Van valami megnyugtató a hazai baloldal viselkedésében: az idők változnak, ám ők soha, egy fikarcnyit sem.
Van valami megnyugtató a hazai baloldal viselkedésében: az idők változnak, ám ők soha, egy fikarcnyit sem. Demjén Ferenc legendás dalának refrénjét kölcsönözve: „Holnap újra indul minden ugyanúgy. Mindig ugyanúgy.” A fizika örök törvényszerűségeire konokul fittyet hányó magatartásban azonban mégiscsak van némi módosulás: mostanában nemcsak a baloldali törmelékalakulatok, hanem a velük szimbiózisban élő közvélemény-kutatók is összetömörültek, mint a fázó kiscsirkék. Egyfajta manipulációs kerekasztalt hoztak létre, hogy összehangolt politikai menetrendet tudjanak megvalósítani.
Természetesen csakis egy nagy cél érdekében tör előre seregük: az ügyeletes balos reménysugár zökkenőmentes felépítése miatt csiszolják össze politikai preferenciaméréseiket, nehogy a Tisza-szekta képzelt emelkedését dicsőítő kórusból valaki puszta figyelmetlenségből kilógjon.
Persze a közélet dolgai iránt érdeklődő állampolgárok már eddig is felfigyeltek arra a jelenségre, hogy minden balfüggő kutatócég az új, külföldről programozott ügynökzseni pártjának galaktikus méretű előretörését jelzi. Ez pedig eleve erős kétségeket ébreszt az emberekben, akik nem érzékelik saját soraikban ezt a népszerűségrobbanást. Hovatovább csak az a kérdés marad hátra: mikor jön el az az idő, amikor az idézett DIVSZ-induló dallamára harcba boldog jövőért menő új kommunista társulatnak megjósolják a kétharmados többséget? Egyáltalán bejuthat-e még a parlamentbe szerintük a Fidesz–KDNP?
Van ezzel a hurráoptimista jóslatzuhataggal egy kis baj: előbb-utóbb mindig jönnek a kellemetlenkedő demokratikus választások, amelyeken hagyományosan dugába dőlnek ezek az átlátszóan balra húzó, áltudományos próféciák az épp aktuális lufimessiásokkal egyetemben. Hiába a körmönfont stratégia: a győzteshez állás reflexét nem képesek előhívni az emberekből. Mifelénk nem olyan könnyen manipulálható a népesség, mint tőlünk nyugatabbra, miután a saját értékítélete után megy – az amerikai szponzorbaloldal és a brüsszeli elit nagy bosszúságára. További bökkenő: a dolog úgy áll az amerikai választás után, hogy a Demokrata Párthoz kötődő pénzcsapok a nagy ruha és republikánus diadal után el fognak apadni, hisz el lesznek foglalva saját pártjuk romokból történő újraépítésével. Így nem valószínű, hogy beválik az eddigi metódus, miszerint a választók véleménye nem számít – kizárólag a pénzosztóknak, a Dollárpapáknak kell megfelelni.
Felébreszthetné őket az öncsaló felmérések okozta kábulatból, hogy az amerikai baloldalon is kezdik pedzegetni: a választók lenézése, semmibevétele, becsmérlése, a szélsőséges elitizmus nem jövedelmező biznisz – amint a Demokrata Párt hatalmas fiaskója lakmuszpapírként megmutatta.
Vagyis fel kellene hagyniuk az „arccal a nyugati pénzeszsákok felé” mottójú politikával.
Ám úgy tűnik, ők szemellenzős szamárként tovább haladnak a választósértegetés rögös lenini útján. A szélsőbaloldali elitizmus csalhatatlan jeleként egy tiszás zöldbáró kijelentette: nekik kedvez, hogy az idős korosztályból százezrek már ki fognak esni mint szavazók a következő választásokig. Mondani sem kell, ez az idős emberek halálára spekuláló fasisztoid hozzáállás a baloldalon és csatlósmédiájában nem verte ki a biztosítékot. Szokásaiknak megfelelően úgy tesznek, mintha el sem hangzott volna. Holott tudjuk: a hallgatás – beleegyezés. Mindenesetre szintlépés lefelé, hogy a lakosság lepatkányozása, különböző penetráns nyugdíjas-szidalmazások után immár az idősebbek elhunytát kívánják. Nem is kérdés, hogy ennek a Bangóné típusú kommunikációs projektnek, miként Amerikában, meglesz a jutalma nálunk is. Legkésőbb 2026-ban.
Megyeri Drávid – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
