„Úgy gondoltam, az a legjobb, ha magamon kívül senkit se dicsérek. Mert ha mindenkit elkezdtem volna dicsérni, akiről írok, akkor jómagam teljesen elvesztem volna abban a tömegben.” (Jaroslav Hašek)
Ez volt Hašeknak, a Švejk írójának krédója, aki politikusként is ismert volt, bár a politika művészetéből csak gúnyt űzött, az íráshoz viszont nagyon értett. Pártot is alapított: a Törvény Keretein Belül Működő Mérsékelten Haladó Párt azonban inkább egy polgárpukkasztó szervezet volt, amely a rabszolgaság visszaállítását, a házmesterek államosítását, az állatok rehabilitálását és hasonló kérdések rendezését követelte, a pártkasszába befolyt pénzt pedig főleg kocsmázásra fordította.
A mai szlovák politikai életben is akadnak Jaroslav Hašekhoz hasonló, sokat blöffölő politikusok.
Talán Matovičék közelítik meg leginkább ezt a „hašeki” magaslatot, még a két párt névválasztásában is van egyfajta összecsengés. Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek azonban nem csak a pártnév hosszában, hanem semmit- és nagyotmondásában is felveszi a versenyt a híres cseh író pártjával. A tömegeket az egykori spartakiádhoz hasonlóan megmozgató országos teszteléseket, az egymásnak sokszor ellentmondó, kapkodó járványügyi intézkedéseket, a covid-lottót és a beoltott hatvanasok jutalmazását akár Jaroslav Hašek is megirigyelhette volna. De legalábbis megírta volna…
A cseh író pártja teljesen esélytelen volt a kormányszerepre és a parlamentbejutásra. Tudta ő ezt nagyon jól, ezért csak nevetségessé kívánta tenni a képviselőválasztást és a korabeli cseh politikát ugyanúgy, mint ahogy a világháborút Švejk alakjával. Ezért használta a következő jelszavakat: „Aki reánk szavaz, kap egy zsebakváriumot!!”, vagy: „Ha a mi jelöltünkre szavaz, megígérjük, hogy tiltakozni fogunk a mexikói földrengés ellen!!”, vagy: „A mi választási irodánkban kaphat egy étlapot!”
Ezt sok ember érzi így a népszámlálási eredmények nyilvánosságra hozását követően, ezért a magyar nemzetiségű politikus időzítése profi populizmusra vall. Viszont egy magára valamit is adó politikus ilyen, a parlamenti választások menetét komolyan befolyásoló ötlettel csak akkor rukkol ki, ha már a kormánykoalícióban felsorakoztatta mellé a képviselők többségét. Mert így az egésznek csak olyan pusztába kiáltó szó jellege van, olyan „én persze megmondtam” színezete…
Gyimesi a választókerületek számát is emelni akarja, a mostani egyről 12-re, amelyek a természetes régiók határain alapulnának.
Maga az ötlet nem rossz, de az OĽaNO-s magyar képviselő nagy valószínűséggel ezt is mindenfajta koalíciós egyeztetés nélkül kürtölte nagyvilággá, csak azért, hogy mondjon valamit, a kör közepén álljon. A SaS már el is küldte ezzel az ötletével a melegebb éghajlatra. Előkészületlenül mindkét rögtönzött, kormányprogramon kívüli felvetés komolytalan, népbutító próbálkozásoknak tűnik, melyeknek egyetlen célja a süllyedő OĽaNO magyar szavazóinak megőrzése lehet.
Viccpártok és nagyokat blöffölő politikusok tehát voltak régebben is, akadnak ma is!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
