Vezető amerikai patkánylap (bagoly) oktatja ki a verebet (Trump) a sajtótisztességről – és egy emlékeztető csatolmány

Vezető amerikai patkánylap (bagoly) oktatja ki a verebet (Trump) a sajtótisztességről – és egy emlékeztető csatolmány

THE NEW YORK TIMES

„Donald Trump veszélyes támadásai a sajtó ellen” címmel a New York Times vezető publicisztikájában támadja a megválasztott elnököt, amiért támadja a főbb médiumokat. Így a CNN-t, amiért az „csupán” hírt adott arról, milyen 35 oldalas anyagot hozott nyilvánosságra a BuzzFeed portál, de ellentétben e portállal, a CNN a Trumpot kompromittáló orosz dokumentumok részleteit nem közölte.

(Akkor most álljunk meg: melyik forrásra hivatkozva áztatta el azonnal az amerikai és az egész világ médiája Trumpot, tényként állítva be az őrült szexbaromságot, melybe Trumpot belekeverték, beleértve a teljes hazai fősodratú médiát?)

A cikk írója – egyébként a Washington Post korábbi vezető szerkesztője – végig csúsztatásokkal és álérvekkel mentegeti a folyamatosan álhírekkel operáló amerikai sajtót.

A címben azt írtam: „Vezető amerikai patkánylap”. Okkal. A New York Times volt az, amely már a rendszerváltás hajnalán megkezdte Magyarország beállítását antiszemita országként és gondoskodott róla, hogy az elkövetkező 27 évben ez legyen a vezértéma a nyugati médiában.

1990, május 20-án a New York Times vasárnapi magazin mellékletében „Politika a Tomaj Klubban” címmel ezek a sorok jelentek meg:

     Másnap késő este Vidos Tibor lakásán tartottak megbeszélést.  (A jelek szerint a kampány ezen szakaszában non-stop tartották a megbeszéléseket.)… Ezt a megbeszélést azért tartották, hogy megvitassák Tamás Gáspár Miklós, a párt egy vezető  tagjának, a második fordulós választási hadjáratát.  Tamás kampánymenedzsere elképesztően hasonlított Franz Kafkára: mélyen ülő fekete szemek, izzó tekintet, rövidre nyírt, sötét haj és csaknem madárszerű  arc.  A baj az, mondta, hogy gyűlölnek bennünket.  Gyűlölnek bennünket, mert zsidók vagyunk.  Amerikában talán meg lehet oldani ezt a problémát.  Naponta kétszer  borotválkozhat az ember.  De Magyarországon tudják, hogy zsidók vagyunk és ezért nem fognak érte megbocsátani”.

Akit érdekel, honnan idéztem e sorokat, azoknak csatolom Tamás Gáspár Miklósnak írt nyílt levelemet, amely a Demokratában jelent meg 2005 májusában. Emlékezetfrissítésnek sem árt.

*             *             *

TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS

Aczél Endrével együtt a kormány Szabad Sajtó díjasa

Merő véletlenségből időben azután, hogy leantiszemitáztad az ifjabb Hegedüs ügyben az őt antiszemitázás vádja alól felmentő Nehrer bírót és az egész bírói kart, és annak erőszakos megdöntésére buzdítottál, belőttek Nehrer bíró lakásába.

Merő véletlenségből időben azután, hogy ismét erőszakra buzdító cikkben támadtad a „rasszista” elkövetőt a 21-es buszon történt kardos döfést követően, az inspirációdra összetrombitált „antirasszista” tüntetésen leütöttek és majdnem megkéseltek egy embert.

Jellemző a balliberális lapokra, hogy míg azok a keresztények kiirtására buzdító (a napokban most éppen cigányozó) Tilos Rádió előtti tüntetés befejezte után elégetett textília miatt szinte hónapokig őrjöngtek, az értéktelen anyag megsemmisülésével szemben egy EMBER leütése nem érdekelte őket.

Amikor még nem tudtad, hogy a buszon a cigánygyerek majdnem gyilkosa egy másik cigány volt, a Moszkva-téri tüntetésen ismét erőszakra buzdítottál. Azt mondtad: “nem most kellett volna először idejönnünk, hanem tizenöt éve folyamatosan kellett volna zörgetnünk a rácsokat, betörnünk az ablakokat, és kimondani, hogy fajüldöző országban nem kívánunk élni!”. A részvevők  felszólalásodat tapsviharral fogadták. És – mint szokásuk – tovább maradtak a fajüldöző országban. Többségük állami apanázst húzva.

A könyvesboltok és újságos standok elleni erőszakra biztatásod persze nem új keletű. De téged soha nem fognak elítélni, mert testvéreid (a te szavad) vigyáznak rád, míg nem testvéreidnek reszket a keze és lába, nehogy perbe fogjanak. Mint megtörtént az ügyészséggel is, amelyik nem mert eljárást indítani ellened, amikor a bírói kar erőszakos megtörésére buzdítottál.

 

Ki tudja, mennyire írható a te számládra, hogy néhány napja összerondítottak néhány jobboldali könyvesboltot, közöttük e lap könyvesboltját is.

