Bognár „Etele“ Attila, a Selye János Egyetem Tanárképző Kata Testnevelés Tanszékének és a gútai Nagyboldogasszony Iskolaközpontnak a pedagógusa már több hónapja egy önként vállalt missziót teljesít: a magashegyi túrázással és annak előkészületeivel kapcsolatos tapasztalatait ingyenes virtuális hegyi túrákon osztja meg a diákokkal. Ma a Selye Gimi aulájában talált figyelmes hallgatóságra…
Andruskó Imre, az SJG igazgatója üdvözölte az előadót, továbbá az aulát dugig megtöltő jelenlevőket, a házigazda intézmény tanárain és diákjain kívül Dobay Beáta egyetemi docenst és a rendhagyó módon, most a laptopnál segédkező Kristóf Réka operaénekest. Felidézte, hogy az az Erőss Zsolt, székely hegymászó az utolsó előadását a gimiben tartotta, aki 2002.május 25-én első magyarként mászta meg a Föld legmagasabb hegyét, a Csomolungmát.
Magyarország legeredményesebb magashegyi hegymászója tíz 8000 méternél magasabb csúcsot hódított meg (ebből kettőt műlábbal, miután a Tátrában súlyos balesetet szenvedett), amivel a nemzetközi élmezőnybe is bekerült. 2013. május 21-én a Kancsendzönga megmászása után, a visszaúton eltűnt. A holttestét 2014 tavaszán látták a rámpán, mintegy 8100 méteren, s igazolták az azonosságát. Bognár „Etele“ Attila is elismerően szólt a jeles „Hópárduc“ óriási teljesítményéről és jelleméről.
A bevezető után a csicsói származású, évek óta Komáromban élő sportember elmondta: célul tűzte ki a síkságon élő gyerekek „jótékony vírusként való megfertőzését“ a hegyvidékek szeretetével. Hiszi, hogy ha minden alkalommal csak egy-két gyermekben sikerül felkeltenie a hegyi túrák iránti érdeklődést, akkor már megérte elmenni közéjük.
Ahogy korábban több nyári táborban, majd a Dunaszerdahelyi járás alap- és középiskolájában is tette, a „selyés“ gimiseknek a január 26-i érdekfeszítő előadása során szintén leszögezte: a síkságon felnőtt gyerekeknek is van keresnivalójuk a magasabb hegyekben. Érdemes időről időre megcsodálniuk a lenyűgöző hegyvidékek színeit, fényeit, a tüdejüket pedig friss hegyi levegővel megtölteni.
Az eddigi legizgalmasabb túráiról tartott élménybeszámolóját a Kósa Lőrinc operatőr barátja segítségével készített, rövid filmek vetítésével színesítette. Közben hasznos útmutatással látta el a hallgatóságot. Azt tanácsolta, hogy minden reggel azzal az érzéssel keljünk fel, hogy a kitűzött feladatainkat meg tudjuk csinálni, hiszen amit az ember nagyon akar, azt el is éri.
„A siker egyik legfontosabb kulcsa a kitartás“ – szögezte le. Arról is szólt, hogy a síelés során, amivel az ő magashegyi túrázás iránti, örök szerelme is kezdődött, legjobb tanulási módszernek azt tartja, ha ellessük, mit hogyan csinálnak a tapasztaltabb síelők. Azt szintén elárulta, hogy a magasabb hegyek bebarangolása után is az egyik kedvence maradt a Magas-Tátrában ágaskodó Lomnici-csúcs. Hozzátette: a Tátrának nem a magas csúcsai a veszélyesek, sokkal inkább az ottani, gyorsan változó időjárás.
Elmondta, hogy a hegyi túrázáshoz három alapvető dolog kell: a sportboltokban beszerezhető műszaki felszerelés, továbbá a rendszeres napi edzésekkel megalapozható kondicionális és a legnehezebbnek számító, pszichés felkészülés. Ugyanis a fejben dől el az, hogy valaki milyen mértékben tud-mer kilépni a saját komfortzónájából. Hiszen a túrázó a hegyekben mellőzi a naponta megszokott rutint, s váratlan helyzetekben is fel kell tudni találnia magát. Nos, aki egy időre képes minderről lemondani, csak az válalkozzon a hegymászásra…!
Arról is beszélt, hogy miután 2018-ban hazajött Európa legmagasabb csúcsáról, a Kaukázusban ágaskodó, 5642 méteres Elbruszról, sokan faggatták, hogy mit érzett odafenn. Azt felelte, hogy a feljutással még csak a túrája felét teljesítette, amitől mindig veszélyesebb a lefelé vezető út. Miután valaki épségben leér, csak akkor kezdi feldolgozni a csúcstámadás alatt történteket, s tudatosítja a saját sikerélményét.
Mivel tanév közben kevés szabadidővel rendelkezik, ezért további nagy hegyi túrát csak májusra tervez: „Régebbi álmom a 4478 méter magas, Svájc területén magasodó Matterhorn fizikailag nagyon kimerítő megmászása. Az ugyan alacsonyabb az említett Elbrusznál, de a ottani kőomlások miatt sokkal veszélyesebb. Egy fotón láttam meg, és rögtön beleszerettem, elhatározva, hogy feljutok e félelmetesnek tűnő sziklaoromra. Ahhoz meg kell találnom az időjárás tekintetében is legmegfelelőbb időszakot, s alaposan fel kell készülnöm az útra…”– fogalmazott. Végül teret adott a jelenlevők kérdéseinek, amelyekre szívesen válaszolt.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
