Ahogy az várható, Richard Sulík stratégiája az kormány megbuktatása vagy sarokba szorítása kapcsán a visszájára sült el, és jelenleg nagyon úgy fest, hogy az SaS drágán megfizet azért, hogy kormánya belső ellenzékéből valódi ellenzékivé vedlett át. És nem csak arról van szó, hogy tíz éve szintő ő vitte zátonyra az akkori jobboldai demokratikus kormányt.
Sokkal inkább az érződik a helyzeten, hogy az SaS kaméleon párttá alakult. A kormány megalakulásakor koalíciós partner volt. Aztán belső ellenzékké vált. Idén ősszel kilépett a kormányból, de visszavágyó külső partnerként határozta meg önmagát. Végül Igor Matovič sikertelen leváltási kísérletét követően “rendes ellenzéki pártnak” nevezte magát.
Valójában azonban a túlságosan hosszúra nyúlt dráma már fárasztja a választókat, mert azt látják, hogy az SaS saját hasznára játszik, vagy saját identitását keresi, esetleg valamilyen helyet akar kiharcolni a kormánnyal szemben, de nem feltétlenül a kormányon kívül. Agendájuk az elmúlt két és fél évben nem állt másból, mint a kormány bírálatából, érdemi, nagyközönség számára számító eredményeket nem mutattak fel. És most már háromnegyed éve az egyetlen téma, amivel azonosítani lehet a párt tevékenység, az Igor Matovič kérlelhetetlen szidalmazása – semmi több.
Fel lehetne emlegetni ugyan a Volvo és Bosch nagyberuházások tető alá hozását, ám az energiaválság, a háború és a teljesen bizonytalan jövő miatti aggodalmak ezeket a sikerélményeket nem engedték kibontakozni.
Ráadásul azt sem fogják megbocsátani a választók, hogy Sulík és az SaS az energiaválságot kezelte és kezelni akarta. A háztartások rezsiemelése és a vállalati szektor totális figyelmen kívül hagyása alaposan megtépázta az SaS kicsit egyébként is erőltetett “szakértői” imázsát. Még a költségvetési vitában is csak annyi látszódik, hogy azért nem akarják megszavazni, mert Igor Matovič…
Az átalakulás már a pártpreferenciákon is látszik. Az SaS a felmérések szerinti második-harmadik legerősebb pártként vágott bele a nyári kormányválságba, 15 százalék feletti támogatottsággal. Ott állt mögötte támogatólag az államfő, releváns partnerként kezelte a HLAS, úgy tűnt, hogy képes versenyezni az egyre erősödő progresszívokkal is.
Aztán a kormányválság az SaS távozásával ért véget, Sulíkék pedig egyek lettek az ellenzéki pártok közül, akiknek az a dolguk, hogy támadják a kormányt. Sulík nem volt konstruktív partner, ahogy azt a Heger-kormánynak ígérte. Így a pártpreferenciák a 15 százalékról mára 8 százalék közelébe olvadtak, a dobogós helyet a népszerűségi rangsorban elvesztették, és az OĽANO mellé kerültek. Sulík megbízhatósági indexe augusztusban még 30 százalékos volt, októberben már csak 20.
Az elmúlt hetekben ráadásul beigazolódtak Matovič sajtó által egyébként elbagatellizált vádjai, miszerint az SaS-nek lezsírozott helye van a következő, HLAS vezette kormánykoalícióban, és hogy a tíz év ezelőtti eseményeknek megfelelően most is a demokratikus jobboldali kormány megbuktatásán dolgozik.
Matovič sikertelen leváltási kísérletét követően (amit az SaS a HLAS-szal együtt kezdeményezett) Sulík bejelentette, hogy pártja “rendes ellenzéki lesz”, és hajlandó tárgyalni az előrehozott választásokról, még a Smerrel is. Ez egyébként egy logikus lépés, mert a választási időszak lerövidítéséhez 90 parlamenti szavazatra lenne szükség, a Smer nélkül az aligha lenne meg.
Csakhogy a Smerrel való együttműködés visszhangja igencsak negatív volt, ráadásul a párton belül is mozgolódás támadt. Sulík Smer felé mutató politikája ellen szólalt fel Jana Bittó Cigániková és Branislav Gröhling is. Ráadásul időközben kamerák elé állt Martin Klus volt külügyi államtitkár is, aki szerint hiba volt az SaS részéről a kormány elhagyása. A párt tehát nem egységes, Sulík veszélyes politikai játszmáival pedig nem mindenki ért egyet.
Így néhány nappal ezelőtt Sulík kénytelen volt finomítani a kijelentésein, és némileg kiszámíthatóbb retorikát felvenni. Kijelentette hát, hogy sem a Smerrel, sem az ĽSNS-szel nem hajlandó egyeztetni. Az előbbivel Robert Fico múltja illetve a pártprogramok összeegyeztethetlensége miatt.
Az SaS két nem túl hízelgő eredményt tud tehát felmutatni: a kisebbségi kormányzásra kényszerített Heger-kabinetet, és a semmilyen sikerrel nem kecsegtető ellenzéki politizálást.
És ma már a mainstream sem áll ott mögötte teljes mellszélességgel. Zuzana Čaputová államfő az SaS távozásával két saját emberét juttathatta be a kormányba (Rastislav Káčer és Karel Hirman), mindkettő kulcsfontosságú pozícióba – így már nem annyira van szüksége az SaS-re. A szlovák mainstream sajtó pedig sokkal jobban kedveli a progresszívokat, mint a SaS-t, akik most az SaS gyengülésével dobogós harmadikok a felméréseken.
A játszma tétje eddig úgy szólt, hogyan lehet a Smert és az OĽANO-t úgy gyengíteni, hogy a következő választások után HLAS-PS-SaS többség jöhessen létre. A kérdés mára megváltozott: kivel alakíthatna többséget a HLAS-PS a Smer nélkül.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