 

1990 óta magatartásoddal igen súlyosan ártsz a magyar demokráciának és komoly felelősséged van abban, hogy Magyarország a balti országokkal, Szlovéniával vagy Csehországgal összehasonlítva az egymást a fehér izzásig gyűlölő emberek országa lett.

 

Egészen röviden emlékeztetlek, mit tettél 1990 óta.

1990. május 20-án a New York Times vasárnapi magazin mellékletében „Politika a Tomaj Klubban” címmel ezek a sorok jelentek meg:

     “Másnap késő este Vidos Tibor lakásán tartottak megbeszélést.  (A jelek szerint a kampány ezen szakaszában non-stop tartották a megbeszéléseket.)… Ezt a megbeszélést azért tartották, hogy megvitassák TamásGáspár Miklós, a párt egy vezető  tagjának, a második fordulós választási hadjáratát.  Tamás kampánymenedzsere elképesztően hasonlított Franz Kafkára: mélyen ülő fekete szemek, izzó tekintet, rövidre nyírt, sötét haj és csaknem madárszerű  arc.  A baj az, mondta, hogy gyűlölnek bennünket.  Gyűlölnek bennünket, mert zsidók vagyunk.  Amerikában talán meg lehet oldani ezt a problémát.  Naponta kétszer  borotválkozhat az ember.  De Magyarországon tudják, hogy zsidók vagyunk és ezért nem fognak érte megbocsátani”.

 

Ezt a cikket Fred Martin írta és az – mint látod – nem más, mint az egész magyar nép előzetes feljelentése és megvádolása antiszemitizmussal, ha akkori pártod nem nyeri meg a választásokat. Nyilván előre tudtad, hogy „Mucsa” miként fog szavazni.

 

Egyébként akkor még nem volt igaz az, amit a New York Times írt rólatok. Ma már igaz. Pártoddal és holdudvarával azzá tettétek.

 

Gyűlöltetek, fenekestől gyűlöltetek mindenkit, aki nem ti vagytok. Az MDF-ről – amely a Világbank aljas tanácsára a külföldieknek és a volt párt nomenklatúrának adta el az ország vagyonát bagóért, és ezért hálásaknak kellett volna lennetek – a Magyar Narancs 1992. február 4-i számában így írtál:

 

“Mindenki tudja, hogy az MDF nem szalonképes”…/jobb ellenzéki/ körökben a háziasszonyok migrénre hivatkozva kiüzennek a komornával, hogy az MDF-nek nincsenek otthon…dehát miféle kormány az, amely nagykanállal eszi a kaviárt és frottírzoknit visel a szmokinghoz…Élcelődhetünk rajta, hogy a frissen kinevezett főurak hitvesei még nem tudják, hogy ha mélyen dekoltált estélyi ruhát viselnek a fogadásokon, ajánlatos volna borotválniuk a hónaljukat.…az MDF szószólóit az európai, nyugatos magyarságtól idegen, ki tudja honnan szalajtott bumburnyákok gyülekezetének tekinti… őrjítő  lehet az MDF kevés értelmiségi szimpatizánsa számára az a műtárgyilagos hang, amelyen némely ‘független’ szemleírók fuvoláznak, mint a  Trobriand-szigetek törzseinek szokásairól írnának értekezést a princetoni antropológia tanszék számára, amikor az MDF-kormány bizarr ténykedéséről számolnak be…”

 

Emlékszel, micsoda korszak volt ez? A Korniss-féle „Mi jobban gyűlölünk titeket” korszaka. Amikor Eörsi István, SZDSZ-es párttársad és testvéred a német közszolgálati ZDF-ben sajnálta, hogy a neki nem tetsző réteget szellemileg nem radírozták ki a Kádár-korszakban, majd pártod képviselői a BBC-ben mutatták be országunkat, mint a kisebbségüldöző nácik fészkét. Te pedig egy Chicagóban tartott előadásodon azt mondtad: Magyarországon hamarosan patakokban folyik majd a vér; az ország kettészakadt és küszöbön a polgárháború. A hallgatóságot pedig figyelmeztetted, hogy akinek kedves az élete, ne jöjjön Magyarországra.

 

Majd jött az Orbán-korszak, amikor a Dunába lövetted magad. Sajnos, sajnos, gyűlöletbeszédedet követve mára már sokan vannak – az 1990-es naiv ország népéből -, akik azt sajnálják, hogy csak verbálisan fenyegetted magad. De azért ne ijedj meg, mint Bodor Pál (Diurnus) ijedt meg érted a kardos roma ügyben a Népszabadság online kiadásában megjelent levelében, amely azzal végződik, hogy míg ő fegyverviselési engedélyt kér, melléd „testőröket kellene rendelni”. Holott téged nem kell félteni. Nem a Baszkföldön, Észak-Írországban, Alabamában, Korzikán, vagy a Közel-Kelet gócpontjaiban élsz. Hanem egy olyan országban, ahol a bégető bárányokat taglózzák le.

 

 

 

 

 

 

 

 

Megosztás:


Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »