Nem szoktam idegen cikkekről írni, de most kivételt teszek.
Az egyik független amerikai ortodox honlapon jelent meg nemrég egy baptistából előbb anglikánná lett, majd 2012-től ortodox szerző írása: Praxis Nation: Tech Bros Discover Vitalism.
Igen érdekes, most a vitalizmust látja megvalósulni napjainkban.
Ez egy amerikai ortodox szerzetes, Seraphim Rose meglátása még 1982-ből. Seraphim Rose szín amerikai (eredeti neve: Eugene Dennis Rose), eredetileg protestáns és gyakorló homoszexuális, valamint súlyos kábítószerhasználó, aki megtért 18 évesen, belépett az ortodox egyházba, majd pap lett. Kicsit kemény a stílusa, érthető korábbi élete miatt: aki nagyon mélyből jön, az hajlamos saját előélete miatt nagyon mérges lenni arra, aminek maga is részese volt. De nagyszerű ember, sokaknak segített.
A Szovjetunióban szamizdatként terjedtek a művei a 70-es és 80-as években, hatalmas hatást kiváltva. Gondolatai szinte azonosak azzal, amit Alekszandr Szolzsenyicin vallott, csak míg Szolzsenyicin ezt világi oldalról nézte, addig Seraphim atya egyházi nézőpontból.
Szolzsenyicint ezért is dobták nyugaton nagyon gyorsan: az kiderült, hogy antikommunista és szovjetellenes, ezekért tapsot is kapott (meg Nobel-díjat), de nagy lett a hápogás, amikor elég gyorsan kiderült, hogy ő úgy antikommunista és szovjetellenes, hogy közben antiliberális és nyugatellenes is. Miután elmondta nagy beszédét a Harvardon 1978-ban, soha többet nem hívták sehová.
Az a két mondata, mely különösen felháborodást okozott: „Egész eddigi életemet egy kommunista rezsim alatt töltöttem, s elmondhatom, hogy bármilyen objektív jogi mérce nélküli társadalom valóban szörnyű. De egy olyan társadalom, amelynek nincs más mércéje, mint a jogi, ugyanúgy méltatlan az emberhez.„. De sok más mondata is volt, ami nagyon nem tetszett nyugaton akkor. (A neten megnézhető, azaz elolvasható a teljes beszéd.)
Ma már mindez nagyon népszerű eszme – a mai nagy orosz kortárs filozófus Alekszandr Dugin tulajdonképpen ugyanezt vallja -, de akkor ez még furcsának hatott. Még az is közös bennük, hogy mindketten a neves francia tradicionalista – előbb katolikus, majd muszlim – René Guénon hatására találták meg a hitet. Csak míg előéletében Seraphim atya drogos homokos volt, addig Dugin amolyan sajátos náci-kommunista keverékeszmében hitt („nemzeti bolsevizmus”).
Itt, a cikkben hivatkozott mű teljes egészében meghallgatható a neten hangoskönyvben, pl. itt a szintén amerikai Orthodox Reactionary csatornáján, de írott alakban is megvan sok helyen a neten.
A lényeg: Sátán aknamunkája 4 szakaszban zajlik:
- a felvilágosodás (forradalom)
- a realizmus (ateizmus),
- a vitalizmus,
- a nihilizmus.
A felvilágosodást nyilván nem kell magyarázni. Ennek lényege: az igazság elvetése, azaz a jó és a rossz objektív jellegének tagadása.
A realizmus lényege: minden magasabb rendű, szellemi elutasítása, mindennek a felváltása racionalitással, természettudományokkal.
A vitalizmus annak eredménye, hogy kiderül: az embernek nem elég a realizmus, mégiscsak kell szellemi élmény. Így új szellemi tudomány jön létre, persze immár teljesen nem-természetfeletti alapon. Ez az álezotéria, a neobabonaság, a new age kora.
A szerző úgy látja, hogy most értük el ennek csúcsát.
Idézem szó szerint – saját fordítás -: „A Nyugat nagy része megbetegedett és elsorvadt a liberalizmus és a realizmus szüntelen támadásai alatt. S most, ahogy Seraphim ezt előre látta, a valami jobb iránti vágy elkezdte emészteni a nyugati emberek lelkét. Nem mások, mint a Big Tech szubkultúra vezetői váltak a vitalizmus mozgalom élharcosává nyugaton. Nem említik a szót konkrétan a dokumentumaikban (kivéve egyszer, azonban mellékesen), de kimondott céljaik nagyon jól illeszkednek a vitalizmus Seraphim által leírt jellemzőihez.„.
Alapvetően egyetértek, bár szerintem ez már hosszabb ideje megy, mint ahogy a szerző érzékeli. Most csak erősebb a propagandája ennek.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
