A rövid 20. század tele van emberiség ellen elkövetett bűnökkel. Nyolcvan év alatt világszerte emelkedtek fel, majd hulltak porba diktatúrák, amelyek több millió emberéletet követeltek.
Eric Hobsbawn történész „rövid évszázadnak” nevezte a 20. századot, amit az első világháború kitörésétől a Szovjetunió összeomlásáig számolt. Nyolcvan év alatt, nemcsak Európában, hanem világszerte emelkedtek fel, majd hulltak porba a diktátorok, akiknek uralma több millió ember életét követelték. Nemcsak Európában, hanem világszerte megerősödtek a centralizált rezsimek: diktatúrák alakultak Dél-Amerikától kezdve Afrikán át egészen Délkelet-Ázsiáig – írja a focus.it.
Katonai diktatúra Spanyolországban
Francisco Franco egyike volt azoknak a spanyol tábornokoknak, akik 1936-ban polgárháborút robbantottak ki a köztársaság megdöntésére. A konfliktus, ami nemcsak az országot, de egész Európát megosztotta, százezrek életét követelte. Franco győzelme után erősen centralizált rendszert épített ki, ahol a katolikus egyház a társadalom összetartó ereje lett. A tábornok a caudillo címet viselte. A rezsim megszilárdítása során több tízezer spanyol halt meg.
Bár szimpatizált a fasiszta ideológiával, Franco nem lépett be a második világháborúba. Spanyolország elszigetelődése a hidegháborúval enyhült: a nyugati hatalmak számára antikommunista bástya lett a Földközi-tenger régiójában. A diktátor 1975-ben halt meg – Spanyolország csak ezt követően tért vissza a demokráciához.
Vudu varázsló Haiti élén
1957-ben Haitin elnökké választották a vállalkozó szellemű orvost, François Duvalier-t. Miután puccsot kíséreltek meg hatalma ellen, a tekintélyelvűség útjára lépett. A vudu varázslóként tevékenykedő elnök elsődleges célja volt, hogy a vudu kultúrát elterjessze országában, bár megválasztásakor ígéretet tett a felső osztályok uralma elleni küzdelemre. Népe spirituális vezetőjének tekintette magát „Papa Doc”, aki 1964-ben egy alkotmánymódosítással örökös elnöknek nyilvánította magát. Vasököllel kormányzott, kihasználva Haiti nehéz gazdasági körülményeit. Félkatonai szervezete miatt senki nem tudott szembe szállni vele, a terror évei több tízezer emberéletet követeltek. Uralmának csak halála vetett véget 1971-ben, ami után fia örökölte címét.
Pinochet rémuralma
A komor és megvető tekintetű Pinochet 1973 és 1990 között volt Chile diktátora. Miután megszervezte a szocialista Salvador Allende választott kormányát megdöntő államcsínyt, Pinochet kíméletlen rémuralmat vezetett be. Az alkotmányt befagyasztották, a politikai pártokat feloszlatták, a Legfelsőbb Bíróságot a végrehajtó hatalom alá rendelték, a szabadságjogokat két lábban tiporták. A nemzeti rend és egyetértés helyreállítását követelve számos ellenzékit letartóztattak, megkínoztak vagy megöltek, különösen a rendszer megszilárdításának időszakában. Ezreket nyelt el a sötét éjszaka. Nem volt ritka, hogy politikai okokból, jogellenesen tartottak fogva vagy raboltak el chilei lakosokat. A diktátor az antikommunizmus dél-amerikai alappillére volt, de idős korában visszalépett az ország éléről. Ezt követően hazáján túl még más országokban is vádat emeltek ellene. Négyszer került házi őrizetbe, de soha nem került bíróság elé. Szabad állampolgárként halt meg szívelégtelenségben.
Diktatúra Argentínában
Az argentin tábornok Jorge Rafael Videla (1925-2013), a hadsereg vezető tagja volt, aki öt éven át – 1976 és 1981 között – vasököllel irányította országát. Tekintélyelvű diktatúrát hozott létre az úgynevezett nemzeti újjászervezés folyamat idején, ami a konzervatív értékekre épített hierarchikus társadalmi modellt. Videla elnyomó rendszere az újságírókat, szakszervezeti tagokat a nemzet ellenségének tekintette. A diktátor a nemzetközi jobboldal egyik hivatkozási pontja lett és hozzájárult a Condor-hadművelethez is. Az USA támogatásával koordinált akciók a progresszív és szocialista eszmék terjedésével vették fel a harcot.
