A Sat1 televízió Yara rémálma: erőszakos diáktársak címmel riportot sugárzott, melyben erről volt szó: „Rémálom Yara számára: ő az egyetlen németül beszélő gyerek az osztályában. A lányt kiközösítik és fizikailag megsebesítik. Az általános iskolással és apjával beszéltünk erről az időszakról”.
Más hírekből egyebet is meg lehet tudni az ügyről.
Mike F. (Mike Ferreira de Oliveira) vállalkozó, Denisia nevű brazil felesége, valamint két lányuk, Yara és Luana a Hessen tartományban lévő Kasselben él. (Megjegyzés: Mike vezetékneve azt sugallja, hogy az apja valószínűleg Portugáliából vagy Brazíliából származik, de Mike német beszédében nincs külföldi akcentus.)
2017 őszén Yara a Carl-Anton-Henschel-Schule-be járt, ahol az elsős diákok 95%-ának "migrációs háttere van". Yara évfolyamában csak két gyerek volt, akik németül beszéltek. Mike F. ennek a hatását abban is észrevette, hogy Yara némettudása leromlott, rossz szavakat és rossz mondatszerkezeteket kezdett használni.
Az első szülői értekezleten arról kérdezték a szülőket, hogy a gyerekük a török nyelvi oktatáson, valamint az iszlámoktatáson részt akar-e venni. Amikor Yara szülei visszakérdeztek, hogy a portugál nyelvet is választhatják-e, merthogy az legalább EU-s nyelv, a tanárnő csak furcsán nézett rájuk.
Mike F. elmondta, hogy az első szülői értekezlet után a rákövetkező el is maradt, mert a tolmácsnő beteg volt, és egyetlen szülő sem beszélt németül. Hozzátette: „Az volt az érzésem, hogy a lányomnak kell arabbá integrálódnia, nem pedig fordítva”.
Elmesélte, hogy a lányát egy hónappal a 2017-es beiskolázás után a diáktársai gesztenyével dobálták, amikor a szünetben egy állványra mászott fel. Yara leesett, és a száján és az állán megsérült.
2018 májusában Mike F. éppen az USA-ban volt üzleti úton, amikor a felesége fényképet küldött Yaráról, hogy egy arab gyerek sérülést okozott a hasfalán. A német RTL Mobbing [a csőcselék terrorja] az általános iskolában: a nyolcéves kasseli lányt diáktársai támadták meg című hírében 0:37-nél (-1:26-nál) látható a sérülés.
A fenti eset után két nappal újra fizikailag bántalmazták a lányt. Mike F. elmondta: „Egy másik esetnél három arab osztálytárs a lányom fejét leszorította, és fojtogatták őt”. Mike F. értesítette a Carl-Anton-Henschel-Schulét, hogy a lánya ezen okok miatt nem megy oda többet, valamint egy hónappal a 2018-as nyári szünet előtt iskolaváltási kérelmet nyújtott be, amit az oktatási hivatal jóváhagyott. Ezenkívül feljelentést tett a rendőrségen testi sértés miatt, azonban az államügyészség később beszüntette az eljárást, mert a fiúk életkoruk miatt nem voltak büntethetők.
Mindeközben az iskola vezetése a rendőrségen feljelentette az apát és az anyát a tankötelezettség megszegése miatt, mert Yara 30 napnál többet hiányzott igazolatlanul, miután az apja nem engedte el. Mike F. szintén tett újabb feljelentést, mégpedig Martina Bleckmann igazgatónő ellen rágalmazás miatt.
A Sat1 riportja és annak fordítása:
0:00
[Műsorvezetőnő:]
6 óra. Szép jó reggelt, kedves nézők! A kis Yara számára a beiskolázással megkezdődik a rémálom. Ő az osztályában az egyetlen, aki otthon németül beszél. Ez eleinte egyáltalán nem probléma, csak sajnos az osztályban kiközösítik, sőt, később hegyes tárgyakkal és más dolgokkal meg is sebesítik. Találkoztunk a nyolcévessel, vele és apjával erről az időszakról beszéltünk.
0:24
[Fejléc: Erőszak az általános iskolában]
0:25
[Mike F.:]
Támadásokra is sor került, és nem iskolaudvari huzavonáról beszélünk, azt még toleráltam volna, hanem valóban fizikai támadásokról.
0:33
[Yara:]
Amikor valami rossz történt, akkor néha elkezdtem sírni, és azt kívántam, hogy bárcsak a szüleim ott lennének.
