szétszedését, egy zászlóaljakat a nehézfegyvereitől is megfosztották. A dandár parancsnokát, Dimitro Rjumsin ezredest pedig leváltották. Rjumsinról érdemes tudni, hogy élesen kritizálta Olekszandr Szirszkij hadsereg-főparancsnokot az avgyijivkai vereésg után.
A katonai szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi válságos helyzetben a hadsereg kohéziója kulcsfontosságú. Ez a kohézió azon a bizalmon alapul, hogy a szomszédos század ugyanolyan elszántan harcol, hogy a tüzérség is mindent megtesz a gyalogságért, a logisztika is gondoskodik az utánpótlás időben történő megérkezésér. Ezt a bizalmat verte szét az ukrán felsővezetés.
„Minden katona szembesül a karrierje során értelmetlen döntésekkel, amelyeket akkor nem lát át, vagy csak tényleg simán hülyeséget kell csinálni. Békehelyzetben ez a haderő szép csendes dezintegrációjával jár, háborúban viszont százak és ezrek elkerülhető, értelmetlen halálát eredményezi.”
írta.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Efrem Lukatsky
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
