A 2020-as november 17-e szlovákiai üzenete: szervezetlenség, következetlenség és kapkodás fent, aminek lenti következménye az egyre erősödő elégedetlenség és anarchia-hajlam, amelynek kedden kézzel fokható jele volt a gyülekezési tilalom és maszkviselés ignorálása, a megbántott és megtévesztett tömeg moraja. Kedvez mindez az ellenzéki pártoknak, nyugiban tudnak halászni a zavarosban!
Valószínűleg ugyanazok a Slovan-szurkolók voltak kint 2018 tavaszán a Fico-ellenes tüntetéseken is, mint a minap.
Annak idején azt skandálták, hogy Fico takarodj, most azt, hogy Matovič tűnj el! Ennyi volt a különbség, a kormányfők közben változtak, a balhé viszont marad, amiért érdemes kijönni a térre.
Maszkot le, fejet fel, ordította a tömeg egy része, de sokan nem fogadtak szót, mert fennhagyták a maszkot, és a látottak, hallottak miatt szégyenükben lehajtották a fejüket. Anyám, én nem ilyen lovat – kormányt, de nem is ilyen ellentüntetést – akartam! Azt hittem, hogy ez a kormány bölcsebb lesz, a tüntetés pedig tartalmasabb! Tévedtem mindkettőben!
Akármi, akárki, csak ne Matovič! Csakhogy az akárkikben nagyon is benne vannak Ficoék, a rosszemlékűek, mint ahogy a tüntetésben is benne voltak.
Érthető, mert számukra ez jelenti az utolsó szalmaszálat, amibe még kapaszkodni lehet, hiszen a közvélemény-kutatók már csak 6 százalék körül jegyzik a Smert, és ott lebeg a nyakuk körül a felelősségre vonás kötélhurokja is. Az előőrsük már a cellapriccseken pihen…
Fico egy egyszerű dzsekiben koszorúzott Alexander Dubček szobránál, ebben az öltözékben szónokolt két méterre egy szovjet zászlótól a szabadságról.
Kiemelte beszédében, hogy az ő „kormányai sohasem vétkeztek a szabadság és jogállamiság ellen.”, mint ezek most, majd mosom kezeimet alapon távozott a helyszínről. Előtte még bejelentette pártjának aláírásgyűjtési kezdeményezését az előrehozott választások kiírása érdekében.
Pellegrinit elegáns öltönyben és felöltőben mutatta a kamera egy másik megemlékezésen.
Ugyanazzal a referendum ötlettel nem állhatott elő, mint egykori társa és főnöke,
akinek közben a fejére nőtt, elegánsabb megoldást választott: internetes közvéleménykutatást hirdetett meg, hogy az emberek akarnak-e előrehozott választásokat.
Kotlebaék viszont nem hazudtolták meg önmagukat! Nyilvánosan bizonyították, hogy ignorálják a rendelkezéseket, a törvényeket,
azt csinálnak, amit akarnak. Ma a maszkokat vették le és gyülekezési tilalmat sértettek, holnap kivetkőzhetnek az emberi mivoltukból is.
Az évfordulón Pozsonyból, a Dunáról már csak az Auróra hiányzott! Egyébként volt ott minden!
A pincéből előkapart vörös zászló, ökölrázás, kormányellenes transzparensek, ordibálás, káromlás, dulakodás. A békés elégedetlenkedők hangját elnyomta az őrület!
Sokan fogták magukat, és hazamentek, belátták, hogy a kormánykritikát és a előrehozott választások igénylését nem szabad összekeverni egy rendszerváltással!
Hiszen 1989. november 17-ét a rendszerváltás napjaként tartjuk számon az országban, és akik az akkor elért vívmányokban kételkednek, azok vissza akarják dönteni a rendszert az azt megelőző időkbe.
Viszont a megmozdulásokon résztvevők magas száma (amit a médiumok többnyire alul mértek) figyelmeztető jel lehet a jelenlegi kormány számára:
az emberek már belefáradtak ebbe a pusztító járványba és a kormánykoalíció részéről a nem egyértelmű, sokszor zűrzavaros járványügyi intézkedésekbe, hajlandók vélt vagy valós igazukért az utcára menni! Az előrehozott választások kiírására irányuló két kezdeményezést ennek tükrében pedig egyáltalán nem szabad félvállról venni!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
