Érdekes folyamatokat látni az ellenzék háza táján. Šimečka háttérbe szorul, aztán alig pár héttel ezelőtt a Denník N-hez kötődő egyik közvélemény-kutató ügynökség készített egy felmérést a legmegbízhatóbb politikusokról. És ebben a felmérésben a volt államfő, Zuzana Čaputová végzett az első helyen. Az a Čaputová, aki nem akart újrázni a 2024-es elnökválasztáson (mert nyilvánvalóan elbukta volna), és aaki elnökként végzett progresszív szolgálataiért jólfizető állást kapott a Stanfordon. A felmérés utáni napokban pedig az internetes portálokat elárasztották a Čaputovával és lányával foglalkozó cikkek, illetve arról, hogy a volt elnöke elhagyná-e Szlovákiát. Ezek a jelenségek nem véletlenül, egyértelmű, hogy bizonyos körök szerint Čaputovának vissza kellene térnie a PS élére. Miért és miért most?
A PS beragadt
Čaputová egykori (?) pártja, a PS megrekedt a 20-23 százalékos népszerűségi sávban. Egyszerűen lehetetlen többet kisajtolni egy olyan pártból, amely tele karizma nélküli, progresszív fanatikusokkal, akik nem a szlovákiai lakosság érdekeit nézik, hanem a nyugati hatalmak sugalmazásaira hallgatnak.
A PS felméréseken aratott nem túl meggyőző 20-23 százalékos elméleti győzelmét is inkább a Smerrel szembeni indulatok, és nem a párt és vezetői iránti szimpátia táplálja. Ezt tudja a PS is. Óvatosságból ezért politikáját lebutította a Smer elleni győzelem elérésére, Ukrajna támogatására, Brüsszel mindenekelőtti szolgálatára, és a szivárványos értékek hangsúlyozására – ez utóbbi is csak módjával. Ezen kívül azonban a pártnak nincs valódi, kézzelfogható programja – már amit nyilvánosan fel is mer vállalni.
Ez a taktika néhány hétig, esetleg hónapig működhet, hosszú távon azonban előbb-utóbb azonban a választók törvényszerűen kiszúrják az üres frázisok ismételgetését, és elégedetlenné válnak. Valószínűleg ezt a pontot már elértük, mert a PS ugyan még vezet, de csak azért, mert a Smer gyengébb a szokásosnál.
A fő problémája a PS-nek nem a politikai agenda hiánya, hanem hogy ezt az agendát titkolni kényszerül, mert nyilvánvalóan nem nyerne vele választást. Retorikát változtatni nem mer, mert akkor a fanatikus tagság fordulna a vezetés ellen.
Nagy nevek, üres fejek, zéró karizma
Michal Šimečka egyértelműen gyenge vezető, aki napról napra gyengül saját pártján belül is. A progresszív sajtó 2024-ben egyszer már ellene fordult, két elbaltázott választás után. A 2023-as előrehozott választás kapcsán azt rótták fel neki, hogy mindenáron győzni akart (ami nem is sikerült neki), és ezért nem jutottak be a kisebb pártok, akikkel kormányt alakíthatott volna.
A 2024-es elnökválasztás miatt ekézték őt a legkeményebben, mert a PS állítólag nem kampányolt eléggé Ivan Korčok mellett. Később, mikor Šimečkát a családjához köthető NGO-k hatalmas állami támogatásai miatt a kormánypártok leváltották a házelnök-helyettesi posztról, nem nagyon vették védelmükbe a liberális lapok hasábjain.
Most pedig nem Šimečka, hanem Martin Dubéci tölthette be az anno megüresedett pozíciót. A progresszív fanatikus gondolkodás irreális elvárásai (totális győzelem a Smer felett, domináns pozícióból való kormányalakítás) miatt Šimečka gyengének és bukdácsolónak tűnik. Ráadásul politikai megjelenése nem megnyerő, retorikája fárasztó, tapasztalatlansága szemmel látható, ráadásul nyilvánvaló, hogy az ellenzék vezetőjeként sem tudott érdemben fejlődni ezen a téren.
