A francia gazdasági miniszter EU-t bíráló nyilatkozata után az államelnök, Holland felszólította Valls miniszterelnököt új kormány alakítására, amire a miniszterelnök bejelentette a kormány lemondását[i].
Természetesen egy folyamat része a francia kormány tegnapi lemondása. Közvetlen előzménye az idei két választás, amelyen az antiglobalista Nemzeti Front lavinaszerűen tarolt. A helyhatósági választásokon „csak” második helyet értek el, az EP-képviselőválasztásokon viszont legnagyobb francia erőként került az EP-be.
A franciáknak elegük van a porosz megszorítási politikából, visszafordíthatatlan a bal- és jobboldali liberális-kapitalisták lesöprése. Ennek az akaratnak az érvényesülése kezdődött meg a francia politikai vezetésben.
A francia kormány lemondása és EU-hoz szolidáris új kormány megalakulását fogja eredményezni[ii], amely viszont a parlamenti kormánytöbbség elfogyását jelenti. Ennek egyenes következménye, hogy két kényszerlépés várható:
– Politikai csőd következik be, vagyis a francia parlament nem lesz képes többségi támogatású kormányt alakítani, ezért rendkívüli helyhatósági választást kell kiírni, ami – az idei két választás egyenes folytatásaként – a Nemzeti Front többségi győzelmét fogja jelenteni. Ez pedig egyenesen vezet Franciaország EU-ból kilépéséhez (amire a Lisszaboni Szerződés lehetőséget ad).
Ez a rövidebb út.
– Amennyiben a kormánytöbbség nem gyengül ötven százalék alá, akkor is kénytelen lesz a francia parlament a választók akaratnyilvánításának engedve (ld. Obama visszakozását a szíriai beavatkozástól a választók nyomására) az EU-tagság fenntartásáról népszavazást rendezni – Nagy-Britanniához hasonlóan.
Ha ez az alternatíva következik be, akkor a népszavazást várhatóan a szigetországi népszavazáshoz közeli időben fogják kiírni, legkésőbb 2015-ben, vagy 2016-ban.
Ezzel a válság franciaországi tarolása – annak társadalmi és gazdasági következményeivel együtt – évekig meghosszabbodik.
_____________________________________
A válság oka egyértelműen az a föderatív társadalom- és gazdaságpolitikai paradigma, amelyet a nyugati civilizáció követ.
Jellemző a csőlátó megoldáskeresés: nem alternatívában gondolkoznak politikusok, hanem a válságot okozó gondolkodási mód mintát akarják megváltoztatni, ugyanis sem a megszorítás, sem ennek ellentétének látszó fogyasztás és a hazai beruházás-támogató politika alkalmatlan a válság felszámolására, ugyanis a költségvetési deficit okának megszűntetése nélkül annak következményei sem orvosolhatók.
A megszorítások a költségvetési hiány csökkenését okozzák, a kiadási (elsősorban szociális jellegű) tételek csökkentésével, annak érdekében, hogy a multinacionális beruházók számára kedvező feltételek látszanak. Ez egy ország teljes kiszolgáltatottságának teljessé válásához vezető legrövidebb út.
A fogyasztás és a hazai beruházások növelése növeli a költségvetési hiányt, hiszen a bevételi tételek növekedésénél nagyobb mértékű kiadási növekedést eredményez. Ennek megfelelően az ország külfölddel szembeni eladósodottsága növekszik (ne tévesszen meg senkit az államkötvény, hiszen azokat bárki „szabadon” vásárolhatja), ezért az ország teljes kiszolgáltatottsága a megszorításhoz képest lassabban következik be.
_____________________________________
Minden országban a költségvetési hiány oka az államok feletti érdekérvényesítés, vagyis a föderalizmus, amely érvényesülését a négy liberális alapelv (tőke, áru, szolgáltatás és munkaerő szabad mozgása) biztosítja.
Ezzel kapcsolatban ne lehet figyelmen kívül hagyni Oroszországot, a négy liberális alapelvre épülő Eurázsiai Gazdasági Szövetséget, és az egyes nemzetek életterén teremtett – nemcsak gazdasági – értékek cseréjén (vagyis az érdekérvényesítés összehangolásán) alapuló BRICS-et, mint a föderativitásból a konföderativitásba átalakuló világrendszer lépéseit.
Amikor „vigyázó szemünket” az EU megszűnési folyamatát gyakorlattá tevő Franciaországra vetjük, felelősen tudnunk kell azt, hogy ha az EU megszűnése annak szétesését – és nem Konföderatív Európává átalakulását – jelenti, a tagállamok kiszolgáltatottsága miatt törvényszerűen egy egyértelműen a megszorítást megvalósító gazdaság-centrikus – formális vagy aformális – szövetségi állam kialakulását eredményezi.
Létérdeke Magyarországnak és minden EU-tagállamnak, hogy szétesés helyett az EU átalakuljon – az ősi civilizáció értékrendje szerint – a nemzeti érdekérvényesítéseket összehangoló, Konföderatív Európává.
Ehhez minden lehetőségünk megvan, csak élni kell vele.
Kelt Szegeden, 2014. Új Kenyér havának 25. napján.
dr. Halász József
[i] Benoit Hamon oktatási és Arnaud Montebourg gazdasági miniszter a hétvégén a kormány által elfogadott megszorító intézkedéseket bírálta, és arra szólított fel, hogy a Németország által szorgalmazott költségvetési fegyelem helyett inkább a fogyasztást és a beruházásokat támogassák.
