Akár a földhídon, akár vízi úton, 20-30 ezer évvel ezelőtt vadászó-gyűjtögető csoportok keltek át Eurázsiából Amerikába. A kontinensek közötti utazás azonban nem csak egy irányban zajlott. Genetikai kutatások kimutatták, hogy Amerika őslakosai a történelem során többször is visszatértek a Bering-szoroson át Eurázsiába – jóval azelőtt, hogy az európai felfedezők hajói megérkeztek volna.
Tudósok nemrég sikeresen nyertek ki ősi DNS-t tíz kelet-eurázsiai, korban 7500 és 500 év közé eső személy jó állapotban fennmaradt csontjaiból és fogaiból; kutatásuk eredményét most publikálták a Current Biology című folyóiratban. Az új bizonyítékok azt mutatják, hogy egykor élt őseink minden eddig gondoltnál jobban keveredtek és többet mozogtak Amerika és Japán partjai, illetve Szibéria között.
Cosimo Posth, a németországi Tübingeni Egyetem archeogenetikai szakértője kollégáival együtt tíz személy genomját írta le, akik a három jelentős terület valamelyikén éltek: a szibériai Altaj-hegységben, a Kamcsatka-félszigeten, illetve az orosz Távol-Kelet más részein. A magas szélességi körökön uralkodó hideg klíma és más kedvező környezeti feltételek optimális körülményeket teremtettek a több száz vagy akár ezer éves DNS fennmaradásához.
„Ebben a környezetben akár a DNS 70-80 százaléka is kinyerhető az ősi emberi csontokból – nagyságrendileg hasonló ahhoz, amit ma bármelyikünk nyálából nyernénk” – mondta Posth. „Tulajdonképpen a modern genommal megegyező minőségű genomot tudunk belőle generálni.”
Az így kapott DNS számos kulcsfontosságú felfedezéssel szolgált. Egyrészt az Altaj-hegységben egykor élt vadászó-gyűjtögető népcsoport felfedezése bizonyítékot nyújtott az ősi kultúrák vándorlásaira Eurázsiában. A kutatás feltárta, hogy ennek a népcsoportnak a leszármazottai később részt vettek Európa és Amerika benépesítésében is. Másrészt kiderült, hogy a japán Dzsómon-kultúra tagjai, akik évezredeken át éltek elszigeteltségben a szigetcsoporton, visszatértek a kontinensre, ahonnan őseik származtak. Harmadrészt arra is fény derült, hogy amerikai őslakosok az évezredek során több alkalommal is Ázsiába vándoroltak.
A fent említett altaji kultúra egyik, 7500 éve élt tagjának DNS-ét is vizsgálták a kutatásban. A korai holocénben, mintegy 10 ezer évvel ezelőtt, a népcsoport által lakott régió lassú felmelegedésen ment át. Posth elemzése kimutatta, hogy ez a csoport két különálló népcsoport genetikai keveréke, amelyek az utolsó jégkorszak során Szibéria különböző részein éltek: a paleoszibériaiaké és az ősi észak-eurázsiaiaké.
A csontokból kinyert DNS jelentette a kulcsot a felfedezéshez (a kép illusztráció) (Wikipedia / Davidbena / CC BY-SA 4.0)
A paleoszibériai népesség tagjai ott voltak az első Amerikába átkelő emberek között, és számos mai indián vissza tudja vezetni leszármazását ehhez a csoporthoz. Az ősi észak-eurázsiai népcsoport első ismert képviselője a Bajkál-tó közelében fekvő Mal’ta falu mellett megtalált, 24 ezer évvel ezelőtt élt „mal’tai fiú”; a vérvonal idővel jelentősen hozzájárult majdnem mindegyik európai populációhoz, és megjelent a későbbi észak-amerikai vándorlásokban is.
Az Altaj-hegységben történt az a 2010-es felfedezés is, amely egy új, addig ismeretlen emberféle, a gyenyiszovai ember azonosítását tette lehetővé egy ujjcsont maradványaiból. A gyenyiszovai ember nagyjából 400 ezer évvel ezelőttől 30 ezer évvel ezelőttig élt, genetikai története pedig homályos és összetett. 2018-ban kiderült, hogy egy 13 éves lány, akinek csontja egy hegyi barlangból került elő, gyenyiszovai anyától és neandervölgyi apától született, ezzel ő az első és máig egyetlen ismert hibrid hominin.
„Ez a terület döntő fontosságúnak tűnik az emberi faj számára” – mondta Posth. „Lehetséges, hogy a népességek keveredését elősegítő útvonalként vagy keresztútként szolgált.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
