Régi vicc a mafla őrmesterről és a nőcsábász közlegényről. A mafla őrmester nem tud nőt szerezni magának, pedig nagy benne a gerjedelem. Megkérdezi a közlegényt, hogyan kell azt csinálni. Udvarolni, kedveskedni kell a nőnek, meghívni egy kávéra, majd utána rábeszélni egy konyakra, aztán a többi már megy magától, mondja a közlegény. A mafla őrmester nekibuzdul, s a legközelebbi kimenőn leállítja az első nőt: Kisasszony, szereti a kávét? Nem szeretem, válaszolja a nő. Kár, hervad le az őrmester. Pedig milyen jókat hetyeghettünk volna együtt.
Lássuk a vicc ukrán változatát. Jevhen Szerebijnisz ukrán külügyminiszter-helyettes nemrég ezt nyilatkozta a szlovák Sme napilapnak: „Azzal, hogy Magyarország blokkolja a szankciókat, közvetlenül segíti Oroszországot. Putyin célja egész Ukrajna megszállása és az ukrán nemzet elpusztítása. Ez azt jelenti, hogy Magyarország támogatja az ukrán nemzet elpusztítását.”
Nem tudom, van-e humorérzéke Szerebijnisz úrnak. Egy azonban biztos, nemcsak hogy félreérti a dolgokat, de simán hazudik a szlovák lap olvasóinak. (Pedig még csak nem is messziről jött ember, akinek könnyű hazudni.) Amikor példaként az Ukrajna–Nato-bizottság Magyarország általi blokkolását említi, elhazudja, legalábbis elhallgatja az előzményeket.
A magyar kormány ugyanis Nato-tagországként nem azért vétózza évek óta a biztonsági szervezet és az Ukrajna közötti tárgyalásokat, hogy Putyint segítse. A magyar kormány már a háború kirobbanása előtt is blokkolta a tárgyalásokat, világossá téve, hogy nem fog mosolyogva asszisztálni ahhoz, hogy az ukrán kormány egyre durvábban nyirbálja a szülőföldjükön őshonos kárpátaljai magyarok jogait. A jó szomszédi kapcsolatot nem Magyarország rúgta fel, hanem Ukrajna, ráadásul amikor Putyin még a spájzban sem volt.
A tisztánlátást azonban hiába próbálják elhomályosítani és elmismásolni az európai politikusok, amikor fűt-fát igérgetnek az ukránoknak. Például gyors csatlakozást az Európai Unióhoz vagy a NATO-hoz. Nagyon is tisztában vannak vele, hogy a csatlakozás hosszadalmas folyamat, és sok feltételt kell teljesítenie annak az országnak, amely tag szeretne lenni. Hosszadalmas jogharmonizáció, szabványok és játékszabályok egyeztetése előzi meg a tagságot. Még normális körülmények közt is évekbe telik, hogy valakit befogadjanak, nem még háborúban álló országot, ahol ráadásul úgy virágzik a korrupció, mint tavasszal a sombokor. Magyarán: szőröstől, bőröstől meg kell felelni kismillió feltételnek.
Amikor Zelenszkij elnök vállát lapogatják, maguk is tudják, hogy füllentenek. Úgy látszik azonban, hogy az édes, mézes-mázos hazugságokat könnyebb elfogadni, pláne, ha némi anyagi támogatást is juttatnak az illetőnek. A kérdés csak az, ki a korrektebb? Aki egyenesen beszél, vagy aki szemérmetlenül hazudik?
A NATO-csatlakozás még ennél is rigorózusabb dolog, amit Jens Stoltenberg főtitkár úrnak is tudnia illenék. Amikor gyors csatlakozási igéretekkel szédíti az ukrán vezetést, lehet, hogy a hátuk mögött a mérőszalagot nyesegeti naponta, és azt számolgatja, hány napig kell még szolgálnia a nyugdíjba menésig. Mert a gyors (mi több a valahai) NATO-csatlakozást ő maga sem gondolja komolyan, csak felmondja a leckét, amit a tanító bácsi elébe tesz.
S ha már a NATO szóba került, érdemes pár szót szólni Finnország és Svédország csatlakozásáról is. Amikor a svéd és a finn sajtóban évek óta jelennek meg a Magyarországot ócsároló hazug és uszító cikkek, és a liberális-baloldali fősodorhoz tartozó politikusok a szájukra veszik Magyarországot, legalábbis visszatetsző az a követelőzés, hogy Magyarország azonnal támogassa NATO-csatlakozásukat. Miért is? Csak úgy? Mert nekik az az érdekük? Akkor tessék tudomásul venni, hogy Magyarországnak meg az az érdeke, hogy visszautasítsa a hazug vádakat, és korrekt kapcsolatot kér számon leendő tagoktól, partnereitől. Nem olyan nehéz ezt felfogni, kedves svédek, finnek. Ezzel még Guy Verhofstadt is tisztában van az Európai Parlamentben, pedig az ő agytekervényei egyre kevésbé barázdáltak, lassan simára csiszolja őket a sok dühöngés.
Vissza az ukrán őrmesterhez. Pardon, külügyminiszter-helyetteshez. Miközben Magyarország napi szinten tízezer menekültet képes befogadni (és mellesleg megszavazott minden Oroszország elleni értelmetlen uniós szankciót), eközben a kárpátaljai magyarok szimbólumait erőszakkal eltávolítják, az iskolás gyerekeket az anyanyelvükön való tanulástól fosztják meg, a felnőtt kárpátaljai magyar férfiakat pedig a frontra kergetik, ahol az első vonalban nagy esélyük van négy óra alatt meghalni a „gondoskodó hazáért”. Ezeket összevetve a Szerebijnisz urak elgondolkodhatnának a becsület fogalma fölött. Biztosan hallottak már róla – legalább a kocsmában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
