Miért és hogyan jelennek meg világvége-híresztelések és összeesküvés-elméletek a járvány kapcsán a közösségi médiában? Miként lehet megkülönböztetni a hírt az álhírtől? – többek közt erről kérdeztük Hubbes László Attilát, a Sapientia csíkszeredai kara társadalomtudományi tanszékének adjunktusát. Mint kifejtette, általában azt tartjuk álhírnek, ami hazugság, szenzációhajhász, közönséget becsapó médiakacsa, de az internet egyre gyanakvóbb légkörében a fősodrú média híreit, jelentéseit is mind többen hazugságnak tartják.
– A járványhelyzet idején az internethasználók, de mások is sűrűn találkozhatnak a vírustagadás jelenségével, megtapasztalhatták az álhírek gyors terjedését. Foglalkozott a témával tudományos szinten, Világvége-híresztelések és összeesküvés-elméletek a koronavírus-járvány kapcsán a közösségi médiában címmel értekezett november végén, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) által szervezett előadás-sorozat keretében. Miért bizonyulnak népszerűnek az összeesküvés-elméletek, az apokaliptikus víziók járvány idején?
– Az apokaliptikus víziókkal kezdeném, mert azok a régebbiek, azok adják a keretet. Illetve nem is víziókról van szó, inkább csak egyfajta gondolkodásról – arról, ami számtalan humoros internetes mémben úgy jelenik meg, hogy „mind meghalunk!”
A keresztény világszemléletnek egyféle világiasodott, lecsupaszodott és eredeti értelmétől elfordult, ám végső soron a Jelenések könyvére, azaz az apokalipszisre épülő világvége-gondolatról van szó. Nem mondható, hogy ezt mindenki pánikszerűen komolyan venné, legtöbbször még azok sem, akik hangoztatják, azonban az ezredforduló körüli-utáni korszellemben valamilyen véghangulat vitathatatlanul ott lappang. Jól tükrözi ezt, és alaposan rá is segít a média.
Az apokaliptikának eredetileg az a gondolat áll a középpontjában, hogy a világot a gonosz tartja markában, onnan származik minden rossz, ami bennünket ér, de isteni közbeavatkozásra e megrontott világ elpusztul, és a rossznak egyszer s mindenkorra vége szakad – ennek az előre megjövendölt isteni tervnek a kinyilatkoztatása az apokalipszis. Míg e gondolkodás modern (világi) változataiban a világot valami megállíthatatlan és visszafordíthatatlan rossz fenyegeti. Eltekintve a hagyományos vallásos szférától, nem annyira a bibliai értelemben vett utolsó ítélet várása jellemző tehát, hanem fokozott érzékenység mindennemű válságra, lehetséges (vagy annak látott) fenyegetésre, ami a globális falu világában érzékelhető, és világméretűre ki is vetíthető. Legyen szó nukleáris bombákról, terrorizmusról, gazdasági összeomlásról, migránsözönről, kibernetikai csődről, klímaváltozásról, mágneses pólusváltásról, maja naptárról vagy vírusjárványról.
Látható már e felsorolásból is, hogy nem föltétlenül a világ teljes elpusztulásáról van szó, hanem az általunk ismert, otthonos világunk valamiféle végéről, ami mindenképpen katasztrófákkal jár, és katasztrófát is jelent. A hagyományos vallási apokalipszissel szemben a legfőbb különbség abban áll, hogy a világvégét nem isteni közbeavatkozás hozza el, és legtöbb esetben nem is követi a kiválasztottak megváltása és egy új, eszményi világ születése.
– A vallási és világi apokaliptika összekeveredhet?
– Össze is fonódhat egymással, és ilyen értelemben minden fenyegető katasztrófa, jelen esetben a világjárvány is, a végidők jeleként tűnik fel.
E szemlélet szerint a világban tapasztalható rossz dolgok mind ilyen aljas mesterkedések folyományai, vagy nincsenek is. Ez esetben a gonoszság abban rejlik, hogy az embereket ilyen hírekkel összezavarják és rettegésben tartsák.
Fontos eleme ennek a mentalitásnak az elutasítottság tudata és az abból fakadó sértettség. Ugyanis e meggyőződés hívei úgy érzik, hiába tudják az „igazságot” – például a koronavírus esetében azt, hogy puszta kitaláció, vagy ha létezik is, szándékosan gerjesztett és terjesztett laboratóriumi kór – és akarják ráébreszteni erre az embereket, azt „megbélyegzett tudásként” mindenki elveti, sőt el is akarja hallgattatni.
A koronavírus-járvány – amit a kollektív képzelet óhatatlanul a történelmi időkben megélt pestishez, kolerához hasonlítva az egész világot fenyegető csapásként érzékel – a racionalitás kereteiből kilépő válaszokat vált ki sokakból, és ezek a reakciók többnyire vagy az apokaliptikus, vagy az összeesküvés-mentalitás irányába mozdulnak el.
Sokaknak a szokatlanul fertőző, pusztító, átmenetileg gyógyíthatatlannak vélt jellege miatt félelmetes, megint másoknak az életbe léptetett szigorú vagy kaotikus megszorítások, szabadságkorlátozások, vagy még inkább az oltásokkal kapcsolatban érkező hírek okán aggasztó.
Forrás:kronikaonline.ro
Tovább a cikkre »
