A nyár folyamán több heves, nagy mennyiségű esővel kísért vihar csapott le hazánkra. A közlekedés megbénult, épületek rongálódtak meg, a tűzoltókhoz és a katasztrófavédelemhez pedig folyamatosan érkeztek a segélyhívások.
Csak augusztus 15-én átlagosan másfél havi eső hullott Budapesten, és ezres nagyságrendben érkeztek kárbejelentések a nagyobb biztosítókhoz. Az anyagi kár becsült értéke meghaladja a másfél milliárd forintot. Az egyre szélsőségesebbé váló időjárási körülmények közepette a védekezésre is nagyobb figyelmet kell fordítani.
Elvezetés és felhasználás
Dr. Patziger Miklós, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízi Közmű és Környezetvédelmi Tanszékének docense, valamint a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség elnökségi tagja az MNO-nak elmondta: a vízkár elleni védekezésnél alapvetően két felfogás, és ezek kombinálása kap kiemelt szerepet.
Az elmúlt évtizedekben az a nézet dominált, miszerint a csapadékvizet minél gyorsabban el kell vezetni. A vizet csatornával összegyűjtik, hogy az mielőbb a közvetlen felhasználóhoz (például öntözési célra) vagy a szennyvíztisztító telepre juthasson.
Az utóbbi időben azonban komoly problémát jelent az ivóvíz folyamatos drágulása – ráadásul a tendencia folytatódni fog –, hosszú távon pedig vízhiánnyal nézhetünk szembe. Közben – a klímaváltozás következményeként – erősebb intenzitású lesz a csapadékhullás, ám ezek eloszlása az évben egyenlőtlenebbé válik – magyarázta a szakember, kiemelve: épp ezért egyre inkább előtérbe kerül a csapadék felhasználásának fontossága a városi környezetben is.
„A csapadékkárok minimalizálását ennek a két szempontnak a kombinálásával érhetjük el. Tehát tökéletesítenünk kell a víz elvezetését az utakról, ugyanakkor a keletkezés helyén a csapadékot meg is kell tartanunk, például felfoghatjuk a vizet tározókkal, zöld tetőkkel és parkokkal, ahol aztán hasznosíthatjuk is” – vélekedett Patziger Miklós.
A szakember szerint hazánkban is tapasztalható ennek a megoldásnak a terjedése, ám a teljes megvalósításhoz még időre van szükség. Nagy felületű parkolóknál például gyakran elszivárogtató mezőket alakítanak ki, autópályák mellett vápákkal fogják fel a csapadékvizet, és sok magánháznál is megfigyelhetjük, hogy tartályra kötik az ereszcsatornát, és a költséges ivóvíz használata helyett ebből oldják meg a kerti locsolást.
Városvezetési szempontok sora csap össze
Rengeteg külföldi példa van arra, miként lehet hatékonyan megelőzni, hogy a csapadék komolyabb károkat okozzon. „Ausztria, Németország és Svájc nagyvárosain kívül ebből a szempontból Szingapúrt is érdemes kiemelni, ami nem csupán építészetileg, hanem a vízgazdálkodás és a kármegelőzés szempontjából is egyedülálló” – fűzte hozzá.
Mindezt azonban igen hosszú stratégia mentén lehet elérni, ráadásul egy akkora város esetében, mint Budapest, komoly akadályt jelent, hogy egy-másfél évszázad leforgása alatt már kialakultak bizonyos kötöttségek – magyarázta a szakember. Mint mondta, a folyamat ennek ellenére már kezdetét vette, és a csapadékvíz-elvezetésének a kérdése sok új építkezésnél – például a Széll Kálmán tér felújításánál – már fontos szempontot jelent.
„Ugyan az elmélet kristálytisztán leírható, Budapesten számos városvezetési szempont csap össze. Az, hogy ilyen átfogó koncepciókat vigyenek véghez, sok időt vesz igénybe” – hangsúlyozta.
Rossz kivitelezés
Hazánkban még a kistelepülési környezetben sem működik százszázalékosan a védekezés. Például gyakran elkövetett hiba, hogy bár másfél méter mély árkokat hoznak létre a csapadék elvezetésére, pont úgy építik be a szegélykövet, hogy nem tud lefolyni a víz, esetleg nem tartják karban az árkokat, vagy egyszerűen nem úgy lejt a terep, hogy le is jusson a csapadék. Éppen ezért az önkormányzatoknak nagyon oda kell figyelniük arra, hogy mindig olyan szakembereket bízzanak meg a tervezéssel, akik jó eséllyel meg is tudják csinálni azt – húzta alá a docens.
Nem könnyű előre jelezni
Korábban Tóth Tamás meteorológus az MNO-nak elmondta: a zivatar kialakulásának pontos helyét még akár egy-másfél órával az esemény bekövetkezése előtt sem lehet megmondani. Általában valószínűségekről tudunk beszélni, hogy melyik országrészben és melyik időszakban alakul ki a heves időjárási esemény nagyobb vagy kisebb valószínűséggel – tette hozzá.
A szakember figyelmeztetett, hogy mivel a légkör minden része nem ismert számunkra, és nincs minden egyes pontjában megbízható mérési információ, ezért a jövőbeli időjárás modellezéséhez közelítő módszereket kell alkalmazniuk.
Mint mondta, a mérőhálózat sűrűsége és az informatikai eszközök fejlesztése komoly anyagi ráfordítást igényel majd a közeljövőben is, van és mindig is volt erre törekvés, de van egy büdzsé, ami behatárolja a fejlesztéseket.
A témában a Főpolgármesteri Hivatalt és az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóságot (OKF) is megkerestük. Azt szerettük volna megtudni, hogy vannak-e olyan fejlesztési tervek vagy folyamatban lévő beruházások, melyeknek köszönhetően a jövőben könnyebb lesz elkerülni a jelentősebb viharkárokat, illetve hogy ezek mennyibe kerülnek, illetve kerülnének.
Kérdéseinkre nem kaptunk érdemi választ, az OKF-nél annyit közöltek: az önkormányzatokkal folyamatosan végzik az út menti fák ellenőrzését, a sérült, idős példányok kiszűrését. Azonban a fák okozta viharkárok teljesen így sem elkerülhetőek, hiszen a csapadékos időjárás miatt a nedves talaj fellazul, és ha a csapadékot erős szél kíséri, még az egészséges fák is kidőlhetnek. Az épületkárok megelőzésének a legjobb módja az épület és annak közvetlen környezetének karbantartása, amely a tulajdonos kötelezettsége – tették hozzá.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