Korčok, a hamis próféta
A PS marketingesei erősítést akartak. Olyan embert akartak behozni a pártba, aki végleg eldönti a PS ésa Smer versengését, és aki szavatolja a két, legfeljebb hárompárti koalíció létrehozását. A választás Ivan Korčokra esett, aki a 2024-es elnökválasztás progresszív-atlantista jelöltje volt. És aki mellett a PS azért nem kampányolt teljes gőzzel, mert túlságosan atlantista volt, és nem elég progresszív. Egyetértett az USA minden külpolitikai lépésével, Izrael kapcsán is – márpedig a PS berkeiben Izrael lépéseit helyeselni eretnekségnek számít.
A logika az volt, hogy ha nyilván a Korčokra elnökválasztáson eladott 1,2 millió voksból hozzáadódik valamennyi a PS népszerűségéhez. Tévedtek. Korčok sem azért kapott annyi szavazatot 2024-ben, mert ennyien kedvelték – hanem csak ennyien rühellték jobban Ficot, mint őt.
Korčok sem épp megnyerő. Hiába tolják alá a színpadot a liberális sajtó és a Globsec, egyszerűen fárasztó hallgatni, tudálékos, kioktató, nulla karizmával, amit a volt szlovák külügyminiszter ripacs viselkedéssel próbál ellensúlyozni. Egyszerűen nem nyerő, olyannyira nem, hogy a Denník N, a SME és az Aktuality.sk sem tudja jól eladni azt, ami ennyire látványosan eladhatatlan.
Vezetési válság
A PS-en széthúzás van. Korábban is jelentek meg már cikkek arról, hogy a pártot szétfeszítik az ideológiai fanatizmus (pl. Izrael kapcsán) és a politikai gyakorlat közötti feszültségek. A párt túlzott központosítása, a tenni akaró tagok elleni belső lejáratóhadjáratok a feministák és radikális szivárványosok részéről szétzilálják a normális struktúrával egyébként sem rendelkező pártot. Ha lenni is igény 23 százaléknál erősebb progresszív pártra (jelen körülmények között), a PS akkor sem teljesíti ennek feltételeit.
És itt jön képbe egy sor, jövőbeli probléma.
Ideológiai politikai harcok a DNS-ben
A felmérések szerint a következő (valószínűleg már jövőre esedékes) parlamenti választás után a PS alakíthat majd kormányt. Csakhogy egy rendkívül széles és ideológiailag rendkívül vegyes társaságot kellene egy akolba terelnie.
A KDH kereszténykonzervatív. A 2023-as és 2024 év eleji tüntetéseken a PS-szimpatizánsok nem csak a Smer, de még a KDH ellen is tüntettek, KDH elleni transzparenseket tartottak a magasba, csak a mainstream sajtó szemet hunyt felette – ahogy a KDH is.
A Slovensko rendkívül kényelmetlen partner lenne, centrista mozgalomról van szó, némi családbarát beütéssel, és Igor Matovič rossz emlékű kormányzása rásütné a bélyegét a koalícióra.
Az SaS már három kormány is megbuktatott, és jelen pillanatban ugyan semmiben sem különbözik a PS-től, a tapasztalatlan Šimečka aligha tudná kezelni a nyugati tőkés érdekeket szolgáló SaS arrogáns politikai stílusát.
A Demokrati, amelynek bejutása erősen kérdéses Ivan Korčok vonalát követi, ezért a PS jónéhány vezető személyiségéből ellenérzéseket vált ki.
A HLAS, amely már most elkezdte átpozicionálni magát a progresszívok térfelére, pedig túl erős. Mármint, a mostani 10-13 százalékos HLAS túl erős lenne a kormánykoalíció létrehozásakor. Más szavakkal: egy mérhetetlen étvágyú és kompromisszumra alig hajlamos PS-nek nagyon sok mindenről kellene lemondani a HLAS-szal kötendő koalícióért cserébe.
