Nem tudom, kit hogyan, de engem speciel szekunder szégyenérzet fog el, hogy ezentúl olyan fináncminiszter fogja vezetni kicsi államunk pénzügyeit, aki bevallottan vásárolta a közgazdasági diplomáját. Kérdés: ha valaki meg tudta vásárolni, akkor azzal a tudást is megszerezte? Szerintem nem, mert a diplomát a tudásért kellene adni, nem pénzért. Mindenesetre láttunk már olyat egy karakteresebb miniszterelnöknél, hogy diploma nélkül még sportminiszteri funkciót sem engedett a legrégibb harcostársának.
Helycsere történt. Eduard Heger otthagyja a pénzügyminiszteri, megbízott egészségügyi és oktatásügyi miniszteri posztját, és kormányfővé válik.
Tulajdonképp, egy ilyen univerzális ember megtarthatta volna a három miniszteri posztot is a kormányfői mellett. Mert nincs jobb annál, mint amikor magunknak dirigálhatunk. Igaz ennek az a hátulütője, komoly gebasz esetén nincs kire ráverni a balhét.
Mindenesetre Heger amolyan szürke háttérember, aki meghúzódott a vezér árnyékában, és valójában az egyéves tevékenysége alatt nem igazán tett semmit. Talán a számlájára írható, hogy az EU-s mentőcsomag merítésére szükséges reformprogramot kidolgoztatta, de az is belterjesre sikeredett, nem kísérte komoly vita az elkészítését, inkább a minisztériumi hivatalnokokra bízta. Ígért adóreformot, igen, ígért…
Tehát ez a szürke eminenciás fogja átvenni a kormányrudat, ami még nem jelenti azt, hogy rosszul kellene vezetnie. Lehet, pont a visszahúzódó jelleme segítheti őt a kormányba visszatérő harci kakasok közötti kompromisszum keresésében.
Őszintén kívánunk sok sikert hozzá, és nem a kormány további fenntartása, hanem a szlovákiai polgárok érdekében.
Márpedig gazdaságpolitikai szempontból nem igazán jó a csillagok állása.
Egy ország gazdaságpolitikája akkor tud jól működni, ha a nemzeti bank elnöke, a pénzügyminiszter és a gazdasági miniszter megtalálja a közös hangot.
A nemzeti bank kilőve a megegyezésből, hiszen nemrég ejtőernyőztette oda a volt kormány a smeres pénzügyminisztert. Marad a pénzügy és a gazdasági miniszter együttműködése. Nos, Sulík és Matovič közös produkcióját tapasztalhattuk az elmúlt egy évben.
Bár ebben az új felállásban van egy kis remény, hogy Sulík esetleg szakmai érvekkel szükség esetén meg tudja győzi Matovičot, és Sulík talán mégsem pénzért vette a diplomáját. Vagy mégsem? Ennél a kormánynál minden bizonytalan. Mindegy, ennek az alternatívának is minimális az esélye, hiszen ahol az egók ágaskodnak, ott nincs helyük a racionális érveknek.
Bár talán nem kellene lebecsülni a volt kormányfő tudását. Azért gyakorlati közgazdász-rafináltságot láthatunk a lemondott miniszterelnöknél.
Nem rendhagyó a demokratikus országokban, hogy a polgárainak nincs tudomása a mindenkori kormányfőnk vagyoni helyzetéről. Jelen esetben arról szól a fáma, hogy mindenét átíratta a feleségére.
Persze az is figyelembe kell venni, amit a Matovič csicskasajtója ragoz, hogy
a lemondása államférfiúi tulajdonságairól árulkodik, hogy ellenfeleivel szemben, akik az egész kormányválságot kirobbantották, visszavont minden követelést.
Az országáért magát felajánló, aki
áldozatot vállalt, hogy elhárítsa az akadályt a kormánykoalíció további működése érdekében.
Legyen igazuk, és nyilvánuljon meg a valódi államférfi, aki kész kompromisszumot kötni mindenkivel, aki az ország jövőjét szeretné bebiztosítani.
Borítékolom a végeredményt…
Sajnos Sulíkban, akárcsak a koalíció többi vezetőjében sem tobzódnak az államférfiúi képességek.
Persze nekimentek Matovičnak, viszont tipikus pancserként, sok időt hagytak neki. Márpedig egy hét sok mindenre elegendő, és el kell ismerni, hogy Igorunk legalább olyan jól tud kavarni, mint Piszkos Fred, a kapitány.
A hét végére azért mindenki számára kiderült, hogy mégsem olyan rossz az a miniszteri bársonyszék, főleg, ha várhatjuk az EU-ból jövő milliárdokat. Van az a pénz érv, amiért módosítjuk az álláspontunkat, megmagyarázzuk, hogy az addigi nyilatkozataink másról szóltak. Persze ezek is csak az államférfiúi tulajdonságok megnyilvánulásai. Hiszen Szlovákia az első.
Minden tiszteletem Eduard Hegeré, de innentől az ő felelőssége, hogy rendet rakjon a baromfiudvarban a kakasok között, mert a legközelebbi választáskor (és az ki tudja, milyen gyorsan is jön)
a klasszikussal szólva: ezekre a tyúkólat se fogják rábízni.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