“Nem hiszem, hogy meg kellene büntetni egy olyan minisztert, aki a kollegiális beszélgetéseken felvetett javaslataiba bevonja a franciákat” – hangsúlyozta Montebourg gazdasági miniszter
“Németország a megszorító politika csapdájába esett és azt rákényszeríti egész Európára … Franciaországnak nem feladata a német jobboldal ideológiai alaptételeihez csatlakoznia”
Berlin nem támogatta Hollande kérését az európai gazdaságpolitikának a növekedést és a munkahelyteremtést előtérbe helyező irányváltását illetően, miközben Franciaországban a gazdasági helyzet nem javul.
Lemondott a francia kormány
“Semmit sem fogunk erőfeszítés, lemondás és bátorság nélkül elérni” – Holland
“Az ellenállók egy olyan igazságos társadalmat akartak, amely minden erejét a fanatizmus legyőzésére fordítja. Egy olyan társadalmat, amelyben a vállalkozások legitim ambícióit a szociális garanciák kiegyenlítik. Ma is erre a célra kell minden erőnket koncentrálni: Franciaország versenyképességének helyreállítása, függetlenségének biztosítása, valamint annak érdekében, hogy legyőzzük az egyenlőtlenségeket a társadalmi kohézió megtartása érdekében”
nincs olyan veszély, nincs olyan nehézség, amelyet ne tudnánk leküzdeni, ha megvan hozzá az akarat és az összefogás
Hollande megvédte gazdaságpolitikáját a párizsi ünnepségeken
(Montebourg gazdasági miniszter) a deficitcsökkentő politikát ezúttal “abszurdnak” és “igazságtalannak” nevezte.
Montebourg nem először kritizálta nyíltan az Európai Unió gazdaságpolitikáját. Ugyanakkor most először szólította fel az államfőt arra, hogy váltson irányt, s “emelje fel a hangját Németországgal szemben, amely a megszorító politika csapdájába esett és azt rákényszeríti egész Európára”.
A kormánytöbbség egyre törékenyebbnek látszik, amióta áprilisban Manuel Valls vette át a miniszterelnöki posztot Jean-Marc Ayrault-tól, miután a helyhatósági választásokat az ellenzék jobbközép nyerte meg, s a szélsőjobboldali Nemzeti Front mögött a baloldal a harmadik helyre szorult.
Az elmúlt két évben Hollande már elvesztette a Zöldek és a szélsőbaloldal támogatását, s a Szocialista Párton belül is egyre nyíltabban bírálják a deficitcsökkentés érdekében meghirdetett megtakarítások és a vállalkozások adóterheinek csökkentése miatt, amelynek célja a munkahelyteremtés ösztönzése.
Montebourg mellett Benoit Hamon oktatási miniszter próbált a leginkább nyomást gyakorolni az államfőre annak érdekében, hogy ne a vállalkozások, hanem a háztartások számára tegyen inkább engedményeket. Sajtóértesülések szerint ő sem lesz tagja az új kormánynak.
Aurélie Filippetti kulturális miniszter is jelezte délután, hogy “nem jelölt újabb miniszteri posztra”, mert inkább “meggyőződéséhez marad lojális, mintsem a kormányzati szolidaritáshoz”.
A kormányátalakítás legnagyobb kockázata a parlamenti kormánytöbbség minimálisra való csökkenése. Claude Bartolone, a nemzetgyűlés szocialista elnöke ezért a kormánytöbbség “kolosszális felelősségére” figyelmeztetett.
Az aktív lakosság körében 10 százalékos a munkanélküliség, az állást keresők száma Hollande megválasztása óta közel félmillióval, 3,3 millióra emelkedett.
Az eddigi gazdasági miniszter nem lesz tagja az új francia kormánynak
[ii] a megszorító gazdaságpolitikát bíráló Arnaud Montebourg gazdasági miniszter helyét egy volt bankár, a 36 éves Emmanuel Macron veszi át.
kinevezése a továbbra is Manuel Valls által vezetett kormányzat centrista vonalát és liberális gazdaságpolitikáját erősíti.
Hollande hétfőn “az általa meghatározott irányvonallal összhangban álló” új kormány alakítására kérte fel a miniszterelnököt
Megalakult az új francia kormány
A kormányból szó szerint kirúgtak három szocialista “lázadót”: Arnaud Montebourg gazdasági minisztert, Benoit Hamon oktatási és Aurélie Filippetti kulturális minisztert.
Arnaud Montebourg … „Pénzügyi abszurdumnak” nevezte az állami kiadások megszorítását az euroövezetben. Hollande-t és Valls-t azzal vádolta, hogy nem hajlandók „mérsékeltebb és kiegyensúlyozottabb alternatív irányvonalra áttérni”.
A tisztán hazai gazdasági, eurózónabeli és belpolitikai problémákhoz hozzá kell adni az Oroszország elleni szankciókat is
Franciaország, mint más országok is, több millió dolláros veszteséget szenved mind saját szankciói miatt, mind pedig Oroszország válaszlépései miatt
Hollande úgy döntött, hogy megszabadul kritikusaitól
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