0:39
[Az iskola névtáblája látható: Carl-Anton-Henschel-Schule]
0:40
[Mike F.:]
Egy arab gyerek csak úgy fellökte – egy gyerek, akit egyáltalán nem is ismert. Ez a gyerek egy éles tárggyal felhasítja a hasfalát.
0:48
[Narrátor:]
Amikor Yara a régi iskolája előtt áll, újra feltör az összes rossz emlék – a kiközösítéssel és fizikai erőszakkal kapcsolatos emlékek.
0:57
[Yara:]
Egészen szomorú voltam. Néha fájni kezdett a hasam, és amikor fájdalmaim voltak, a tanárom mindig [azt mondta]: „Neked majdnem mindig van valami fájásod!”
1:08
[Narrátor:]
Yara apja észreveszi, ahogyan a kislánya láthatóan megváltozik.
1:14
[Mike F.:]
Egy gyereknek nem kell sokat mondania, hogy az ember azt észrevegye – éreztem azt. A gyerekem mindig nyitott, vidám, boldog volt, és egyszerre kissé befelé fordulóbb lett. Azután észrevettem, hogy már nem megy szívesen iskolába.
1:28
[Narrator:]
Megértési problémák, gondolja először az aggódó apa – végül is ő az egyetlen németül beszélő gyerek az osztályban. Mindenki más a német törve vagy egyáltalán nem beszéli.
1:39
[Mike F.:]
Már az első szülői értekezleten, ami röviddel a beiskolázás után volt, kezdődött az egész, hogy egy tolmácsnő tevékenykedett, aki a tartalmat németről törökre fordította, hogy az ott lévő összes arabul beszélő ember egyáltalán valamit értsen. Szóval teljesen elveszettnek éreztem magam, és tudatára ébredtem, hogy akkor a lányom gyakran hogyan érezheti magát.
1:55
[Narrátor:]
Azonban hogy az elsősnek az általános iskolájában tényleg mit kell átélnie, először akkor tapasztalja meg, amikor lányánál sérülést lát. A lány elmeséli, hogy először fellökték.
2:08
[Mike F.:]
Összeszedi magát, megfordul, és abban a pillanatban ez a gyerek egy éles tárggyal felhasítja a hasfalát, azaz a bőr felső rétegét felhasította, úgyhogy erősen vérzett. És akkor természetesen odament a tanárnőhöz, megmutatta ezt a sebet, fájt neki, vérzett, ugye… És a tanárnő azt teljesen elbagatellizálta, és a gyerekemet a nap hátralevő részén az oktatáson ténylegesen részt vetette.
2:27
[Narrátor:]
Veszélyes tárgyakkal való megsebesítés egy általános iskolában, és azt követően nincs telefonhívás a megsebesített gyerek szüleinek? Mike F. a tanárokhoz fordul, azonban ott lepattintották, meséli nekünk.
2:39
[Mike F.:]
Hangsúlyoztam, hogy arab gyerekek voltak – az már túl sok volt. Rögtön leállítottak, és egy tanárnő, akivel beszéltem [azt mondta]: „Nos, hát ilyen probléma van más iskolákban is, annak a gyerekek származásához nincs köze”. Így. És akkor azt mondtam: „Egy pillanat, mert számomra ez különbség: egy normális iskolai huzavonánál, ahol az ember egy kicsit lehorzsolódik, ahogyan azt korábbról én is ismerem, vagy itt, ahol ténylegesen tárgyakat és fegyvereket vetnek be. Ez különbség”.
3:04
[Narrátor:]
Csak amikor értesítette az oktatási hivatalt, történt előrelépés az ügyben és volt egyáltalán lehetséges az iskolaváltás. Azóta Yara végre újra kivirágzott: boldog, önfeledt, és végre barátokra lelt.
3:20
[Yara:]
Ahol most a Vellmarschulében voltam és ott az első születésnap volt, a papám Ariel-meghívót [hableányos partira való meghívót] készített nekem. 13 gyereket hívtam meg, csak 12 jött el, egy hiányzott, de tényleg szép volt, tényleg jól elvoltunk.
3:40
[Narrátor:]
Mellesleg Yara új osztályában is vannak migrációs hátterű diákok, meséli nekünk az apa, de ott nincsenek problémák, és nyár óta a nyolcéves végre félelem nélkül mehet iskolába.
(Hidra – Kuruc.info)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