Ezt Šimečka képtelen lenne kezelni
A fenti ellentéteket a tapasztalatlan, gyenge, élő adásban is remegő hangon beszélő Šimečka nem tudja kezelni. Képtelen rá. Šimečka alkalmas arra, hogy baráti környezetben azt mondja bele a mikrofonba, amit elvárnak tőle. És jelenleg a potenciális partnerei sem ekézik őt, mert mégiscsak a PS hátán akarnak kormánypozícióba jutni. A koalíció megalakulása után azonban már más lesz a helyzet.
Konszolidálni kell majd, fegyverkezésre kell átcsoportosítani összegeket, át kell verekedni a nyugat által megkövetelt döntéseket Ukrajna, a gazdaság, a nagy európai zöldítés és egyebek kapcsán. Ezek mind olyan népszerűtlen döntések, amelyek nem csak a koalíciót feszítik majd szét, de magát a PS-t.
A párton belül lesznek, akik a szivárványos döntésekért fognak harcolni, mások a zöldítést erőltetik majd, közben mindenki zsíros pozíciót akar, megint mások az egyre nagyobb pénzeket mozgató fegyverkezést és külpolitikát akarják majd saját befolyásuk alá vonni.
Röviden: a PS-nek egypárti koalíciónak megfelelő ambíciói vannak, csak épp felkészültségben és erőben nem telik rá.
És itt jön képbe Čaputová
Ha van olyan politikus a PS körében, aki képes lehet ezt a hatalmas, már bimbozó káoszt uralni, az Čaputová lenne. Legalábbis, ez jár a fejében a PS spin doktorainak. Volt elnökként kellő súlya van, nőként minden ellen intézett durva támadás a koalíciós partnerek részéről visszaszállna a támadóra. Az évek óta gondosan köré épített liberális személyi kultusz miatt pedig lenne ráció Čaputová politikai felélesztésében.
Az, hogy a Šimečka házelnökhelyettesi posztot másodjára Dubéci kapta meg, ennek a logikának az előhírnöke lehet.
A felmérést egyébként, amely a már nem is aktív politikus Čaputovát a legmegbízhatóbbnak mérte, a progresszív erőtérhez kötődő IPSOS volt. Az IPSOS pedig nem egy aktuális politikai realitás mérését végezte el, hanem választási modelleket készít.
A választási modell nem egy éppen aktuális helyzetet számszerűsít. Helyette rengeteg más szempontot is vizsgál. Például, hogy hogyan változhat a választási részvételi hajlandóság. Vagy hogy egy párt szimpatizánsa kit favorizál a második helyen (magyarul: melyik pártnak kedvez egy másik párt hanyatlása). Egy választási modell a jövőbeli stratégia mozgásterét méri be, nem pedig az éppen aktuális közvélekedést.
Épp ezért kapták fel a fejüket sokan a mostani felmérés láttán. Valószínűleg Šimečka is aggódik – ahogy Korčok is. Az első és második számú vezető kapna maga fölé egy új főnöket, ami lekiskorúsítaná mindkét politikust.
Čaputová visszatérésének belengetése egyértelműen jelzi, hogy a progresszív marketingesek és a progresszív sajtó is belefáradt a PS szerencsétlenkedésébe, és többé már nem adnak Šimečkának döntési lehetőséget.
Ha végül Čaputová nemet mond az indirekt meghívásra, Šimečka pozíciója akkor is visszafordíthatatlanul megingott. A párt lehet hogy megnyeri a választást, és még az is lehet, hogy kormányt alakít. De bele fog roppanni ebbe a győzelembe.
Ez azt is jelenti, hogy Szlovákia számára a törékeny és időről időre felbomló kormánykoalíciók időszaka még nem ért véget – sőt, még az instabilitás időszakának közepén sem tartunk…
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: SITA/Milan Illík
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