Pol Pot „kísérlete”
Pol Pot – eredeti nevén Saloth Sar (1925-1998) – Franciaországban tanult, majd 1963-tól átvette a Kambodzsai Kommunista Párt és a Vörös Khmerek gerillaalakulat vezetője lett. Kapcsolatban állt Mao Ce-tung Kínájával és harcolt a kambodzsai monarchia ellen. A vietnámi háborúban destabilizált országban 1975-ben vette át a hatalmat, ahol radikális kísérletben próbálta átalakítani a társadalmat. Célja, hogy a gazdaságot és a társadalmat agrár alapokra helyezze, kiegészült az „új ember” megteremtésével is. Uralmát népirtások, visszaélések, deportálások feketítették be 1976 és 1979 között. Kambodzsa lakosságának egynegyede esett áldozatul Pol Pot népirtásának. Bár az Egyesült Államoktól is kapott segítséget Vietnam ellen, amikor Kambodzsát mégis megszállta keleti szomszédja, a diktátor elmenekült. Csak 1989-ben tért vissza hazájába – ahol 73 éves korában halt meg anélkül, hogy bíróság elé állt volna.
Bokassa, Napóleon rajongója
Jean-Bédel Bokassa (1921-1996) Közép-Afrikában született és amikor a gyarmat 1960-ban függetlenedett a fegyveres erők egyik vezetője lett. Hat évvel később egy államcsíny után átvette a teljes hatalmat. Miközben országát éhínségek sújtották, a lakosságot betegségek tizedelték, Bokassa pazarló életet élt. Hogy példaképét, Bonaparte Napóleont utánozza, császári címet adományozott magának 1976-ban. 20 millió dollárt költött koronázására. Mindent megtett, hogy neve bekerüljön a történelemkönyvekbe. A megalomán Bokassa támogatta a nyugati érdekeket Afrikában, amiért Franciaország évekig békén hagyta. 1979-ben államcsínnyel buktatták meg és űzték el. Később visszatért hazájába, és mivel az általános amnesztia eltörölte a rá kiszabott büntetést, szabad emberként halt meg.
Idi Amin, az állatok ura
Az egyik kis ugandai etnikai csoporthoz tartozó Idi Amin (1925-2003) fényes katonai karriert futott be Milton Obote miniszterelnök és elnök támogatásával, akit 1971-ben buktatott meg. Népének azt ígérte, csak átmenetileg marad hatalmon, de az országot diktatúrává változtatta. A Nyugat eleinte potenciális szövetségesnek tekintette, de különc, mindig túlzó személyiségnek tartották. 1977-ben a „föld minden állatának és a tenger minden halának ura” címet adományozta magának. Fokozatosan azonban fény derült hatalmának valódi természetére. 50 ezer ázsiai származású embert utasított ki az országból, de több mint százezer ugandai is áldozatul esett a tisztogatásoknak. Idi Amin rendszere 1979-ben omlott össze. A diktátor először Líbiába, majd Szaúd-Arábiába menekült, haláláig nem szenvedett hiányt semmiben, évtizedekig élt előkelő körülmények között.
Suharto és Indonézia
Suharto (1921-2008) a szabad Indonézia első elnöke lett, miután az ország 1949-ben függetlenedett Hollandiától. A fegyveres erők jobboldali frakciójának vezetője kihasználta a katonaság kommunistaellenes megszállottságát és 1965-ben puccsal ténylegesen átvette a hatalmat. A félelmet eszközként használva kíméletlen reakciós manővert hajtott végre: megerősítette a hadsereget, szigorította a biztonsági intézkedéseket, csapást mért a szakszervezetekre és cenzúrázta a sajtót. Első célpontjai a kommunisták voltak: démonizálták, letartóztatták, zaklatták és kivégezték őket. 1965 és 1966 között Balitól Jakartáig a 20. század egyik legsúlyosabb mészárlására került sor: óvatos becslések szerint a világ akkori egyik legnagyobb kommunista pártjának, az Indonéz Kommunista Pártnak (ICP) több mint 500 ezer harcosát és szimpatizánsát ölték meg. Suharto ezután megszilárdította hatalmát, és mereven nyugatbarát álláspontot foglalt el. 1998-ig maradt az ország élén, és örökre beírta magát Indonézia történelmébe.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
