Történelmi terhek bonyolítják Ukrajna és legkitartóbb európai támogatója, Lengyelország kapcsolatát. A jelenlegi nagy összeborulás mögött egyre inkább kibontakozóban van a két társadalom között egyfajta „történelmi háború”, amely egyrészről a volhíniai mészárlás parlamenti elítélésében, míg a másik oldalról bizonyos ősi ukrán földek emlegetésében nyilvánul meg. Persze azon sem lepődhetünk meg, hogy a két ország közötti közös nevezőt megtalálva a feszültség növekedését Ukrajna varsói nagykövete Moszkva számlájára írja.
Miközben egyedüli magas rangú külföldi vendégként Andrzej Duda személyesen tisztelte meg az ukrán függetlenség ki-kiáltásának 25. évfordulóján tartott kijevi katonai parádét, addig az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) egykori parancsnokának, a posztumusz Ukrajna hősévé nyilvánított Roman Suhevicsnek a fia neokolonialista ambíciókkal vádolta meg a szerinte a fogát ukrán területekre fenő Varsót. A radában a radikálisok frakcióját erősítő, az ukrán nacionalisták nézeteit nyíltan képviselő Jurij Suhevics a Gazeta Wyborczának nyilatkozva a „már Varsótól megszokott hátba szúrásként” értékelte, hogy a szejm a közelmúltban népirtásnak minősítette a több mint százezer lengyel áldozatot követelő volhíniai mészárlást. A lengyeleket irtó UPA parancsnokának fia ma provokatív, soviniszta megnyilvánulásnak tartja a szejm minősítését, amely szerinte álszent módon figyelmen kívül hagyja a konfliktus gyökereit, az ukrán földek brutális megszállását. „Volhíniában 1943-ban a nép felkelt a lengyel megszálló gyarmatosítók ellen, partizánháború folyt, áldozatokkal” – osztotta meg a történtekről saját olvasatát Suhevics. Az a tény, hogy a lengyelek elleni hajtóvadászat tetőpontját jelentő július 11-ét a lengyel parlament az 1943 és 1945 közötti népirtás áldozatainak emléknapjává nyilvánította, nem csak a nacionalisták körében váltott ki kemény reakciókat Kijevben. A Rada külügyi bizottsága például közleményben ítélte el, ukránellenesnek nevezve a döntést, amely véleménye szerint lenullázza a két ország között elért eredményeket. Elemzők szerint Duda mostani kijevi látogatása éppen a felháborodás eme hullámait volt hivatott lecsendesíteni.
Mint azonban Suhevics szavaiból kiviláglik, az ukrán nacionalisták felháborodása mélyebb gyökerekből táplálkozik annál, hogy egy elnöki gesztussal le lehessen csillapítani. „Posztkolonialista manipulációról van szó, amelynek célja az ukrán nép ismételt lefejezése, akarat nélküli tömeggé silányítása. Ebben az értelemben Varsó ugyanolyan posztimperialista módon viszonyul Ukrajnához, mint Moszkva! Azt hiszik, nem tudjuk, hogy a lengyelek a lelkük mélyén arról álmodoznak, hogy országuk tengertől tengerig tart, s éppúgy magukénak érzik Vilniust, mint Lvivet?!” – visszhangozta interjújában az ukrán nacionalista nézeteket Suhevics, szerinte Varsó Ukrajna gyengeségét kihasználva éppúgy hátba szúrja országát, mint tette azt apja idejében.
A fentiek fényében alighanem a kötelező kincstári optimizmus mondatja Andrij Descsica varsói ukrán nagykövettel, hogy a kétoldalú kapcsolatok nem sínylették meg a történteket, s csupán Moszkva igyekszik összeugrasztani egyik legfontosabb szövetségesével Kijevet.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 29.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
